CSODAGYEREKNEK LENNI: ÁLDÁS VAGY ÁTOK?
Melyik szülő keble ne dagadna a büszkeségtől, ha gyereke már háromévesen egy iskolás szintjén tud olvasni, írni, számolni? Esetleg kiemelkedően tehetségesnek bizonyul valamilyen sportban vagy művészeti ágban? A csodagyerekek sorsa azonban a legtöbb esetben nem alakul olyan fényesen, mint ahogy azt várták.
Fotó: freepik.com
A világ egyik legokosabb embere gyerekkorában másfél évesen már olvasott, nyolcévesen már nyolc nyelven beszélt, élete mégsem ért boldog véget. Ludwig van Beethoven zenei tehetsége egészen kis korában megmutatkozott, ám alkoholista apja rendszeres veréssel és egyéb büntetésekkel érte el, hogy fia a lehető legtöbbet gyakoroljon. Wolfgang Amadeus Mozart és Liszt Ferenc édesapja hasonló módon szomjazta a sikert, amit gyerekén keresztül élhetett át, de az igaz, hogy kevésbé kegyetlen eszközökkel vették rá fiaikat a zongorázásra. A magyar csodagyerek, Szász Marci, aki ötéves korában 195-ös eredményt ért el egy intelligenciateszten, sokáig birkózott a népszerűség és a magas elvárások nehézségeivel. Bár kiskamaszként leérettségizett, úgy fogalmazott, senkinek sem kívánja azt az időszakot, és felnőttként is csak az átlagos életben, a rivaldafény teljes mellőzésével találta meg a boldogságot.
A csodagyerekből nem feltétlenül lesz csodafelnőtt
Wendy C. Roedell, a washingtoni Northwest Gifted Education Center oktatási szaktanácsadója már 1984-ben leírta, milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy átlagosnál tehetségesebb gyereknek. Alapvetően minél nagyobb az intellektuális szakadék közte és kortársai között, annál nagyobb az esély a beilleszkedési nehézségekre, és végső soron a boldogtalanságra. A kiemelkedően okos gyerek is vágyik az elfogadásra és a közösséghez tartozás érzésére, és ha ezt nem tudja megszerezni, mert furcsának tartják és mert nem ugyanaz az érdeklődési köre, mint a kortársainak, akár tartósan visszavonulót is fújhat a társas érintkezésektől. A boldogtalanság másik forrása az, hogy bár a tehetségük egyértelműen megmutatkozik, ezek a gyerekek fizikailag és lélekben az életkoruknak megfelelően működnek. Egy felnőtt intelligenciája egyesül bennük egy gyerek pszichéjével, gyerektestben, fejlődésük pedig nem mutat egységes képet, nem ugyanabban az ütemben zajlik. A csodagyerek maga is szenved a saját korlátaitól, és minél többet vár el tőle a környezete, minél inkább azt kérik számon rajta, miért nem ugyanolyan érett az élet minden területén, annál tehetetlenebbnek érezheti magát.
A cikk teljes terjedelmében a divany.hu oldalán olvasható.
