Családkonzultáció vagy családterápia - mi a különbség? Kinek van rá szüksége?
Családkonzultáció, mint új segítő szakma - Mivel egyre többen vannak, akik végzettségük alapján családkonzulensnek (is) hívhatják magukat, hasznosnak láttunk egy olyan írást összeállítani, amelyben ezen szakma jelenlegi célját, kereteit, határait, értékeit mutatjuk be.
Dayfly Krisztina családkonzulens írását olvashatjátok.
Jelenleg a Családterápiás Egyesület elhivatott munkája a legismertebb képzőhely ma Magyarországon. Emellett megjelentek felsőoktatásban is a hasonló képzések, például a Wesley János Lelkészképző Főiskolán vagy a Pünkösdi Teológiai Főiskolán (a képzést az előbbi intézettől átvéve), ahol Hézser Gábor szakmai vezetőnél és Krasznay Mónika képzésvezetőnél magam is tanulhattam. Ezekre az oktatási intézményekre leginkább a korábbi kuruzsló törvényt követően vált egyre nagyobb igény.
Tévhit, hogy ilyen jellegű oktatásban csak pszichológusok vehetnek részt.
Ki nevezheti magát párterapeutának/családterapeutának?
Pár- és családterapeutának az hívhatja magát, akinek ez a képzés a pszichológiai diplomájára épül, és a Magyar Családterápiás Egyesületnél végez. Míg egyéb segítő foglalkozásúak – mint én andragógus/felnőttképző és coach – családkonzulensként dolgozhatnak. Mivel ez kulcskérdés is lehet, hogy valójában kihez is forduljunk, írásomban kitérek, mik a legfőbb különbségek néhány mentális segítő szakmában, de először nézzük meg, mi is a közös bennük.
Ezek a foglakozások (mentálhigiéné, családkonzulens, coach, lelkigondozó, pszichológus, pszichodráma, pszichiáter stb.) testvéreknek is tekinthetők. Hasonlítanak egymásra, vannak a halmazaiknak közös metszeteik, nem egy vonallal elválasztható területek és vannak olyan részeik, amelyeket csak az egyikre vagy csak a másikra jellemzőek.
Mint családkonzulens rögtön meg is jelenik bennem egy kép a testvérekről, akik fogják egymás kezét, támogatják, szeretik egymást, örülnek egymás sikereinek, mellette vannak, ha bánata, vesztesége van és a háta mögött is jókat mondanak a másikról. Éppen ezért legfőbb feladatunknak azt tekinteném, hogy a társadalomban is oly sokszor megjelenő megromlott testvéri kapcsolatok mintája helyett ebben is mutassunk példát és együttműködve támogassuk az ügyfeleinket.
Mindezen szakmákban közös az, hogy ezek a szakemberek – ha kellő önismerettel és emberismerettel végzik a munkájukat –, akkor azért elhivatottak, hogy másoknak segítsenek. Az elfogadás, együttérzés, ítéletmentesség megléte az alappillérei a konzultációiknak.
Lelkigondozás
A lelkigondozás a „legöregebb” testvér, hiszen körülbelül 2000 évre tekint vissza. Itt van lehetőség megerősíteni vagy újra életre kelteni az életbe vetett hitet, az ősbizalmat, keresni az élet értelmét spirituális szempontból, gondozni a lelket, támogatni a vitalitást és krízisekben támaszt nyújtani.
Pszichoterápia
A pszichoterapeuta a pszichikai vagy pszichoszomatikus egészség helyreállításával vagy megőrzésével foglalkozik. Gyógyító foglalkozásnak minősül. Feldolgozatlan traumák, ebből keletkező belső konfliktusok, megbetegítő énkép, irreális elvárások és pszichés zavarok kezelése történik ilyenkor pszichológus, szakpszichológus vagy/és pszichiáter segítségével.
Megoldásfókuszú coaching
Megoldásfókuszú coachként képződve ezen irányzatról tudok hiteles definíciót adni, amit a gyors kimozdítás művészetének is szokás nevezni, a coachot pedig képkeretezőnek. Szimbolikusan egy ementáli sajthoz is lehet hasonlítani, ahol a coach nem a lyukakra, hanem az ehető részekre koncentrál. Az ügyfél szavaira építkezik, a már működő dolgokat keresi az életéből, a vágyott jövőt igyekszik megfogalmazni az ügyfélben, és az ahhoz vezető út lépcsőfokait tudatosítja keresve közben a benne rejlő erőforrásokat, amelyekre építhet. A megoldásfókusz teljes mértékben használható a családkonzultációban.
Alapszemlélete: a probléma problémát, a megoldás pedig megoldást szül (Steve de Shazer). A coachok alapvetően a jelenben és a jövőben gondolkoznak az ügyféllel.
Családkonzultáció
A családkonzulens alapvetően egészséges embereket támogat – akik pszichikai értelemben nem betegek – a problémamegoldó készségeik fejlesztésében, a klienst a saját erőforrásainak optimális kihasználásában segíti, valamint prevenciós, edukációs jelentősége van. Emellett, ha a családban fennáll egy pszichés betegség, akkor edukációt nyújthat a családtagoknak és abban a beteget is bevonva segítheti a családot, hogy miként élhetnek békében addig is, amíg az ő egyéni kezelése folyamatban van.
A családkonzulens rendszerszemléletben dolgozik, gondolkodik, ami azt jelenti, hogy nem hisz abban, hogy bárkinek a problémája, elakadása egyetlen okra vezethető vissza. A család is egy rendszer, ami áll egy szűkebb és tágabb családi körből, ezt körbe veszi egy iskolai, munkahelyi, szomszédi, baráti közösség, valamint a társadalmi, gazdasági, politikai rendszer is, ezen túl a média, egyház, és a spiritualitás, kozmosz. Így látható is, hogy sosem lesz egy objektív valóság, egy definíció, hogy valaki valamivel miért is küzd. Ez azonban a megoldás tekintetében nem is olyan fontos.
A családkonzultáció történhet tág családi körben. Nálam hét fő megjelenése volt a legtöbb eddig, plusz mi ketten a kollégámmal, így kilencen beszélgettünk. Szülők a négy felnőtt gyermekükkel, valamint a kezdeményező testvér házastársa. A gyerekek is jelen lehetnek, sokszor meglepetéssel ható a tisztánlátásuk, ami felismeréseket is adhat a felnőtteknek. Emellett párokkal és a család nélkül az egyénnel is lehetséges a konzultáció megtartása.
Hogyan zajlik a családkonzultáció?
Az ismerkedés után a családfa elmesélése következik, akár képekkel, emlékekkel. A család és a konzulens ezután elmondja a benyomásait, majd különböző gyakorlatok segítik a vágyott jövő megformálását – ilyen akár a „szobrozás” a jelenlévőkkel vagy tárgyakkal.
Az emberek életében nemzedékről nemzedékre átívelő hatások vannak. A családfa segít ezeket tudatossá tenni, tisztán látást ad abban, hogy amivel küzdünk nem mi magunk vagyunk, hanem életünk kereke ebbe az irányba gördített minket. Azonban ez a kiszolgáltatott állapot felnőttként már megszűnt és képesek vagyunk változtatni, új dinamikát létrehozni a családi és egyéb életterületeinken.
Számomra ez a szakma csodálatos. Olyan történeteket hallok sokszor ugyan, amelyek fájdalmasak, de meglátom azt is, amit az ember kibír és képes változni. Megtiszteltetés követni, ahogy ügyfeleim leveszik a bábot, és mint a dayfly, tiszavirág elkezdenek repülni, önazonos életet élni.
Fájdalmak, veszteségek, traumák...
Nők, akik erőszak után is valahogy felnevelték a gyerekeiket, bár a viselkedésük túlféltő lett, de így voltak rá képesek feldolgozatlan traumáikat cipelni. Férfiak, akik újabb és újabb támaszt nyújtottak, úgy, hogy nekik sem volt. Testvérek, akik maguk sem tudják miért nem beszélnek, miért vesznek össze újból és újból, meglátják a családjukban élő mély fájdalmakat, veszteségeket, amelyek olyan elviselhetetlenek, hogy ha egymásra néznek, akkor kibírhatatlan fájdalmat éreznek minden egyes alkalommal. Párok, akik sosem láttak meghitt öleléseket, a családi összetartozás helyett az egymás kritizálása vagy szó nélkül elviselése volt a példa az életükben, és eljönnek megtanulni, hogyan tudnak kapcsolódni egymással.
Szupervízió – miért fontos?
A segítő és a segített is akkor van biztonságban, ha a segítő szupervízión vesz részt rendszeresen, ahol dolgozik saját megélésein és azon, hogy a számára nagyobb kihívást jelentő ügyfelekkel hogyan dolgozzon tovább, valamint mentális egészségéhez is hozzájárul a hallottak, sokszor erőszakos történetek feldolgozása.
Minden egyes nap hálát adok ezért a munkáért és megkérdezem magamtól, hogy miért nem lettem inkább kertész. Jól olvastad. Mert az élet ambivalens és ez így természetes. A növények nem tudnak olyan szinten kommunikálni, mint mi emberek, és lételemem, hogy ezt használjuk ki jól, amennyire csak lehet. Szeretettel.
Köszönöm, hogy az írásom olvasásával jelen voltál velem!
Szerző: Dayfly Kriszti család-lelkesítő, dayflykriszti.hu
Fotó: Getty Images
