Csak takarónak jó az orvosi igazolás a bölcsődék, óvodák és a szülők számára
Egy gyerekorvos a Facebookon írta meg, hogy szerinte miért nincs értelme a papírnak és mi lehetne a megoldás, amely sok időt és energiát is megspórolna.
Van-e létjogosultsága a kisgyerekek számára kiadott orvosi igazolásnak? Mit igazol valójában az orvos? Mi lehetne a megoldás? Rábízható-e a szülőre és az óvoda dolgozóira a döntés, hogy a gyerek állapota alapján közösségbe vihető-e?
Dr. Korausz Etelka gyermekorvos írása érdekes kérdéseket vet fel, és jó párra meg is adja a választ. A Facebookon közzétett véleményét változtatás nélkül közöljük.
"A BÖLCSŐDEI ÉS AZ ÓVODAI IGAZOLÁSOK ’TAKARÓ-FUNKCIÓJA’
Talán meglepő a cím, de a gyakorlatban pontosan erről van szó.
Ha a gyermek beteg, akkor a legtöbb bölcsődébe vagy óvodába csak orvosi igazolással engedik vissza őt.
Mit igazol ilyenkor az orvos?
Elvileg azt igazolja, hogy abban a pillanatban, amikor vizsgálja a gyermeket, akkor egészségesnek látja őt.
Nem véletlenül írtam, hogy abban a pillanatban, hiszen már akár egy óra múlva is lehet újra lázas, náthás. stb., arról nem is beszélve,hogy azt pl., hogy elmúlt-e már a köhögése, láza,hasmenése, nem is láthatja az orvos, azt csak a szülő tudja.
A pénteken kiadott igazolás hétfőre, de akár már másnapra semmit nem ér....
(Itt jegyzem meg, hogy amikor a gyermek először kerül közösségbe, akkor az orvosi igazolás célja az, hogy az orvos nyilatkozzon arról, hogy a gyermek szenved-e olyan betegségben, van-e olyan krónikus állapota, ami kizárja azt, hogy közösségbe járjon. Tehát nem az aktuális állapotáról nyilatkozik, ezért annak, hogy ez az igazolás 3 napon belül legyen, semmi értelme nincs!)
Ha vizsgál a gyermekorvos egy gyermeket, akinek a szülő elmondása szerint hasmenése van, felesleges gyógyultan visszahívnia a rendelőbe akkor, amikor már nincs hasmenése, csak azért, hogy a szülő szavát írásba adja. Hiszen azt sem látja, hogy van hasmenése, és azt sem fogja látni, hogy már nincs. A legtöbb helyen orvosi igazolás nélkül nem veszik vissza a gyermeket a közösségbe. A kitöltetlen, a szülő által befejezett igazolás miatt pedig nagy az intézmények felháborodása.
Pedig az ilyen,egyébként teljesen felesleges igazolások a gyermek és a szülők védelmét szolgálják.
Az helyes, ha a hasmenésből, náthából gyógyult gyermek és a szülő ismét egy-másfél órát ül a váróban a betegek között az egészséges-igazolásért?
Be kellene végre látni,hogy nincs szükség az igazolásokra, jó lenne, ha az intézmények nem ragaszkodnának hozzá!
A helyes gyakorlat az lenne, hogy lázas, nagyon náthás, köhögős, rossz közérzetű, kiütéses, hasmenéses gyermek ne menjen közösségbe!
A mindennapokban sajnos azt látjuk, hogy ha van papírja arról, hogy egészséges, akkor mehet, ha nincs, akkor nem. Pedig egyértelmű, hogy az orvos általában a szülő elmondása alapján adja ki az igazolást. Tehát azt, hogy a gyermek meggyógyult, elmondhatná a szülő is a gondozónőnek vagy az óvónőnek.
Az óvónő és a gondozónő pedig azt kellene,hogy jelezze a szülőnek, ha ő betegséget észlel a gyermeken, nem az a feladata, hogy orvoshoz küldje őt.( Sajnos ez sokszor előfordul.)
Orvoshoz akkor kell fordulni, ha a szülő úgy látja, hogy orvosi segítségre van szüksége, nem akkor, ha igazolást kell kérnie!
Mit is jelent tehát a "takaró-funkció"?
Egyrészt, ha a szülő fél attól, hogy nem veszik be kicsit náthásan a gyermeket a közösségbe, akkor "takarózik" az orvosi igazolással, hiszen papírja van róla,hogy a gyermek egészséges.
Másrészt az óvónő és a gondozónő is "takarózhat" a másik szülő felé, hogy azért engedte be a köhögős gyermeket, mert hozott orvosi igazolást. Amit a fentiekben leírt módon adott ki a gyermekorvos. ( Vagyis legtöbbször a szülő által adott információ alapján. Azért így, mert a gyermekbetegségek legnagyobb részénél az orvos is a szülő információja alapján ítéli meg azt,hogy meggyógyult-e már a gyermek!)
Véleményem szerint a megfelelő szülő-óvónő/gondozónő párbeszéd elég lenne ahhoz,hogy eldöntsék, mehet-e a gyermek közösségbe. Ha nem egyértelmű a helyzet, akkor a szülő forduljon orvoshoz,és mondja el az óvodában/bölcsődében, hogy mit mondott az orvos! Az óvónő/gondozónő pedig higgye el azt!
Normális esetben nem így kellene ennek működnie?
Szerencsére van már erre is egyre több példa. Ismerek több olyan alapítványi óvodát, ahol párbeszéd alapján döntenek arról, hogy járhat-e a gyermek közösségbe, és nem kérnek orvosi igazolást. Ha ott gond nélkül működnek a dolgok, akkor a többi intézményben miért ne működhetnének?
Oda nem ugyan olyan gyermekek járnak?
Mi, gyermekorvosok pedig szeretnénk abbahagyni a teljesen felesleges igazolások írogatását, ami az érdemi munkától veszi el a hasznos időt.
Véleményem szerint orvosi igazolásra csak járványtani helyzetben lehet szükség, ami szerencsére nagyon ritka, a mindennapos nátha, köhögés, hasmenés pedig nem az, ugye?"
A cikk forrása: szeretlekmagyarorszag.hu
