BEZÁRKÓZIK, NEM TANUL, NEM ÉRDEKLI SEMMI: HOGY SEGÍTHETEK A KAMASZOMNAK?

Nem érdekli a tanulás, nem zavarja, ha hármast, kettest kap, sőt az egyesek láttán sem kap a fejéhez. Amikor a továbbtanulásáról, a jövőjéről beszélnénk neki, becsukja a fülét és felhangosítja a zenét. Nem hajlandó időt és energiát fektetni a tudás megszerzésébe, mi pedig egyre kétségbeesettebben gondolkodunk azon, vajon mi lesz így belőle. Egyáltalán lesz diplomája, vagy le fog tudni érettségizni ezzel a hozzáállással? Csete Kitti pszichológus segítségével jártunk utána, mégis mi történik a kamaszok agyával, amitől úgy taszítják a kötelességtudatot, mint forró olaj a vizet. 

Nem csak simán lusták

A serdülőkori működésmód nagy változásokat hoz. Olyan fizikai és hormonális folyamatok mennek végbe ilyenkor a gyerekekben, amelyek leterhelik a szervezetét, így kevesebb energiája lesz, több alvásra, töltődésre, pihenésre van szüksége. Emellett magasabbak a követelmények az iskolában is, így szellemileg is le vannak terhelve, sok energiát vesz el a koncentráció, az új ismeretek elsajátítása – fejti ki a szakértő. Tehát mindenképpen kimondható, hogy a szervezetnek sokkal több energiára lenne szüksége. Az energia csökkenése vezethet kedvetlenséghez, fáradtsághoz, hangulatromláshoz, rossz érzésekhez, negatív gondolatokhoz, depresszióhoz. A serdülőkori demotiváltság, lustaság mögött az esetek nagy részében az áll, hogy a fiatalnak nincs elég energiája, tehát első körben azzal kell foglalkozni, hogy a vitalitását visszanyerje, mert akkor lesz kellő ereje és életkedve, ami tovább mozdítja.

Anya kedvéért már nem csinál meg semmit

Hol van már az a szép időszak, amikor az apa kedvéért, anya kedvéért elvégzett feladatok büszkeséggel és örömmel töltötték el a gyerekünket! Kamaszkorban mintha minden a visszájára fordulna: ha kérünk valamit, csak azért sem kapunk rá pozitív választ. Nos, ez azért van így, mert a serdülőkor éppen az az időszak, amikor a külső motivációk helyett meg kell születnie a belső motivációnak, vagyis annak a vágynak, hogy magunk miatt csináljunk dolgokat, önmagunkért – magyarázza a pszichológus. Persze szülőként tudunk finoman segíteni ebben a folyamatban, de az nagyon fontos, hogy ennél a korosztálynál muszáj visszavennünk a kontrollszükségletünkből. Ne akarjunk mindent helyette megcsinálni! Vonjuk ki magunkat, és adjunk több feladatot a gyereknek, hogy gyakorolhassa az önállóságot, érezze meg a saját erejét és befolyását a dolgok alakulására. A saját belső erő megtalálásához nagyon jó módszer lehet, ha elkezd sportolni, táncolni vagy jelentkezik egy pszichodrámacsoportba.

Nézzem tétlenül, ahogy próbálja saját magát motiválni?

Nem azzal segítünk, ha minden nap hegyi beszédet tartunk neki a célokról és a tanulás fontosságáról, bármennyire is késztetésünk lenne rá, hanem például ha még jobban odafigyelünk a kiegyensúlyozott, tápláló, nem leterhelő, vitamingazdag étrendre – teszi hozzá Csete Kitti. Ez azért is fontos, mert serdülőkorban különösen hangsúlyossá válik a külső megjelenés. A szép alak elérésének vágya elég belső motivációt adhat, és így könnyebben elérhetjük, hogy változtassanak az étkezési szokásaikon, illetve elkezdjenek sportolni. Ezzel támogathatjuk az egészséges testkép kialakulását és saját testük elfogadásának folyamatát, ami a másik demotiváló tényezővel függ össze ebben az időszakban. A serdülők egyik fő vágya ugyanis az, hogy elfogadják őket a társaik, találjanak egy olyan közösséget, ahova tartozhatnak, és felfedezhetik önmagukat. Ez segít nekik abban, hogy elinduljon a szüleikről való leválási folyamat. Gyakran előfordul, hogy a közösség tagjai megjegyzéseket tesznek egymás alakjára, külsejére. Ez rombolja az önbizalmat és az önértékelést, emellett elindul egy folyamatos rágódás azon, hogy „Hogy nézek ki?”, „Miért nem fogadnak el?”, „Mit csináljak, hogy elfogadjanak?”, „Mit tehetek, hogy békén hagyjanak?”. Ez a rágódás pedig szintén sok energiát vesz el, lehúz, és sok feszültséget, stresszt okoz a serdülőben. 

A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.