Befolyásolja-e a szüleink kapcsolata a párválasztásunkat?

A legelső minta egy romantikus kapcsolatra vagy párkapcsolati együttélésre az, amivel gyerekként először találkozunk, tehát a szüleink vagy a nevelő szüleink párkapcsolata. Ez az, ami nagy hatással lehet ránk gyermekkorunkban, és amit gyerekként nap mint nap látunk, hosszú távon is hatással van ránk, sőt, akár évekkel később is befolyásolhatja döntéseinket.

Időnként hallani olyan megjegyzéseket, hogy: "A gyerekek még olyan kicsik, nem értik, mi történik körülöttük", pedig sok mindent már kisgyerekként is érzékelünk, és ez így van a szüleink viszonya kacsán is: amit gyerekként megtapasztalunk általuk, az hatással lesz a felnőttkori párkapcsolati életünkre.

A szüleink egymáshoz fűződő viszonya köszön vissza saját kapcsolatainkban

A szüleink kapcsolata észrevétlenül jelen lehet a saját kapcsolatunkban, például úgy, hogy folyton olyan partnert választunk, aki nem illik hozzánk - ha szüleink kapcsolatát hullámvölgyek jellemezték, ez arra késztethet bennünket, hogy olyan partnert keressünk, aki stabilitást nyújt nekünk, pedig lehetséges, hogy olyan személy illene hozzánk jobban, aki spontán beállítottságú.
Előfordulhat, hogy gyerekként tanúi voltunk szüleink kapcsolati nehézségeinek. Mondunk egy példát: lehet, hogy szüleink között erős függőségi viszony alakult ki, vagy bizalmatlanság jellemezte a kapcsolatukat, vagy lehet, hogy az orrunk előtt játszódott le megcsalásból vagy bántalmazásból fakadó családi válság.

Laura példáján keresztül elmesélünk most egy történetet, hogy ezáltal könnyebben megértsük: szüleink kapcsolatának milyensége miként hat saját párválasztásunkra.

Laura története

Laura csinos, egészséges fiatal nőként 30 évesen már túl volt jó pár szerelmi csalódáson, és nem értette, hogy miért siklanak ki folyton az amúgy jól induló párkapcsolatai. Előfordult, hogy megcsalta őt a párja, máskor pedig egy anyukakpicifia típusú férfi találta őt meg. Így aztán Laura úgy döntött, hogy felkeres egy pszichológust, hogy utána járjon annak, miért vallanak sorra kudarcot a kapcsolatai. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az egyik első ülésen a pszichológus megkérte Laurát, hogy meséljen a szülei viszonyáról.

Laura készségesen elmesélte a szakembernek, hogy a szülei kapcsolata valóságos katasztrófa volt. Az apja nem csak, hogy többször megcsalta Laura édesanyját, az apja bántalmazta és manipulálta is az anyukát. Laura édesanyja behódolt a férjének, csapdában érezte magát, mert ő tulajdonképen még mindig szerette Laura apját.
A valóságban azonban Laura anyja érzelmileg egy függőségi helyzetbe került, legtöbbször magányosnak és elhanyagoltnak érezte magát, ami nemcsak abból fakadt, hogy a férje bántalmazta őt, hanem a férje még el is hanyagolta. Laura anyja mégis kényszert érzett arra, hogy ezzel a férfival maradjon.

Laura saját története - ezek után az előzmények után - két úton folytatódhatott volna tovább: vagy talál egy társat magának, akitől függővé válik, vagy elmenekül az elkötelezett kapcsolatok elől, és teljesen független marad. Laura öntudatlanul az első ’irányt’ választotta.

Laura - természetéből adódóan - nem volt egy alárendelt típus, és soha nem is engedte bántalmazni magát a kapcsolataiban, úgy, mint az anyukája, sőt, nyíltan kommunikált, ügyelt arra, hogy a férfiak tiszteljék őt, és soha nem maradt olyan valaki mellett, aki megpróbálta volna elnyomni őt. De, ha ennyire kerek a történet, akkor hogyan fordulhatott elő, hogy a partnerei egy bizonyos idő elteltével mégis elkezdtek hazudozni a lánynak...?
Bár Laura nagyon igyekezett egészséges kapcsolatot kialakítani, valamiért mégsem sikerült neki. A terápiás foglalkozásokon végre megtudta, miért választ állandóan rosszul partnert magának.

Az ő esetében az volt a probléma ugyanis, hogy nem nála, hanem a partnereinél hiányzott az elköteleződési készség, tehát, akikkel összekerült, nem tudtak Laura mellett elköteleződni, inkább megcsalták a lányt, vagy pedig még mindig túlságosan erősen kötődtek az anyjukhoz - tehát Laura mindig a második helyre szorult. Ez a megtapasztalás hasonló volt ahhoz a mintához, amit az édesanyja élt át korábban a férje mellett.

Egészséges partnerválasztás

Most, hogy megismertük Laura történetét, elgondolkodhatunk azon, hogy vajon ez a fajta mintázat nálunk hogyan működik. Egyáltalán lehetséges-e úgy társat találni, hogy a választásunkat egyáltalán ne befolyásolja a szüleink rossz kapcsolata?
A válasz röviden: igen. Igen, lehetséges ugyan, de ezen dolgoznunk kell magunkon!

Mindenekelőtt tudatosítanunk kell magunkban, hogy milyen mintákat követünk, amikor partnert keresünk. Ha már négy kapcsolatunk félresiklott, és mindegyik ugyanolyan probléma miatt ért véget, akkor talán érdemes elgondolkodnunk azon, amiről ebben a cikkben szó esik.

Ha mi magunk nehezen találjuk meg a párkapcsolati mintákat, akkor kérjünk segítséget, mert szakember által vezetett terápia segíthet a probléma feltárásában. A terapeuták olyan stratégiákat tanítanak nekünk, amelyekkel növelhetjük önbizalmunkat, és segíthetnek leküzdeni bizonytalanságainkat. Azt is megtanuljuk, hogy objektívebben tekintsünk egy-egy helyzetre, így megpróbálhatjuk életünket gazdagítani azon személyen keresztül, akit társunkká választunk. Ez sokkal jobb módja annak, hogy megismerjük magunkat, mintsem a múltunk démonjai elől akarnánk menekülni.

Egy ilyen terápia megmutathatja azt is, hogy kezdetben hogyan alakulnak a kapcsolataink, ami akár lehet a problémamegoldásának kulcsa, hiszen különösen a kezdetekkor szeretünk visszanyúlni a régi viselkedésmintákhoz, mert ezek az ismerősek, ezek nyújtanak (ál)biztonságot.

Kapcsolataink kulcsa a kezdetekben rejlik. Ezért figyelmünket a kapcsolataink kezdetére kell összpontosítanunk. Ha elemeztük és átgondoltuk ezeket az utunkban kerülő buktatókat, sokkal jobban el tudjuk kerülni őket. Ha nyitottakká válunk, képesek leszünk magunk mögött hagyni azokat a párkapcsolatokat, amelyek nem tesznek jót nekünk. Ha felismerjük, hogy milyen tudatalatti rugók mozgatják a döntéseinket, akkor végül sokkal jobb döntéseket tudunk hozni saját magunk számára.

via
Fotók a cikkben: Getty Images