„AZÉRT, MERT ÉN AZT MONDTAM!” – 7 SZÜLŐI MONDAT, AMIVEL MÁR A SZÜLEINK SEM MENTEK SEMMIRE
Hány olyan litánia hangzott el gyerekkorunkban, amely alatt legszívesebben befogtuk volna a fülünket. Valljuk be, hogy csak azt vártuk, legyen már vége a példabeszédnek! Na most, rossz hírem van: nagyon sokunkkal megesik, hogy pár röpke év elteltével a saját szánkból halljuk vissza rettegett mondatainkat. Átértékelődnek bennünk a dolgok, vagy csak nem jut jobb az eszünkbe?
– PISTIKE, NE MENJ MÁLNÁT SZEDNI, HISZEN TÉL VAN!
– TUDOM, SAPKA!
A közismert vicc előzménye Pistike többszörös idegrohama, amit elszenvedett, amikor induláskor aggódó édesanyja puszta szeretetből belemantrázta a hideg, tél van, megfázol, sapka szavakat. És még hány ilyen jelenséget mondhatnánk? Az a baj, hogy mondunk is. Az évek alatt átlényegülünk a hideg, tél van, megfázol, sapka mondó, aggódó szülőkké, és bár látjuk a következő generáció arcára kiülő ismert unalmat ennek hallatán, és emlékszünk egykori saját szétunt arckifejezésünkre is, mégis folytatjuk.
Összeszedtük a leggyakoribb mondatokat, amelyeknek többgenerációs átörökítését érdemes lenne letenni:
Gyere már, mert itt hagylak!
Már hogy hagyná ott? Azért azt a gyerek is tudja, hogy épp eleget tett eddig bele anya és apa ahhoz, hogy most csak nem fogja ezt az egészet csak úgy elengedni, és ott hagyni?! És akkor az érzelmi kapocsról még nem is beszéltünk. A fenyegetés, tehát, teljességgel valószínűtlen – hacsak nem arra gondolunk, hogy véletlenül viszont egy nanosecundum is elég egy gyermek elkeveredéséhez. Kettő, vagy három gyerekkel kilépni az otthon biztonságából pedig már egyenesen felér egy zacskó szétgurult üveggolyó szemmel tartásával.
Kész csoda tehát, hogy öt-hatszori ismétlésre ez a mondat mégis képes némi hatást elérni jobb napokon.
Na, háromig számolok!
Nem tudni, miért olyan büszke minden anyuka, hogy el tud számolni addig, amíg az ezzel a minimális matekkal szétfenyegetett csöpp gyermeke is. Valahogy ezzel az alapfokú számtantudással előbb-utóbb minden szülő elkezd kérkedni társas helyzetekben, amikor már semmi más nem segít. Arra sem talált még magyarázatot valószínűleg sem a matematika, sem a pszichológia tudománya, hogy miért működik, de az a helyzet, hogy ez a durva mondás sokszor tényleg beüt. Az utókor nemes feladata valami újat kitalálni helyette, amivel majd színesítheti a palettát.
Süket vagy, kisfiam/kislányom?
Melyik szülő nincs tisztában azzal, hogy gyermek hall-e, vagy nem? Bizonyára feltűnt volna már a szülőnek, mielőtt ezt a kérdést felteszi, máskor is, ha a szóban forgó gyermek hallásával probléma van, így ennél a mondatnál inkább csak saját inkompetenciáját bizonygatja. Nem is beszélve arról, hogy amennyiben a gyermek nem hall, teljesen felesleges neki ezt a mondatot feltenni.
A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.
