Szülő- és gyereknevelés

AZ AUTIZMUS – ÉS AMI MÖGÖTTE VAN

A gyermekáldás csodálatos dolog, fantasztikus, amikor egy új élet világra jön. Én ezt még nem tudom, nem vagyok apa. De ha lennék, tutira rettegnék, hogy „csak egészséges legyen”. Ahogy minden szülő teszi. Számomra mindig is fontosak voltak a „másféle” gyerekek – pedig ez a fogalom tulajdonképpen nem is létezik, hisz minden gyerek más. A tanításuk, gondolataik megfejtése, megértésük. Hiszen tanárként nagyon fontos, hogy a legjobb tudásunk szerint neveljük, tanítsuk azokat a gyerekeket, akiket a szülők ránk bíznak. Ma már annyiféle állapottal találkozunk az iskolákban, hogy néha mi sem tudjuk, mit is kellene éppen jól tenni… vagy nem tenni. Balatoni József, alias Jocó bá írása, mely a WMN oldalán jelent meg. 

AZ AUTIZMUS – ÉS AMI MÖGÖTTE VAN

A gyerek cseperedik, fejlődik, aztán egyszer csak feltűnik, hogy más, mint a többi

Másként reagál, nem kezd el beszélni, fura szokásai vannak. Vizsgálat vizsgálat hátán, majd a diagnózis: autizmus spektrumzavar. Nem betegség, hanem állapot, ami soha nem fog megváltozni, elmúlni. A gyermek persze fejlődik, halad előre, de sosem lesz átlagos, illetve a többség által „normális”-nak titulált.

Az első kétségbeesés után a szülőknek meg kell küzdeniük az előítéletekkel, majd önmagukkal, az egójukkal is. Hiszen melyik apa ne roppanna kicsit bele, ha a gyermeke nem egészséges? Melyik anya ne kezdené el hibáztatni magát a gyermek állapota miatt?

„Hiszen biztos rosszul tettünk valamit, elrontottuk.” Pedig dehogy! Ez a genetika játéka az emberekkel, és a környezeti hatások következménye a magzati korban…

Hosszú út vezet az elfogadásig, és ezt sajnos sok házasság nem is bírja ki

Vagy az anya, vagy az apa úgy dönt, hogy neki ez nem kell, nem tud megbirkózni a helyzettel, nem akar egész életében magyarázkodni, vagy egyszerűen csak gyáva, és lelép, megfutamodik a feladat elől.

Lehet ítélkezni, de amíg nincs valaki ebben a helyzetben, nem tudhatja, hogyan is reagálna valójában. Hiszen mondani könnyű bármit, megtenni már sokkal nehezebb.

Ha a szülők együtt maradtak, akkor jön a következő lépés: ha van nagyobb testvér, akkor meg kell értetni, el kell fogadtatni vele, hogy az ő testvére más. Lehet, hogy sosem fogja megpuszilni, sosem fog játszani vele, és az is lehet, hogy sohasem fog hozzászólni. De attól még szereti, csak a maga módján, és ezt sokszor ki is fejezi, csak tudni kell értelmezni a jeleket. Ha kisebb testvére születik az autista gyermeknek, akkor talán némileg könnyebb, hiszen neki ez lesz a természetes, ebbe születik bele, ebben szocializálódik.

Ha minden jól alakul, adott egy kicsit más, egyedi, de szuperül működő, viszonylag kiegyensúlyozott család…

A cikk a wmn.hu-n olvasható teljes terjedelmében.

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás