AZ „ÁRTATLAN” SZÜLŐ FOGSÁGÁBAN – ÍGY TEHETED TÖNKRE A GYEREKED
Egyre ismertebb az a jelenség, amikor válófélben lévő szülők a gyerekeiket egymás ellen hangolják. Durvább esetekben aljas hazugságokat is terjesztenek házastársukról a gyerek és a külvilág felé – legtöbbször a szülői felügyelet megszerzéséért. Kevésbé ismert, de sajnos nem kevésbé gyakori, amikor ugyanez történik azokban a családokban is, ahol szó sincs válásról. A szülők rossz kapcsolata olyan szinten befolyásolja a család életét, hogy a gyerekeket folyamatosan belerángatják az egymás elleni játszmáikba. Ilyenkora gyermeki naivitást, a gyerek szülők iránti bizalmát kijátszva és kihasználva vezetheti félre egy szülő rendszeresen a gyerekét, gyakran a házastársát is. Sebestyén Eszter pszichológus írása a wmn.hu oldalán.
Akármilyen temperamentummal, akármilyen személyiséggel érkezik is a világra egy gyerek, annyi biztos, hogy szeretetre vágyik. Mindkét szülőjének a szeretetére és érzelmi közelségére szüksége van. Mindkettejükhöz próbál közeledni, szeretne velük mély kapcsolatot kialakítani. De mi történik akkor, ha ezt maguk a szülők akadályozzák meg? Ha az egyik szülő úgy szeretne jobb fényben feltűnni, hogy a másikat „lehúzza”? Mi történik akkor, ha úgy próbál meg az egyik szülő jobb fejnek tűnni a másiknál, hogy folyamatosan megfélemlítésre, fenyegetésre használja? Sokkal szigorúbbnak és félelmetesebbnek tünteti fel például egy anya az apát a saját gyereke előtt azért, mert ő nem akar szigorúnak tűnni, illetve nem akarja vállalni a haragját.
Azért is használhatja egyik szülő a másikat megfélemlítésre, hogy a gyerek neki fogadjon szót – anélkül, hogy kettejük közt konfliktus alakulna ki.
Mi történik ilyenkor?
Az a gyerek, aki bevonódik a szülői játszmákba, állandó bűntudattól szenved. Eleve szinte minden kisgyerek, akinek a szülei veszekednek, azt hiszi, hogy ez miatta van, ő tehet róla. De ha a veszekedés állandósul, a szülők közti konfliktus adja meg az alaphangulatát a családi együttléteknek, ezért a gyerek állandóan zavarodott helyzetben van. Sosem tudja, mi a baj, miért veszekednek, ő tett-e valamit rosszul, és soha nem tudja azt sem, hogyan kezelje ezt a helyzetet. Bármit is tesz, a bűntudata erősödik. Ha az egyik szülőt védi, egyikőjük mellé áll, akkor a másik szülő miatt szégyelli magát. Bármelyik oldalra áll, úgy érzi, a másik szülőt elárulta. Ha viszont nem avatkozik bele, csak csendben hallgatja, akkor meg azért van lelkiismeret-furdalása, mert nem tesz semmit. Olyan helyzetekbe és dilemmákba kényszerül bele, amelyek még egy felnőtt számára is nehezen kezelhetők.
Gyakorlatilag a legalapvetőbb érzelmi igénye, a szeretet iránti, és a jó szülő-gyerek kapcsolat iránti igénye miatt kell szégyellnie magát, és kényszerül állandó bűntudatra.
Ha ehhez hozzájárul még az is, hogy az egyik szülő megpróbálja a maga oldalára állítani a gyereket, és ezzel megtöri a másik szülő iránti bizalmát – például a folyamatos negatív megjegyzésekkel –, akkor a helyzet tragikussá válhat. Előfordul, hogy az egyik szülő a gyerektől várja a védelmet és a támogatást, és ezzel gyakorlatilag felnőtt szerepbe kényszeríti. Azt várják időnként, hogy a szövetségesük legyen, mint egy háborúban. Mivel ő még csak gyerek, nem tudja megvédeni egyik felnőttet a másiktól, ezért érzi azt, hogy állandóan csalódást okoz. Pusztán azért, mert gyerek.
Gyakran hallani, hogy az egyik szülő a másikkal fenyegetőzik. „Ha ezt apád/anyád meglátja, nagyon fog haragudni. Majd ha apád/anyád hazajön, elmondom neki, mit tettél, majd tőle kapsz! Én megengedném, de tudod, hogy apád/anyád ettől nagyon mérges lesz”… Ezek lehet, hogy egyszer-egyszer ártatlan mondatnak tűnnek, hosszú távon azonban meglehetősen mérgezőek. Mérgezik a gyerek szülőjével való kapcsolatát, anélkül válik ijesztő „mumussá” az apa vagy az anya, hogy tudna róla. Gyakran a fenyegetéseknek nincs is valóságalapjuk, vagy ha van is, erősen és szándékosan el vannak túlozva. A gyerek lelkében pedig egy fal épül téglánként, amely megakadályozza azt, hogy a „mumusnak” használt szülőjével meleg, érzelemteli kapcsolata alakulhasson ki. Minél hosszabb ideig vannak jelen ezek a mondatok és fenyegetések a gyerek életében, annál nagyobb lesz a fal, és egyre áthidalhatatlanabbá válik a távolság a gyerek és a szülő között. Az a tragikus ebben, hogy mivel akkor használja megfélemlítésre az egyik szülő a másikat, amikor az nincs ott, ezért ő semmit nem tud az egészről, nem tudja magát tisztázni, megvédeni, és gyakran értetlenül áll a helyzet előtt. Érzi a falat a gyereke és saját maga között, de nem érti, és nem tud vele mit kezdeni.
Hogy mit okoz ez egy gyerekben?
A legalapvetőbb jogaitól fosztják meg a saját szülei, hiszen a gyereknek joga van mindkét szülőjével az érzelmi közelségre. Igényli, joga és szüksége van rá.
A cikk teljes egészében a : wmn.hu oldalán olvasható.
