Az 5 leggyakoribb fegyelmezési hiba: te melyikre ismersz rá?

Mielőtt gyerekem született volna, egészen biztos voltam benne, hogy az enyém aztán soha… Soha nem fog hisztizni a boltban, nem lesz fenn este tízig, nem lesz válogatós, és nyilvánvalóan soha, de soha nem fog visszafeleselni. Hiszen én tudom, hogy ezeket nem szabad engedni, úgyhogy következetesen, határozottan fogok fellépni, és az egész menni fog, mint a karikacsapás. Nem is értettem, a gyakorló szülőknek miért nem kristálytiszta ez az egész.

Aztán amikor belekerültem a sűrűjébe, egyszerűen kiderült, hogy nem olyan egyszerű ez. Az alapvetően békés és minden körülmények között konfliktuskerülő természetemmel nem volt összeegyeztethető, hogy folyamatosan összetűzésbe kerüljek a gyerekeimmel. Ennek megvolt a maga előnye - a szabadság bizonyos szempontból előnyükre vált, és kifejlődött bennük egy nagy adag önállóság -, de azt a következetességet, amiről egyébként elvben ma is úgy tartom, hogy szükséges a gyerekneveléshez, nem tudtam tartani. Ütközött a személyiségemmel.

Mindannyian követünk el hibákat a gyereknevelés során. Ha azonban ezeket felismerjük, már jó úton járunk afelé, hogy valamennyire ki tudjuk őket javítani. Az alábbiakban felsoroljuk az öt leggyakoribb hibát, amelyek közül néhányban szinte biztos, hogy magadra ismersz.

1. Rossz példát mutatsz

Hiába szeretnéd, hogy a gyereked egészségesen táplálkozzon, és ne függjön rá a képernyőre, ha te magad utálod a zöldségeket, cserében bármikor képes vagy egy ültő helyedben eltüntetni egy zacskó gumicukrot, és ha van két szabad perced, már nyúlsz is a telefonod után. Közhely, de igaz, hogy a gyerekeket nem az érdekli, amit mondasz, hanem amit csinálsz. A te viselkedésedet másolják.

2. Vaktában fenyegetőzöl

“Ha azonnal nem fejezed be, hazamegyünk.” “Ha még egyszer szólnom kell, nem lesz esti mese.” “Ha még egy hiányt hozol haza az iskolából, egész héten nem számítógépezhetsz.” - Nincs ezekkel semmi baj, csak akkor, ha utána nem tartod be őket. A gyerek nagyon hamar rájön, hogy a levegőbe beszélsz, a fenyegetésednek semmi súlya nincs, és nem is fog róla tudomást venni.

3. Kiabálsz

“Ne pótold hangerővel érveid hiányát” - írta az Új idők illemkönyve 1935 körül, és ez a szabály a gyereknevelésre is alkalmazható. Kiabálással még nem oldódott meg semmi, csak a saját gyengeségedet mutatod meg vele. Persze nincs szülő, aki soha az életben ne emelné fel a hangját, de súlyos következményei lehetnek annak, ha az ordítozás a mindennapok részévé válik.

4. Túl magas elvárásokat támasztasz 

Szülőként nem mindig egyszerű belőni, hogy milyen életkorú gyerektől milyen viselkedés, képesség várható el. Míg vannak, akik szerint egy tízéves sem elég érett még arra, hogy késsel-villával egyen, és a felső tagozatos gyerekének is bepakolja az iskolatáskáját, addig más szülők - vagy nagyon gyakran pont ugyanezek a szülők - elvárnák egy totyogóstól, hogy fegyelmezetten üljön az étteremben, vagy játék közben vigyázzon, össze ne piszkolja a ruháját. Érdemes a gyerek felé reális elvárásokat közvetíteni, így fegyelmezési gondból is kevesebb lesz.

5. Azt gondolod, minden gyereknél ugyanaz a módszer működik

Főleg a szakirodalmat szívesen olvasgató szülők szoktak abba a hibába beleesni, hogy körmük szakadtáig ragaszkodnak a könyvben olvasott, barátnőtől hallott, vagy akár a nagyobb testvérnél jól működő módszerhez akkor is, ha az nyilvánvalóan az ő (másik) gyereküknél nem válik be. Van gyerek, akit jó ötlet a szobájába küldeni gondolkodni, de van, akit értelmetlen, mert vagy dühöngeni kezd, vagy sztoikus nyugalommal nekiül játszani. Van, aki jól motiválható direkt jutalmazással és büntetéssel, viszont lehet, hogy a testvéréről ez lepereg, nála sokkal hatásosabb, ha egyértelműen kifejezed, ha büszke vagy rá vagy csalódtál benne. Ne könyvből vagy hangzatos elvek alapján nevelj, hanem figyeld a saját gyerekedet!