Több oka is van, amiért egyre több az autista, figyelemzavaros, viselkedési zavaros gyerek
Napjaink egyik legégetőbb kérdése ez, amellyel szülőként, szakemberként és társadalomként is szembe kell néznünk. Sokan érzik úgy, hogy valami "megváltozott" a gyerekekkel – de valójában a világ változott meg körülöttük. A válasz nem egyszerű, nem is egyetlen okra vezethető vissza, hanem egy nagyon összetett rendszer eredménye. Szilágyi Kinga gyógypedagógiai- és mozgásfejlesztő szakember, gyermek- és családsegítő coach, a Kunigunda Központ szakmai vezetője pontokba szedve járja körül a jelenség főbb tényezőit.
1# Környezeti ártalmak – már a fogantatás előtt!
A környezeti szennyezés (például levegőminőség, vegyi anyagok, elektromágneses sugárzás, zajártalom) már a petesejt és spermium minőségét is rontja.
Egyre több bizonyíték utal arra, hogy ezek a hatások epigenetikai szinten is változásokat okozhatnak – vagyis már a születés előtt programozódik az idegrendszeri sérülékenység.
Magyar kutatás: A SOTE átfogó elemzése szerint a spermiumok örökítőanyagának töredezettsége (DNS-fragmentáció) is növekvő tendenciát mutat. A kutatás 27 ezer tanulmány adatait elemezte, és azonosította a legfontosabb kockázati tényezőket, mint például a dohányzás, légszennyezés, herevisszér-tágulat és cukorháztartási zavarok . A DNS-fragmentáció mértéke közvetlen hatással van a férfiak megtermékenyítő képességére. Általában a 25% alatti töredezettség optimálisnak számít, felette a spontán fogamzás esélye csökken, 50% felett pedig a lombikprogram sikeraránya is alacsonyabb.
Babát tervezünk – de kit vizsgálunk igazán?
A meddőségi vizsgálatok során a fókusz szinte kizárólag a nőkre esik – hormonok, ciklus, peteérés, méhnyálkahártya-vastagság... Miközben a kutatások szerint az esetek közel 50%-ában a férfi oldalon is kimutatható probléma van! Nem csak a spermiumszám, hanem a minőség, a mozgékonyság és a DNS-állomány épsége is kulcsfontosságú a fogantatás szempontjából.
A legfrissebb adatok szerint a férfiak spermiumszáma az elmúlt 50 évben több mint 50%-kal csökkent, a DNS-töredezettség (ami rontja az embriók életképességét) pedig szignifikánsan nőtt. Mégis, a férfiak gyakran csak „kísérők” a termékenységi kivizsgáláson, nem pedig aktív résztvevők.
2# A mikrobiom szerepe – „a második agy”
A bélflóra (mikrobiom) egyensúlya döntő hatással van az immunrendszerre, az idegrendszer fejlődésére, (e kettő következtében a hormonrendszerre) és a gyulladásos folyamatokra.
Az első 1000 nap kritikus: az anyatejes táplálás, a vegyszermentes környezet és a természetes ingerek nélkülözhetetlenek a mikrobiom és az idegrendszer egészséges fejlődéséhez.
A természetes szülés során a baba az anyai hüvelyflórával találkozik – ez az első „beoltás” a jó bélbaktériumokkal.
Császármetszés esetén azonban ez elmarad, helyette kórházi környezetből származó baktériumokkal kolonizálódik, ami hosszú távon kihat a mikrobiom összetételére. Több kutatás is kimutatta, hogy a császárral született babáknál megnő a különféle autoimmun és idegrendszeri eredetű problémák kockázata, részben a megváltozott mikrobiom-összetétel miatt.
A születés élménye: benne lenni – vagy kimaradni belőle?
A természetes szülés nem csak fizikai esemény, hanem élettani, idegrendszeri és érzelmi élmény a babának is. A vajúdás során a baba aktív szereplő: nyomást, ritmust, ingereket él át – ezek beindítják a stresszválaszt, aktiválják a hormonrendszert, segítik a tüdő kinyílását, és az agy érést is stimulálják.
Császármetszés esetén (főleg ha programozott, vajúdás nélkül történik) ezek az élmények elmaradnak. A baba „váratlanul” kerül ki a biztonságos méhből egy erősen inger-gazdag, világos, hideg környezetbe – minimális átmenet nélkül.
Ez nem jelenti azt, hogy a császárral született babák „rosszul indulnak” – de azt igen, hogy más típusú támogatásra, kapcsolódásra, esetleg idegrendszeri segítségre lehet szükségük az optimális fejlődéshez a későbbiekben.
Egy 2019-es szisztematikus áttekintés és meta-analízis 61 tanulmány adatait elemezve megállapította, hogy a császármetszéssel született gyermekek körében 33%-kal nagyobb eséllyel fordul elő autizmus spektrum zavar (ASD) és 17%-kal nagyobb eséllyel figyelhető meg figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) a hüvelyi úton születettekhez képest. Egy másik kutatás szerint a császármetszéssel született gyermekeknél alacsonyabb motoros és nyelvi fejlődési eredményeket mértek a korai gyermekkorban. A legnagyobb különbségek 2-3 éves korban jelentkeztek, különösen a lányok esetében.
3# Élelmiszerek minősége – „az vagy, amit megeszel”
Az iparilag feldolgozott, adalékanyagokkal teli, tápértékben (vitaminok, ásványi anyagok stb) szegény ételek nem táplálják sem a testet, sem az agyat. A mesterséges színezékek, ízfokozók, túlzott cukorbevitel fokozzák a hiperaktivitásra való hajlamot, és hatással lehetnek a figyelem szabályozására is.
4# Túl sok inger – túl kevés feldolgozás
Már a magzati korban is egyre több inger éri a babákat: zaj, stressz, elektromágneses sugárzás.
Születés után a digitális világ még inkább túlstimulálja az éretlen idegrendszert: képernyők, villódzó fények, állandó információáramlás – de ezek nem valóságos, feldolgozható ingerek.
Megjelenik a „digitális autizmus” és a „szerzett hiperaktivitás” jelensége.
Egy 2023-as amerikai kutatás szerint a 0–5 éves gyermekek körében a túlzott képernyőidő magatartási és viselkedési problémákhoz vezetett: fejlődési késedelem, beszédzavarok, tanulási nehézségek, autizmus spektrum zavar (ASD), figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD).
A kutatásban részt vevő gyermekek több mint 70%-a napi több mint 2 órát töltött képernyő előtt, és az összefüggés erősebb volt a fiúknál és az óvodáskorúaknál .
5# A szülői működés és a nevelési stílus változása
A mai liberális nevelési elv (laissez fair) miszerint „ne korlátozzuk a gyermeket, nehogy sérüljön a lelke”, sajnos sokszor épp az ellenkező hatást éri el. A laissez-faire nevelés jellemzője, hogy a szülők nem állítanak fel világos szabályokat, nem alkalmaznak következetes következményeket, és gyakran inkább barátként viselkednek, mint szülőként.
A gyermekek számára a szeretet mellett a biztonság a legfontosabb.
Ez utóbbi a világos egyértelmű keretek, határok szabásával érhető el. A keretek, a következetesség, a ritmusok hiánya szorongást, viselkedési problémákat, és egyensúlyvesztést hoz a gyerekek világába.
6# Oktatási rendszer – nem illeszkedik az idegrendszeri érettséghez
Sokan érzik: az óvodából az iskolába vezető út nem híd, hanem szakadék. A magyar rendszerben hiányzik a valódi, fokozatos átmenet: az óvoda még játékos, mozgásos, szabad, az iskola pedig hirtelen elvárásokat, szabályokat, kötött ülést és teljesítményt kér.
Ez a váltás sok gyerek számára stresszel, szorongással, sőt akár viselkedési vagy tanulási nehézségekkel is járhat. Az iskolaérettség nem csak „okosnak lenni” kérdése – hanem idegrendszeri érettségé is. Mozgáskoordináció, figyelem, szabálytűrés, frusztrációkezelés – ezek nem maguktól alakulnak ki, és nem is mindenkinél ugyanakkor.
Magyarországon a gyermek csak akkor kaphat fejlesztést, ha hivatalos diagnózist kap (azaz „kódot”). Ez torzítja a diagnosztikai gyakorlatot, és egyre több gyermek kerül a rendszerbe.
A testnevelés órák tartalma is változott: sok helyen eltűntek az idegrendszeri éréshez szükséges mozgásformák, helyette egyéni tanári preferencia alapján történik az óra, mihez ért a tanár-alapon. 1918-ban (!) létezett központi rendelkezés, amely a testnevelő tanárok számára irányelveket adott a testnevelés órákra vonatkozóan. Ez a dokumentum részletesen foglalkozott a mozgásos feladatokkal, amelyek a gyermekek reflexeinek fejlesztésére és integrációjára irányultak. A rendelkezésben szereplő gyakorlatok célja a gyermekek idegrendszeri fejlődésének elősegítése volt.
A reflexek integrációja alapvető fontosságú a mozgáskoordináció, a testtudat és a tanulási képességek szempontjából.
A dokumentumban szereplő feladatok között szerepeltek olyan mozgásformák, mint a különböző irányú járások, futások, ugrások, dobások, amelyek mind hozzájárultak a gyermekek reflexeinek fejlesztéséhez.
7# Tényleg több az atipikus gyermek – vagy csak jobban látjuk őket?
A válasz: is-is.
Igen, jobb a diagnosztika, de a világunk is egyre megterhelőbb.
A gyerekek nem lettek „rosszabbak” – az idegrendszerük próbál alkalmazkodni egy olyan világhoz, amelyre biológiailag nem készültek fel. Az emberi agy számára megterhelő a percenként több ezer vizuális inger (képernyő, reklám, mozgó kép) a háttérzajok, mesterséges fények, gyors váltások, az információs túlterhelés, szűrés nélküli impulzusok.
Az állandó készenléti állapot, amit a digitális környezet, a zaj, a multitasking elvárása teremt, folyamatos stresszhelyzetet idéz elő. Ez hosszú távon figyelemzavarhoz, szorongáshoz, alvászavarhoz, sőt akár viselkedési és fejlődési problémákhoz vezethet.
Mit tehetünk?
Tudatosabbá válni: táplálkozásban, környezetvédelemben, képernyő időben, nevelésben.
Nem a címkézés a megoldás – hanem a megértés, az elfogadás és a korai támogatás.
Bár az atipikus idegrendszeri működés hátterében gyakran genetikai hajlam is áll, a környezeti hatások és a nevelési környezet formáló ereje legalább ilyen jelentős.
Az idegrendszer fejlődő és alakítható – de ehhez valódi emberi kapcsolódásra és megfelelő támogatásra van szükség.
A Kunigunda Központban mi abban hiszünk, hogy a gyerekeket nem „megjavítani” kell, hanem megérteni. Mert minden viselkedés mögött egy fejlődő idegrendszer áll, amely segítségre, struktúrára és szeretetre vágyik.
Nyitókép: 123RF
