Amikor a nagytesó féltékeny a kicsire…
Az önkéntes karantén kapcsán még hatványozottabban fordulhat elő, hogy a gyerekek nehezen viselik a szülők osztott figyelmét. Egy egészséges féltékenység természetesen belefér a testvéri viszonyba, de az elsődleges cél a szeretetteljes testvéri kapcsolat kialakítása. Mit tehetünk ennek érdekében? Fridvalszki Nóra klinikai gyermekpszichológussal beszélgetett a csalad.hu.
Bármely korban előfordulhat
Fridvalszki Nóra azzal kezdi, hogy nemcsak az óvodás és a kisiskolás gyermekek esetében ütheti fel a fejét a testvérek közti féltékenység, hanem ez bármely életkorban előfordulhat.
– A testvérek életkorától, illetve a korkülönbségtől függően más-más nehézséggel kell szembesülnünk. Egy néhány éves gyermeknél a kistestvér érkezését izgatott várakozás előzi meg. Sokszor ezt az örömöt a "három napos csoda” után a csalódottság váltja fel, amikor a gyermek számára realizálódik, hogy a csöppséggel való közös játék még hosszú ideig várat magára. Itt jön az első feketeleves, amikor gyermekünk először szembesül azzal, hogy a kistesó érkezésének bizony bőven vannak árnyoldalai is.
Anyuból csak egy van
A következő nehézséget akkor érzékeli a kisgyermek, amikor a mindennapokban észreveszi, hogy már nem kap annyi figyelmet a szüleitől, mint korábban.
– A kistestvér születésekor a nagyobb gyermeknek osztoznia kell az anyukán, mind fizikailag, mind pedig érzelmileg. Ilyenkor olyan szorongásos tünetek fordulhatnak elő, mint például az evés- és/vagy alvászavar. Gyakori még a már meghaladott fejlettségi szintről való visszaesés is, azaz már leszokott a pelenkáról, a cumiról vagy a biliről, de most mégis visszaköveteli ezeket az eszközöket. Így tesz kétségbeesett lépéseket annak érdekében, hogy ugyanannyi törődéssel és szeretettel halmozzuk el őt is, mint a kisbabát. Nagyobb gyermekek esetében pedig agresszív reakciók utalhatnak a féltékenységre: bántja, harapdálja a kistesót, elveszi a játékát vagy úgy eteti, pelenkázza, hogy nem súlyosan, de fájdalmat okozzon neki. Ezekre a jelekre nagyon fontos éberen odafigyelnünk és még időben megtennünk a szükséges lépéseket a nevelésben.
A kamasznak sem könnyű
Igaz, már más keretek között, de egy lázadó serdülőnek is szüksége van a szülői támogatásra.
– A kamasz fizikailag már kevésbé függ a szüleitől. Abban a korban van, hogy eldöntheti, mit vesz fel, mit reggelizik, sőt, talán már egy rántottát vagy egy palacsintát is el tud készíteni magának. Ellenben az érzelmi támogatást kiemelten igényli ezekben a számára viharos időkben.
Neki is megvannak a maga életkori feladatai, amit tiszteletben kell tartanunk, mert sokszor felé irányul az elvárás, hogy vigyázzon a kistestvérre, ellássa, játsszon vele. Ez egy egészséges szinten jó, kell a közös időtöltés, viszont számára ugyanolyan fontos, hogy megélhesse azokat az élményeket, amelyeket a korosztálya: lázadhasson, kicsit haragudhasson a világra, barátságokat köthessen és szerelembe eshessen. Minden egyes gyermeknek joga van megélni a maga életkorának megfelelő élethelyzeteket, ezért ne osszunk rá kéretlen családi szerepeket.
Mit tehetünk?
– Gondolkodjunk az életkori sajátosságok mentén. Tehát egy kisiskolás, vagy kiskamasz gyermek esetében tudatosítsuk benne, hogy a nehézségek mellett a "nagytesó" szerepnek van bőven napos oldala is, mert amiben a kistesvér nem tud részt venni, abban ő már igen. Megnézhet egy olyan filmet apával, amit a kicsi még nem láthat, vagy tud kártyázni anyával, míg a baba csak szunyókál és gügyörészik. Ez számára büszkeséget jelent majd, miközben odafigyelést és kiemelt figyelmet is kap tőlünk. Fontos, hogy legyenek közös programok, amik csak neki szólnak: anya-lánya bevásárlás, vagy apa-fia foci, így nemcsak annak a felelősségét kell cipelnie, hogy példamutatóan kell viselkednie, törődnie és jól bánnia a kistestvérével, hanem maradhat gyerek is.
Gyakori nevelési hiba, hogy a kistesó jelenlétekor a szülő akaratlanul is, de azt sugallja az idősebb testvér felé, hogy ő már nagy, meg kell értenie, hogy mi miért történik és fontos, hogy ezt is meg tudja oldani egyedül. Holott ő még mindig nem felnőtt, még ha sokszor az érettebb gyermek szerepét tölti is be.
Sokszor előfordul, hogy a gyerekek felnőttkorukra is a kijelölt szerepekben maradnak: az idősebbik szinte mártír módon viszi a felelősséget, míg a fiatalabbik testvér a szeleburdi tinédzser és a felelősséget vállalni nem tudó felnőtt képében jelenik meg. Annak érdekében, hogy ezt elkerüljük, illetve ha eredménytelen az a nevelési hozzáállás, amely enyhíthetné ezeket a tüneteket, érdemes még idejében szakemberhez fordulnunk.
A cikk forrása: csalad.hu
Ezt már olvastad?
7 képesség, amivel minden gyereknek rendelkeznie kellene 13 éves korára
Ezt már olvastad?
A négy fal között egy eleven gyerekkel – kiborultam, mit tegyek?!
