Amikor a fiúk „megnémulnak” - Mi készteti a tini fiúkat arra, hogy ne beszéljenek, kommunikáljanak szüleikkel?
És mennyire kell aggódunk emiatt?
A fiam kicsi gyermekként vicces volt és nagyon ragaszkodott hozzám. Millió kérdést tett fel, mert szeretett kérdezgetni. Félénk volt azokkal az emberekkel, akiket nem ismert jól, de szókimondó is egyben. A családtagjaival, akik közel voltak hozzá, pedig igazán szórakoztató. Szinte mindent tudtam a róla, az álmairól, a barátairól és az ambícióiról. Barátok voltunk.
Aztán jött a középiskola. Először is megnőtt és furcsa lett, és emellett olyan szaga, mint egy tinédzsernek. Vártam ezeket a változásokat, tudtam, hogy bekövetkeznek, de nem számítottam arra, hogy a személyisége is megváltozik. 14 éves korára a valamikor kedves és csevegő fiam megnémult. A kérdésekre a lehető legrövidebb válaszokat adta, ő maga pedig nem kérdezett. Ritkán jött ki a szobájából, de amikor megtette, mogorva és ellenséges volt, ha egyáltalán beszélt velem. Röviden, hozta azt, amit minden tinédzser fiú, akiket valaha magam is láttam, tapasztaltam, olyanok, akik felfegyverkeznek, majd tombolnak, lőnek, aki a közelükbe kerül. Megijesztett. Miért nem beszélnek a tinédzser fiúk? A teljes hallgatás vajon annak a jele volt, hamarosan kitörni készül belőle valami eddig ismeretlen?
Mint kiderült, sem fiam viselkedése, sem az ezzel kapcsolatos aggodalmaim nem voltak egyedülállóak.
A hormonok…
„A hallgatásba burkolódzás a serdülő fiúk válasza a külvilágra, kezdetek óta” – meséli Miles Groth, a Wagner College pszichológiaprofesszora és a Boys to Men blog szerzője a Psychology Today-nél. „Ez nem új keletű dolog” – tette hozzá. „nem a mai világ terméke vagy az aktuális eseményeké.”
Ebben a korban – meséli – a fiúk rengeteg fizikai változáson mennek keresztül. „Nagyon öntudatosak, azt vizsgálják, hogyan érzékelik, értékelik őket a felnőttek, a társaik és az ellenkező neműek, bizonyos esetekben az azonos neműek” – mondja Groth. Ez az öntudat teszi, hogy a beszéd iránt kevésbé elkötelezettek ebben a kőrben.
„A középiskola a legtöbb fiú számára a serdülőkor kezdete, és ennek következménye a társadalmi bizonytalanság” – mondja Dr. John Duffy, (a The Available Parent: Expert Advice for Raising Successful, Resilient, and Connected Teens and Tweens című könyv szerzője). „Minél kevesebbet mondanak, annál kevésbé lehet nevetségessé tenni őket. Ily módon a csend részükről egy önvédelmi mechanizmus.”
Noha az aggódó szülők természetesen rémálomként élhetik meg ezt a helyzetet, mint én, jó eséllyel egy kamasz fiú hallgatása teljesen normális. Ez csak egy tünete a pubertás okozta hatalmas testi és lelki változásoknak. „A legtöbb fiú úgy nő ki ebből a fázisból, hogy minimális kárt okoz vele” – mondja Duffy. „Szülői szemmel nézve ijesztő lehet, hiszen a csend elszigetelődésnek, vagy akár depressziónak is tűnhet, ezért időnként jelentkezz be középiskolás fiadhoz, és győződj meg róla, hogy minden rendben van vele. De ne feledd, hogy fejlődési szempontból a hallgatása teljesen normális."
Még a fiam lakonikus válaszai is sok fiúra jellemzőek a férfivá érés során – mondja Katey McPherson, a The Gurian Institute ügyvezető igazgatója, a Why Teens Fail: What To Fix című könyv társszerzője. "A nőknek több kötőszövetük van a jobb és a bal agyfélteke között" - magyarázza. „Sokkal gyorsabban dolgozzuk fel a nyelvet, mint a férfiak. Szerintem a nők elárasztják a fiúikat a szavakkal.”
Ahelyett, hogy hagyjuk, hogy a félelem hasson ránk fiunk viselkedésének tulajdonképpen normális változása miatt, Groth azt javasolja, hogy kezdjük inkább azzal, hogy keressük, mi minden van rendben körülöttük, velük. Van a fiadnak hobbija? Élvezi a társasági életet a barátaival? Nyitott a világra, ami körül veszi? Ha a válasz igen, az jó jel, és akkor nem jelent gondot új, egyszótagú beszédstílusa sem.
Mivel a hosszú őszinte beszélgetések egy ideig csak álomnak tűnnek majd, egy másik módja annak, hogy tájékozódj róla - az internet. A szülőknek mindig figyelniük kell arra, hogy gyermekeik hogyan használják a Twittert, a Facebookot, az Instagramot és más közösségi platformokat, mert ez az, ahol a tizenévesek élete zajlik. Kérdezd meg tőle, mi történt ma a Twitteren, kérd, hogy mutassa meg, milyen közösségi alkalmazást használnak a barátai mostanában, vagy nézzetek meg valami mókás videót közösen. Tudni fogsz róla, miközben megismered szokásait a közösségi médiában.
A csend sötétebb oldala
Ha a fiad elzárkózik társaitól, az élettel kapcsolatos reménytelenségét fejezi ki, vagy ajzószereket használ, ezek mind annak a jelei, hogy ideje sokkal jobban odafigyelni rá – és segítséget kérni. „Ha valaki gyakran csendben van és szeret egyedül is lenni, nem feltétlenül jelenti, hogy depressziós” – magyarázza Groth. „Az ilyen személy nagyon rágódó és komoly lehet, de a depressziós ember más. Ő úgy érzi, hogy nincs kiút, remény, csapdában érzi magát, nem lát megoldást, amin semmi sem képes változtatni.”
Általánosságban elmondható, hogy ha a lányokat bántják, jobban hajlanak megosztani ezzel kapcsolatos érzéseiket. Viszont azok a fiúk, akik depresszióban szenvednek, nagyobb valószínűséggel bújnak el, így nehéz észre venni, ha nagy a baj. „A tizenéves fiúk öngyilkossági rátája négyszer olyan magas, mint a tinédzser lányoké” – mondja Groth. „Ha nem beszél veled, az csak a szokásos tünet, de ha nem beszél a társaival sem vagy bárki mással, az sokkal inkább ad okot aggodalomra.”
A saját fiam végül előmerészkedett a hallgatásból. Ez egy hosszú és aggasztó út volt ijesztő jelekkel, hogy sötét gondolatai vannak és depressziós. Öngyilkossággal fenyegetőzött, elzárkózott a barátaitól, és elbújt a szobájában. Komolyan vettem a fenyegetéseit, és segítséget kértem. Együtt mentünk végig az úton, közösen. Mindketten hibáztunk, de végig világossá tettem számára, hogy szeretjük, és nem ő az első és egyetlen tinédzser, aki úgy érez, ahogy. Végül kijött belőle, nagyjából úgy, ahogy valaki felépül egy hosszú, súlyos influenzából. Most 20 éves, ismét beszédes, szókimondó, vicces és hajlandó megosztani álmait és a dolgait velem, előmerészkedik, mert bátor. Újra barátok vagyunk.
A cikk forrása: Greatschools.org
