„Amíg az én házamban élsz…” vs. „A gyerekek már csak ilyenek” – a 4 fő nevelési stílusról
Állítasz-e fel szabályokat, és ha igen, mennyire vagy képes azokat betartatni? Meg lehet-e könnyen lágyítani a szívedet egy kis könyörgéssel? Úgy gondolod, amíg a gyerek a te házadban él, azt teszi, amit mondasz neki, vagy minél kevésbé korlátozod? Esetleg ha őszintén magadba nézel, az egész téged nem is igazán érdekel?
Nem túlzás, hogy a nevelési stílusod a gyermeked egész életét és később sorsát befolyásolja: nem csak azt, hogy mennyire lesz felnőttként szabálykövető, és rendben lesz-e az önbecsülése, hanem azt is, elhízik-e, vagy egészségesek lesznek-e a fogai. Az alábbi négy nevelési stílust nem választják el éles határok egymástól, könnyen lehet, hogy róluk olvasva egy-egy negatív jellemvonást magadban is felismersz, de ne ijedj meg: mint annyi minden, a szülői lét is a folyamatos fejlődésről szól.
A tekintélyelvű szülő
Igazak rád ezek az állítások?
- Úgy gondolod, a gyereket csak látni lehessen, hallani ne.
- Jelszavad: „Amíg az én házamban élsz, azt teszed, amit mondok!”
- Nem gondolod, hogy a gyerek véleményét figyelembe kell venni.
A tekintélyelvű szülők világos szabályokat fektetnek le, és ritkán magyaráznak: a „Mert én azt mondtam” náluk éppen elegendő indoknak számít. Nagy hangsúlyt fektetnek az engedelmességre, amelyet nem jutalmaznak külön, a szabályszegést viszont keményen büntetik. Ezekben a családokban egyértelműen a felnőtt a főnök, a gyerekek érzéseit, véleményét ritkán veszik figyelembe. Ezeknek a gyerekeknek felnőve ugyan nem szokott gondjuk lenni a szabálykövetéssel, azonban nagy árat fizetnek érte: önbecsülésük gyakran alacsony, véleményüket nem merik elmondani, sokan válnak közülük profi hazudozóvá, és gyakran egész életükben haragszanak a szüleikre a „ridegtartás” miatt.
A következetes szülő
Igazak rád ezek az állítások?
- Mindent megteszel, hogy szeretetteljes viszont építs ki a gyerekeiddel.
- Elmagyarázod, melyik szabályra miért van szükség.
- A szabályokat betartatod, de közben a gyerek érzéseit is figyelembe veszed.
A következetes szülő igyekszik megtalálni az egészséges egyensúlyt a tekintélyelvű és az engedékeny stílus között. Felállít szabályokat, azok azonban rugalmasak, betarthatóak, és mindig elmagyarázza, miért van rájuk szükség. Ha a gyerek mégis megszegi őket, a következmény nála sem marad el, de inkább igyekszik a jó viselkedést megerősíteni dicsérettel, jutalommal. Gyermekeivel sokat beszélget, igyekszik őket tanácsokkal ellátni. A következetes szülők gyermekei általában kiegyensúlyozottak, mernek döntéseket hozni, és ők a legsikeresebbek az életben.
Az engedékeny szülő
Igazak rád ezek az állítások?
- Felállítasz szabályokat, de nehezen tartatod be őket.
- A helytelen viselkedésnek nálad ritkán van következménye.
- Úgy gondolod, a gyerek akkor fejlődik a legjobban, ha minél kevésbé avatkozol bele a folyamatba.
Az engedékeny szülők jelszava: „A gyerekek már csak ilyenek.” Ritkán veszik észre, hogy gond van, általában csak akkor, ha már tényleg komoly a baj. Ha fel is állítanak szabályokat, a gyerekeik ezeket nem igazán tartják be, ha pedig büntetésre kerülne a sor, egy kis könyörgéssel bármikor meggyőzhetők az eltörléséről. Inkább a gyerekeik barátai, mint szülei szeretnének lenni: sokat beszélgetnek a velük, de nem igazán adnak nekik tanácsot, és nem próbálják őket a rossz döntésekről lebeszélni, pláne nem hatalmi szóval megakadályozni ezeket. Ez magyarázza, hogy az engedékeny szülők gyerekei gyakran jóval a képességeik alatt teljesítenek az iskolában, sokan közülük pedig már kicsi korban elhízással és fogászati problémákkal küzdenek, mivel senki sem korlátozza, mennyi egészségtelen ételt fogyaszthatnak.
A közömbös szülő
Igazak rád ezek az állítások?
- Nem igazán érdekelnek a gyerek iskolai dolgai.
- Gyakran előfordul, hogy nem tudod, a gyereked kivel és hol van épp.
- Nem töltesz túl sok időt a gyerekkel.
A közömbös szülők nem fektetnek túl sok energiát a gyereknevelésbe. Nem állítanak fel szabályokat, nem adnak tanácsokat, és nem tartják fontosnak a közösen töltött időt. Gyermekeik leginkább magukat nevelik fel. Ez a nevelési – vagy inkább „nem nevelési” – stílus azonban a legritkább esetben tudatos: néha olyan mindennapos nehézségek okozzák, mint a megélhetési- vagy házassági problémák, máskor a szülő fizikai vagy mentális betegsége, esetleg alkohol- vagy drogfüggése vezet odáig, hogy nem jut energiája a saját gyerekére. Bármi legyen is az ok, a gyerekek szenvednek tőle: az elhanyagolt diákok az esetek túlnyomó részében rosszul teljesítenek az iskolában, és gyakoriak náluk a magatartásproblémák.
Ha úgy érzed, néha az egyik, néha a másik kategória jellemzői igazak rád, teljesen természetes. Nem vagyunk gépek, lehet, hogy egyik nap szuper következetes vagy, másik nap ideges és tekintélyelvű, harmadik nap pedig fáradt, és nem érdekel semmi. A lényeg, hogy folyamatosan törekedj minél jobb és jobb szülő lenni.
