Hogyan kerüljük el, hogy akaratos gyereket neveljünk? Miért csúszik ki az irányítás a mai szülők kezéből? Óvónőt kérdeztünk

A felsorolt viselkedések azok, amelyek áramütésként bénítják meg a szülőt, aki ahelyett, hogy határozott és erélyes fellépéssel rendre utasítaná a gyermekét, tehetetlenségében inkább behódol neki...
A szakirodalom ezt a jelenséget találóan kis császár szindrómának, más néven a gyermekzsarnokoskodásnak nevezi, ami tűpontosan jellemzi a kiállhatatlan gyerekek természetét.

Zsuzsa néni közel harminc éve dolgozik óvónőként, aki maga is két gyermeket nevel, igaz, ők már iskolások. A tapasztalt, középkorú óvónő annak ellenére, hogy maga is tyúkanyó típus, vannak helyzetek, amiken már ő is megemeli a szemöldökét. Kérdésünkre elmondja, hogy az ő csoportjában jelenleg 15 gyerek jár, és szerinte nagyjából a gyerekek fele irányítja valamilyen módon a szülőjét.

– Most éppen két ilyen gyerekünk is van a csoportban, mind a ketten kislányok. Hisztisek, eldobálják a ruhájukat, egyikük erre szalad, a másikuk arra. Földhöz vágják magukat, és hangosan sikítanak: "Nem akarom!" vagy "Nekem ez kell!". Úgy szoktuk kezelni az öltözködésük körüli cirkuszt, hogy amíg az anyukák öltöztetik őket, addig a kistestvéreket behívjuk a csoportszobába. Bele sem merünk gondolni, hogy mi mehet otthon... – mondja az óvónő.

"Az apuka főnöknek nevezi a kislányát, aki főnökként is viselkedik"

Zsuzsa nénit tovább faggatjuk, aki hosszan sorolja az általa tapasztalt gyermeki zsarnokoskodás szélsőséges megnyilvánulásait. – Volt egy olyan kisfiúnk, akinek minden nap be volt ígérve, hogy ha jó lesz aznap, akkor kap egy piros, kék, ilyen, olyan kisautót. A jó viselkedés a családjukban azt jelentette, hogy a kisfiú aznap nem akart mindenkit végigverni a csoportban. Anyuka egyszer mutatott képet a játékos szekrényükről, megszámlálhatatlanul sok kisautójuk volt. Ha a kisfiú ígérete ellenére mégsem volt jó az adott napon, akkor viszont azért kapott jutalmat, hogy másnap jó legyen, megelőzésként – meséli Zsuzsa néni.

– Egy másik kislány a csoportomból a fejébe vette, hogy az anyukájától egy babát kér aznap. Nem volt semmilyen alkalom, se szülinap, se más ünnep, neki egyszerűen kellett a játék, és mindenáron meg akarta szerezni. Másnap kérdeztem az anyukát, hogy megkapta-e a kislány a játékot? Természetesen meg.
Van olyan kislányunk is, akit az apukája minden alkalommal, módszeresen főnöknek hív. Ez a gyerek neve, aki tényleg főnökként viselkedik a csoportban a többiekkel szemben. Hosszasan tudnám sorolni az eseteket, amikor a gyerekek tárgyat, hatalmat, előnyt kényszerítenek ki magunknak, mindent megkapnak, mindent elérnek, akár például azt is hogy ne kelljen óvodába jönniük, ha kedvük úgy tartja... – meséli Zsuzsa néni, aki szerint érdemes ennek kapcsán a szülők hozzáállását is megvizsgálni.

Honnan ismerhető fel a zsarnok gyerek?

• A gyermek nem kér, hanem követel. Amikor megkapja, amit akar, még többet akar, mert nem elégszik meg semmivel.
• Ha a szülő (felnőtt) elutasítja, amit kért, akkor daccal, dühhel, sértegetéssel vagy erőszakkal reagál, és csöppet sem zavarja a nyilvános cirkusz.
• Egocentrizmusa miatt azt hiszi, hogy a világ körülötte forog.
• Mindig talál igazolásokat a viselkedésére, és másokat hibáztat tetteiért.
• A gyermek problémamegoldó képessége fejletlen, mert megszokta, hogy mások oldják meg helyette a problémákat.
• Nem képzeli bele magát mások helyzetébe. Nem érez bűntudatot sem, amikor kiabál, sérteget vagy fizikailag bántalmaz másokat.
• Reklamál szüleinél, ha úgy érzi, a szabályok és büntetések rá nézve igazságtalanok, ebből még előnyt is tud faragni saját magának, ugyanis a szülei minimum rosszul érzik magukat a kialakult helyzet miatt, és inkább engednek neki.
• A pedagógusoknak vagy más tekintélyszemélyeknek nem fogad szót, a nyilvánvaló társadalmi normákra fittyet hány.
• A gyermek önbecsülése amúgy alacsony, amit a bántalmazó viselkedéssel leplez.
• Gyakran szomorú, szorongó vagy dühös.

EZ IS ÉRDEKELHET: 11 tipp szülőknek erős akaratú gyermekekhez

Fontos lenne, hogy a gyermek ne kapjon meg mindent azonnal (Fotó: Freepik)

Félnek a mai szülők a gyerekeiktől?

Azon, hogy gyakran találkozunk ilyen gyerekekkel a hétköznapok során, talán már meg sem lepődünk, a valódi kérdés igazából az, hogy miért válhatott mára korjelenséggé a kis császár szindróma? A válasz a genetikai hajlam mellett (a gyerek eredeti személyiségéről nem tettünk említést) másik két okban keresendő: a jelenlegi korszellemben és a túlzottan liberális gyermeknevelési stílusban. A következőket érdemes ezzel kapcsolatban végiggondolni.

– Az én meglátásom szerint, a szülő sokszor azért engedi át az irányítást a gyerekének, mert valami "nagyszerűt" akar létrehozni, mert meggyőződése, hogy a gyermeke egy kivételes egyéniség.

– A szülők nagyon meg akarnak felelni a kor (szerintük vélt) elvárásainak. Azt szeretnék, ha a gyerekük szemfüles, döntésképes, életrevaló lenne még olyan áron is, tisztelet a kivételnek, ha másokon kell áttaposni. A gyerekek pedig akaratlanul azt tanulják ezzel, hogy folyton küzdeniük kell, és akkor jók, ha a mindenkori versenyben ők az elsők – véli az óvónő.

"Mára a gyerekek hozzászoktak ahhoz, hogy nem kell értékelniük dolgokat"

Zsuzsa néni elmagyarázza, hogy ha nincsenek világos határok a gyermeknevelés során, akkor a gyerekek tévesen hiszik azt, hogy bármit megtehetnek, amit csak akarnak. Ebben a hitben nem tanulják meg, hogy a jutalmazáshoz erőfeszítésre van szükségük, és hogy tiszteletben kell tartani másokat.
Sajnos ma a legtöbb szülő többet dolgozik, egyszerre több szerepben kénytelen helytállni, mint bármelyik generáció valaha – ez pedig befolyásolja a gyermekekkel töltött idő minőségét. Mára a gyerekek hozzászoktak ahhoz, hogy nem kell értékelniük dolgokat, és a közvetlen vágyaikat minden más fölé helyezhetik. Amíg a gyerekek kielégíthetetlen igényeit nem lehet a végtelenségig teljesíteni, és emiatt a szülők folyamatos bizonytalanságot, belső feszültséget élnek meg, mert úgy érzik, bármit is tesznek, a gyermekük soha nem elégedett.

A laza, a helikopter és a mindig elfoglalt szülő

– Sokszor a szülő nem azért enged a gyereknek, mert fél tőle, hanem a könnyebb utat akarja választani, mert a konfliktust szeretné kerülni. Van olyan szülő is persze, aki nem a tehetetlensége miatt engedékeny, hanem nagyon tudatosan akar gyereket nevelni, nagyon szeretné, hogy a gyerekének egy haja szála se görbülne, ha semmiképpen se traumatizálódna, nagyon figyelembe akarja venni az igényeit, ha a nagycsoportos óvodás még aludni akar reggel, és nincs kedve oviba menni, akkor ráhagyja. Ezek a szülők túlóvják a gyerekeiket, és olyan burokban tartják őket, ami hosszú távon a kárukra válik. Sem konfliktusokat kezelni, sem alkalmazkodni nem tanulhatnak meg így a gyerekek, és mivel nem hagyják unatkozni a gyermeket, az idegrendszerük fejlődéséhez szükséges felfedezés és manipulálás is korlátozott. A harmadik típusú szülő, aki akaratán kívül zsarnok gyereket nevel, az az elhanyagoló szülő, aki szinte alig látja a gyerekét, vagy ott van, de "soha nem ér rá", nem játszik vele, nem tanítja, ajándék tárgyakkal, finomságokkal kompenzál, tölti be az űrt. A gyermek nem az ideális szeretetet és törődést kapja, azt tanulja meg, hogy a szeretet megvásárolható. Lényegét tekintve mindegy is, hogy valaki a lazasága, a túlzott tudatossága vagy az elfoglaltsága miatt nem lép fel a gyerekkel szemben, mindegy, hogy lányos vagy fiús szülőként-e, sni-s vagy nem sni-s szülőként nevel jó szándéka ellenére zsarnokgyereket, azt látom, hogy a korlátokat fel nem állító szülőnek lesz zsarnok gyereke. A követel és kap találkozása ez – véli Zsuzsa néni.

Hogyan kerülhető el, hogy zsarnok gyerekeket neveljünk?

Ahhoz, hogy erős, mentálisan egészséges és intelligens gyerekeket neveljünk, elsősorban szeretnünk kell őt, minőségi időt kell velük töltenünk, és már a kezdetektől fogva világos határokat kell kijelölnünk, aminek – még akkor is, ha ezt a szülők nem mindig értik –, a gyerekek örülnek. A korlátok nem csak határokat szabnak, de biztonságos kapaszkodók is. Fontos, hogy a gyermek ne kapjon meg mindent azonnal, bizonyos fokú kudarcot éljen át, hogy megértse: az élet erőfeszítést követel, másokhoz bizony alkalmazkodni kell.

Azzal egyáltalán nem teszünk jót a gyerekeknek, ha hagyjuk, hogy a családi naprendszerben ő legyen a napocska, mert aki nem tapasztalt minimális kudarcot sem, annak alacsony lesz a kudarctűrő képessége. A gyerek gyorsan felnő, és ha a világ mégsem az ő akaratához, vágyaihoz igazodik majd, felnőttként nem fog tudni konfliktust kezelni, problémát megoldani, közösségbe illeszkedni.

Nyitókép: Getty Images