ADHD-S A GYEREKEM! VAGY CSAK ÉN SÜTÖM RÁ, MERT ANNYIT HALLOK RÓLA?

Családunk, ismerőseink körében élő óvodások és kisiskolások vagy akár saját csemetéink is kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy a pedagógusok szakértői bizottsághoz irányítják őket. A szakemberek által kiadott iratok azonban sokszor érintenek olyan elemeket, amelyeknek a tartalmát nem ismerjük, számunkra idegenül hangzanak. Betűcsoportok – mint az SNI vagy ADHD –, rövidítések, szakkifejezések értékelik a gyerekeinket. Olyan jó lenne tudni, hogy mit is jelentenek ezek a nagybetűk. Ha már ezen is túljutottunk, ott a következő rejtvény: mit kell tennünk, hová vigyük, illetve kihez irányítják a kicsiket? Melyik szakember foglalkozik velük? Mit fognak csinálni? Milyen változásokra számíthatunk? Előző cikkünkben megnéztük, mégis mit takar a BNO kód és az SNI jelzés. Most továbbmegyünk Bóné Éva fejlesztő pedagógus, pszichopedagógus segítségével: mi is pontosan az ADHD? 

Minden gyereknek azt mondják a szülei, hogy maradjon nyugton, viselkedjen udvariasan, egyen és üljön szépen. Ám az ADHD-val küzdő gyerek pluszban még ilyen mondatokat is hall: Nem figyelsz? Hányszor szóljak már? Nem hiszem, hogy ne tudnád megjegyezni! Hogy találsz te itt meg bármit? Ha nem szeded össze magad gyerekem, olyan buta maradsz, mint a föld! Ugyanakkor az ő világa nem ehhez illeszkedik, sőt. A gyerekben ezek a mondatok teljesen másképp csapódnak le, hatásukra olyan kérdések merülnek fel benne, mint: Föld? De most melyik? A bolygó, vagy amibe a növényeket ültetem? A korall az növény vagy állat? Meddig lehet nyitva az állatkert? A tesitanár mindig azt mondja, olyan büdös van az öltözőben, mint egy oroszlánbarlangban. Miért szekál engem minden tanár? Nem csoda hát, ha felnőtt és gyerek elbeszél egymás mellett.

Így gondolkozik egy ADHD-s

Azaz egy
A (Attention)
D (Deficit)
H (Hyperactivity)
D (Disorder)-val diagnosztizált ember. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy az adott személy figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral él. Vagyis NEM rossz gyerek, NEM szemtelen, NEM direkt csinálja, és főként senkit nem akar felidegesíteni.

Túl bátran diagnosztizálunk – laikusként pláne

Ha az utcán, intézményekben, rokonságban, baráti körben látunk egy örökké izgő-mozgó, folyton beszélő, de ránk hosszabban nem figyelő gyereket, esetleg a sajátunk ilyen, máris gyanakodni kezdünk, hogy figyelemzavaros. Ám önmagában a tünetek felismerése nem diagnózis. Ahhoz, hogy ezt bátran kijelenthessük, a mi véleményünk és az a pár találkozáskori tapasztalat kevés – magyarázza Bóné Éva. Még az is kevés, ha szülőként felfigyelünk erre. Ugyanis előfordulhat, hogy a kicsikénk éppen fáradt, nyűgös, unja az ismeretlen vagy ismerős társaságot, nem érti, mit beszélnek a felnőttek, nem volt ma még levegőn szaladgálni. Tehát ezer és egy oka lehet annak, ha egy kisgyerek „nyüzsög”.

A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.