ADHD, autizmus, figyelemzavar, viselkedésprobléma, szorongásos zavarok - A ló asszisztált pszichoterápia 1.

Mivel foglalkozik, milyen ágai vannak a lovasterápiának?

A lovasterápia gyűjtőfogalom, négy ága van. Az egyik a klasszikus hipoterápia, ami a mozgásfejlesztést célozza meg és gyógytornász alapvégzettséggel dolgoznak benne szakemberek. A második a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna szakág, ami elsősorban értelmi fogyatékosokkal, autistákkal foglalkozik, és fejlesztő, pedagógiai szemléletű munkát jelent. A harmadik a pszichológiai lovasterápia, ami pszichológus alapdiplomára épül, ebben az esetben ugyanúgy dolgozik a pszichológus, mint egy rendelőben, de van egy co-terapeutája, ami ebben az esetben a ló. A negyedik a parasport, amely fogyatékosok sport célú lovagoltatását jelenti.

Nálunk, a Kapcsolat Lovasterápia Központban alapvetően pszichológus lovasterapeuták dolgoznak, de van gyógypedagógusunk is, mert sok olyan határterülettel keresnek meg minket, amely inkább gyógypedagógust igényel. Számomra nagyon fontos, hogy az adott problémához értő, megfelelő képzettségű szakember dolgozzon egy gyermekkel vagy egy családdal.

Mi történik, amikor felkeres valaki benneteket?

Mindig van egy első interjú, amelyik alapján eldöntjük, hogy melyik kollégánk kompetens, mi a terápiás cél, amit fókuszba helyezünk. A terápia a páciens, a terapeuta és a ló háromszögében zajlik, amelynek a lényeges eleme a kliens és a ló kapcsolata. Minden olyan jellemző, ami ebben a kapcsolatban megjelenik, az bekerül a terápiás térbe és dolgozunk rajta. Alapvető a kötődés, ami a ló és a páciens között létrejön, és mindig megjelennek azok a nehézségek, amivel dolgoznia, küzdenie kell. Ha ezek a nehézségek változnak, akkor várható, hogy a mindennapi életben, a kapcsolatokban is változás történik.

Milyen problémára, helyzetekre megoldás a lovasterápia? Miben segít a ló?

Alapvetően a pszichológusnak az a dolga, hogy olyan helyzeteket teremtsen, amelyekben a nehézségek, elakadások megjelennek, és a változás elindulhat. A ló nagyon sokféle szerepben lehet. Van, amikor csak egyszerűen motiváció arra, hogy bevonható legyen egy terápiás folyamatba a páciens. Fontos a tükröző szerepe, ahogyan visszajelez arra, hogy hogyan kapcsolódunk hozzá, megmutatja azokat a kívülről sokszor nem látszó belső feszültségeket, a kommunikációnak azokat a nehézségeit, amelyek akadályozzák a terápián résztvevőt, hogy a mindennapokban megfelelően működni tudjon, megértse őt a környezete. Sokszor olyan, mint egy edzőtárs, mert rengeteg konfliktust és azok rendezését lehet megtapasztalni egy ló mellett. Lehet asszertivitást fejleszteni, a határok egyértelmű kijelölését megtanulni, a tiszta kommunikációt gyakorolni. Folyamatos visszajelzést kaphatunk tőle, hogy mennyire vagyunk érthetőek.

Kik a páciensek, akikkel dolgozik a KLT?

Gyerekekkel és felnőttekkel is dolgozunk. Én felnőtt klinikai szakpszichológus vagyok, de van kollégám, aki kifejezetten gyerekekre specializálódott. A gyerekek közül legtöbben autizmussal, ADHD-val, figyelemzavarral, viselkedésproblémával, szorongásos zavarokkal keresnek meg minket. Hogyha kapcsolódik az autizmushoz értelmi sérülés, akkor gyógypedagógus kollégánk foglalkozik vele, ha normál övezetbe sorolható a gyermek, akkor pszichológus.

Az ADHD és az autizmus esetében nem várunk tökéletes gyógyulást, hiszen ezek organikus zavarok, de a mindennapi működésben sok javulást lehet elérni, mert pácienseink megtanulnak szabályokat tartani, ami a családnak és a környezetnek is nagy segítség. Jobban értik őket és ők is az őket körülvevőket. Megtanulják, hogy ha valahogyan viselkednek, akkor arra vonatkozóan milyen reakcióra számíthatnak. Ebben a tanulási folyamatban nagyon jó partner a ló, mert tisztán jelzi vissza, hogy milyen a másik fél, aki mellette van. Jelzi, ha feszült, ha túl sok benne az agresszió, nem érthető számára, ha valaki nem kiszámítható. Ezeket a helyzeteket, mint menekülő állat, megpróbálja elkerülni. A gyerekek és a felnőttek a ló és a terapeuta segítségével megtanulják magukat kifejezni, viselkedésüket szabályozni, nyugodtabban, kiszámíthatóbban kommunikálni. Ezeket a ló megerősíti azzal, hogy nyugodtan, együttműködően, szívesen van benne az adott helyzetben.

Hogy néz ki nálatok egy terápiás foglalkozás?

Mondjuk, jön egy gyerkőc, aki eleinte előfordul, hogy agresszívebb az állatokkal, meghúzza a fülét, belemarkol, tépi a sörényét, visít, hangos. A mi lovaink elég jól viselnek mindent, balesetveszély nem áll fenn, megtanulták ezeket a helyzeteket. Mégis, a ló viselkedéséből ki lehet olvasni, ahogy mondjuk fölcsapja a fejét, feszülten figyel és toporog, folyamatosan keresi, hogy hogyan léphetne ki ebből a helyzetből. Pácienseinknek megtanítjuk olvasni ezeket a jelzéseket, elmondjuk, hogy miket érdemes kipróbálni, adunk alternatívákat, tulajdonképpen rávezetjük őket arra, mit csinálhatnak és mit nem az állattal. Ha a ló nyugodt, lógó fejjel sétál mellettük, az visszacsatolás, pozitív megerősítés az ő viselkedésükre. A mentalizációt tanítjuk ilyenkor a gyerekeknek, hogy megtanuljanak olvasni a másik – jelen esetben a ló – viselkedésből. Amit kiolvasnak, azt visszacsatolják és beindul náluk egy bizonyos fajta körforgás, aminek a vége az, hogy megerősödik az a válasz, az a működés, ami a másiknak és neki is jó. A legritkábban van bántó szándék ezek mögött a viselkedések mögött, melyek gyakran ösztönös, és visszajelzések hiányában megmaradt viselkedések.

Bemutatnál egy konkrét feladatot?

Ha egy gyerek eléri a 8-9 éves kort, nagyon sok önálló feladatot kap nálunk. Egy jó feladat például, amikor együtt kimegyünk a ménesbe és meg kell fogni a lovat a terápiás foglalkozás elején. Az a ló, akihez túl gyorsan, nagy belső feszültséggel közelítünk, azt nem olyan egyszerű megfogni. Az ADHD-s gyerekek robbanékonyan, impulzívan viselkednek a lovak között, így ennek kapcsán megtanulják, hogy hogyan szabályozzák, csillapítsák belső feszültségüket és közelítsék meg a lovat, hogy az megvárja őket, amíg odaérnek hozzájuk. Onnan, hogy a gyerek megérkezik és kimegyünk a lóért, az már a terápia része. Nem az a lényeg, hogy hány percet és milyen jármódokban lovagol, hanem az, hogy az elsőtől az utolsó percig, amit itt tölt nálunk, minden egyes helyzetet kihasználunk arra, hogy a visszacsatolások, visszajelzések és az ebben való fejlődésre lehetősége legyen.

Sokan úgy jönnek ide, hogy a terápia alatt a gyerek megtanul lovagolni. Én ezt nem ígérem meg senkinek, mert ez nem egy lovas edzés.

Amikor egy 5-6 éves autista kisgyerek eljön, akkor felül a lóra és általában lovon történő foglalkozás van, de 8-9 éves kortól már akár földről is dolgozunk. Minél idősebb egy gyerek, minél inkább a felnőtt korosztályról van szó, annál inkább a földről dolgozunk. Az is lehet, hogy eltelik egy óra úgy, hogy nem ült lovon, de csatlakoztatott, lelazított egy lovat, megvívott egy konfliktushelyzetet egy lóval, megvédett egy vödör répát egy szabadon mozgó lótól vagy terelte az állatot egyik pontból a másikba. Esetleg vezetőszáron vagy már anélkül végigcsinált egy akadálypályát. Tehát nem kell ahhoz a ló hátára felülnünk, hogy dolgozzunk. Akkor ülünk fel, ha más módon nem tudjuk elérni azt a hatást, amit szeretnénk, mert mindig céllal és nem automatikusan ülünk fel az állatra.

Speciális képzésben részesülnek a terápiás lovak?

Igen. Az alapképzésük ugyanaz, mint egy jól működő hobbilóé (amelyik mindhárom jármódban – lépés, ügetés, vágta – közlekedik és futószárazható), ezzel szemben a terápiás lovak még deszenzitizáltak, ami azt jelenti, hogy minden ijesztő, zörgő, csörgő félelmetes dologra kevésbé reagálnak, mint egy átlagosan működő ló. Ebbe nagy energiát teszünk, ami a biztonság miatt fontos. A másik dolog, amire nagy hangsúlyt fektetünk, az az együttműködő készségük fejlesztése, kiélesítése.

Miket térképeztek fel egy gyermeknél? Mennyire fontos a család, a szülői háttér vizsgálata?

A szülőkkel többféle módon dolgozunk, az egyik a klasszikus mód, hogy az egyéni gyerekterápiát kísérjük szülőkonzultációkkal, de nagyon szeretünk dolgozni szülő-gyerek párosokkal is. Van olyan, hogy elkezdünk egy terápiát és egy bizonyos szakaszon behívjuk a szülőket, vagy akár az egész családot magába, a lovas helyzetbe. Előfordul olyan is, hogy elhozzák a gyereket, mint tünethordozót, hogy vele van a probléma, őt kéne meggyógyítani, de látható, hogy hiába javulna, változna a helyzet, oldódna a probléma, mégis visszamegy a gödrös utakra, ugyanaz történik vele, újra és újra itt lesz nálunk. Ilyen helyzetekben családterápiát javasolunk lóval, esetleg kutyával, merthogy nálunk mindkettőre van lehetőség. Kombináljuk ezeket, ami azt jeleni, hogy egy normál terápiás folyamatba beiktatunk több-kevesebb állatasszisztált alkalmat.

A szülők, akik felkeresnek benneteket, inkább a gyereket hozzák vagy családként keresnek meg benneteket?

A szülők általában a gyerekeket hozzák. Kevés az, aki rálát arra, hogy mi a szerepe abban, hogy a gyermeke ott tart, ahol. Van, aki igen és motivált is, hogy az otthoni működésen, körülményeken és a saját hozzáállásán is változtasson. Leggyakrabban az első interjú folyamán merül föl, hogy kiknek és mi lenne a leghatásosabb terápia az adott probléma megoldására.

Általában partnerek, hajlandóak a szülők beismerni a saját szerepüket és dolgozni is a problémákon?

Az esetek nagyobb részében igen. Ez nem hibáztatásról szól és ezt mindig fontosnak is tartom elmondani. Egy ADHD-s vagy autista gyerek esetében a szülő nyilvánvalóan nem hibás, hiszen nem egy nevelési helyzet hozta ki azt, amiben vannak, hanem egy organikus problémáról van szó, de az, ahogyan ő a helyzetre, problémára reagál, amit ő ebből ki tud hozni, az rajta múlik, komoly szerepe van benne.

Van néhány kedves történetem. Valaki a gyerekét szerette volna elhozni hozzám és az első interjú végén, amikor megkérdeztem, biztos-e abban, hogy a gyerekének van szüksége terápiára, akkor gyakorlatilag a szülővel szerződtünk és járt hozzánk terápiára. Idővel pedig a gyermek problémája is megoldódott. Ha azt mondjuk, hogy a ló tükrözi a vele kapcsolatban lévő személyt, a gyerek pontosan ugyanúgy tükrözi a szülőt. Természetesen a szülő is ember, sok feladattal, nehézséggel kell párhuzamosan megküzdenie, de ha van rálátása arra, hogy milyen összefüggés van az ő pillanatnyi állapota és a gyermeke működése között, akkor lehet, hogy egyszerűbb, ha ő kezd el saját magán dolgozni és meg fog születni a változás a gyerekben is.

Az interjú folytatása: ADHD, autizmus, figyelemzavar, viselkedésprobléma, szorongásos zavarok 2. - Az ösztönösség szerepe a lovasterápiában