”Addig nem mész ki innen sehova, amíg le nem vetkőzöl egyedül bugyira, melltartóra!” - Megtörtént eset

A vidéken élő édesanya és a város nevét szándékosan nem írjuk le (név, elérhetőség a szerkesztőségben), hogy az anyuka helyzetét ne tegyük még kiszolgáltatottabbá. Nevezzük őt most Editnek. Nem is az a lényeg, hogy személy szerint kit ért a megszégyenítés, hanem magára a jelenségre szeretnénk a figyelmet ráirányítani. Megtörtént eset következik.

Edit autizmussal diagnosztizált kislányát a jogszabályban előírt igazságügyi orvosszakértői vizsgálatra vitte. A Doktornő - miközben hosszú ideig vizsgálta a gyereket -, kérdezgette a kislányt, és mivel nem kapott "megfelelő időben" választ a kérdéseire a nehezen kommunikáló gyerektől, a Doktornő folyamatosan provokatív és megszégyenítő megjegyzéseket tett rá. A Doktornő figyelmen kívül hagyta, hogy a gyerek, külső ingerekre rendkívül érzékeny, és nem tudja magán elviselni a szájmaszkot, önálló tevékenységekre csak korlátozottan képes, ezért nem tud minden kérésnek megfelelni, és hiába szólt rá egyre keményebben és durvábban a gyerekre, a kislány nem tudott a viselkedésén változtatni. A ledermedt anyuka vészcsengője csak percek elteltével szólalt meg, mert maga sem hitte el, hogy ez velük megtörténhet.

Az anyuka beszámolója szerint a Doktornő a következőket mondta:

”Tudom, hogy nem szeretsz idegenekkel beszélgetni, de most muszáj lesz, különben nem megyünk haza!”
”Egy ilyen nagylány nem tud egyedül felöltözni??? Mi nem megy? A saját szádból akarom hallani!”
”Ha nem teszed vissza az arcodra a maszkot, kipaterollak az épületből!”
”A fenekét csak kitörli?!” “Miért nem?”

Edit látta az ingerektől túltelítődött, tikkelő gyermekén, hogy egyre feszültebb, és - az autistákra jellemző - kényszermozgásokkal próbálja nyugtatni magát. A kislány miközben minden erejét összeszedve próbált helytállni, a maszkot magán tartani, a Doktornő szemébe nézni, egy idő után nem bírta tovább, és csak menekülni szeretett volna a számára fizikailag is nyomasztó helyzetből. 

”Addig nem mész ki innen sehova, amíg le nem vetkőzöl egyedül bugyira, melltartóra!” - csattant fel a Doktornő.

- A lányom számára a bugyira-melltartóra vetkőzés fogalma nem értelmezhető, elvont megfogalmazás. Állt, és a segítségemet kérte. Mire a Doktornő rákiabált, hogy én nem vagyok ott, ne szóljon hozzám. Gyermekem csak állt, és nem értette, hogy mit kell csinálnia - meséli Edit. A Doktornőnek ez nem volt elég, és újra fenyegetőzni kezdett:

„Addig nem mész innen sehova, amíg le nem veszel minden ruhaneműt egyedül!”.

- Ekkor kértem meg a Doktornőt, hogy fejezze be a gyerekem nyomasztását, amire ő üvölteni kezdett, és indoklást kért tőlem, de a válaszaimat nem hallgatta meg. Az autista kislány pedig félmeztelenre vetkőzve a sarokba húzódva állt, fülét ujjával bedugta.

”Ez a gyerek nem véletlenül olyan, amilyen!”
”Bebizonyítottam, hogy le tud egyedül is vetkőzni, maga csak a pénz (GYOD) miatt állítja be magatehetetlennek!”

- Amikor sírva, zokogva kijöttünk a rendelőből tárcsázni akartam a rendőrséget, de idegességemben nem jutott eszembe a rendőrség hívószáma. Aztán segítséggel végül sikerült - mesélte Edit. - Utólag már nagyon sajnálom, hogy a gyermekem sokadik ”bántására” mertem csak felszólalni... - öntötte ki a szívét az anyuka az egyik legnagyobb autizmussal foglalkozó, hazai Facebook csoportban.

Edit azért írta ki magából a történetüket, hogy felhívja a többi sorstárs szülő figyelmét arra: az ilyen bántó és megalázó helyzeteket egyáltalán nem kell elviselniük, és ahogyan ő fogalmaz: "azért is, hogy merjünk kiállni autista gyermekeink jogaiért".

Egy autista ember nem tehet róla, hogy olyan, amilyen

Az autista emberek társas viselkedésének hátterében a kommunikáció, a gondolkodási képességek és a rugalmas viselkedésszervezés eltérő fejlődése áll. A korszerű szemléletben az autizmus „spektrumzavarként” szerepel, ahol a súlyos esetektől az enyhe szociális zavarral élő, kimagasló képességű érintettig sokféle személyt találunk. Lényeges, hogy ezek az autista emberek nem tehetnek különös viselkedésükről, mint ahogy a szüleik sem tehetnek a zavar kialakulásáról.

- Lányom nehezen fogalmazza meg a gondolatait, beszéde emiatt elakad, gondolatai elkalandoznak és elfelejti, hogy mit szeretett volna mondani - mondja Edit. Ez az egyike azon tüneteknek, ami minden autizmussal élő embernél máshogyan működik, és erőszakos viselkedéssel, kényszerítéssel ezen az érintett személy egyáltalán nem tud változtatni.

Szakemberek egybehangzó véleménye szerint kényszerítéssel, zsarolással, szidalmazással, megfélemlítéssel, megleckéztetéssel idegrendszeri zavar okozta viselkedést nem lehet befolyásolni.

Készíthetünk-e hangfelvételt ilyen esetben? Ügyvéd válaszol

Edit posztjára rengeteg komment érkezett. A felháborodott hozzászólók nagy többsége azt a tanácsot fogalmazta meg, hogy ilyenkor érdemes hang- vagy képfelvételt készíteni. "Jó, hangosan rámondani a hangfelvételre, hogy XY vagyok, és azért készítem a hangfelvétel, mert Ön ezt és ezt teszi most a gyerekemmel" - javasolta a többi sorstárs szülő.
Ám ez a kérdés ennél kényesebb, ugyanis hangfelvétel készítéséhez az érintett személy hozzájárulása is szükséges.

Dr. Gerő Tamás ügyvéd szakértőnket kérdeztük, hogy valóban szabad-e, és ha igen, milyen módon lehet felvenni egy ilyen jellegű beszélgetést.
- Hanganyagot nem lehet felvenni csak a másik fel hozzájárulásával, azaz személyiségi jogot sért. Hatósági eljárásban akkor lehet felhasználni ha egyéb módon nem bizonyítható a bántalmazás - mondta el kérdésünkre dr. Gerő Tamás. - Javaslom az édesanyának, hogy betegjogi képviselőnek mindenképpen tegyen panasz - teszi hozzá.