A testvérek állandóan csak veszekszenek? Így állítsd helyre a békét közöttük!
A testvérek képesek bármikor bármin összekapni, ami a szülők idegeit a végletekig megtépázza. Mit tehetünk?
Egy anyuka mit sem szeretne jobban, mint azt, hogy a családban harmónia és béke uralkodjon. A fáradtan és kimerülten a munkájából hazaeső apuka még inkább ezt szeretné. Ennek ellenére a testvéri veszekedések minden családban előfordulnak. Lehet, hogy a szülőket elsőre nem nyugtatja meg a tény, hogy a testvérek közötti veszekedés a mentális fejlődésüket segíti elő. A családi harmónia szép, szép, de állandó állapotként nem járul hozzá az egészséges gyermekneveléshez, bármennyire is szeretnénk.
Veszekedés testvérek között
A család a legelső olyan közösség, ahol a gyerekek megtanulnak más emberekkel bánni. Az élethez szükséges gyakorlati tapasztalatot bizony a gyermekkori vitákban szerezzük meg, ahol a saját igényeink világossá válnak, megtanuljuk mások igényeit is tiszteletben tartani, és a vereséget megélni. A gyerekkor heves vitái jó alkalmat teremtenek arra, hogy megtanuljunk kompromisszumot kötni. Megtanuljunk kezelni különböző konfliktusokat és alternatív megoldásokat találni. Megtapasztaljuk a megbocsátást, a bocsánatkérést és a megbékélést. Ezek mind olyan nélkülözhetetlen dolgok, amelyek az egész életen át, munkahelyen és magánéletben egyaránt hasznosak lesznek.
Ugye, ebből a szempontból nézve máris mennyire másként festenek gyermekeink civakodásai?
Mikor avatkozzunk bele a testvérek veszekedésébe?
A szülőknek, nagyszülőknek csak akkor érdemes beavatkozni ezekbe a hangos "tanulási folyamatokba", amikor a gyerekek vagy már túlságosan elvetették a sulykot, vagy a veszekedés fizikai bántásba csap át. Az ütés, harapás vagy rúgás semmi esetben sem megengedhető!
Rendben, de mit tegyünk, ha verekedésig fajul el egy ártatlan vita? Ilyenkor a gyerekeket különösebb és hosszasabb magyarázat nélkül határozottan válasszuk külön, például úgy, hogy külön-külön szobába parancsoljuk őket. Nyilván minden az adott helyzettől függ, de alapvetően fontos, hogy a testvérek egyikét sem szabad egyedüli elkövetőként beállítani. Nagybeszédünket intézzük úgy, hogy lehetőleg mindkettőjük viselje a veszekedés következményeit. A "csatatér" rendbetétele vagy kitakarítása például megfelelő büntetés lehet. Ha az egyik gyerek arra hivatkozik, hogy a másik kezdte, akkor a felnőtteknek el kell magyarázniuk, hogy ő is beszállt a vitába, tehát ő is részese a kialakult helyzetnek.
Kit szeret jobban anya: engem vagy a testvéremet?
Ne feledjük, az ilyen viták mögött gyakran az a gyermeki igény lapul meg, hogy a gyerekek megpróbálják a szülőket bírói szerepbe hozni, ugyanis ki akarják deríteni: a szülő melyikük pártját fogja. Ezt a bírói szerepet a szülőknek, nagyszülőknek következetesen kerülniük kell. Sikeresek akkor vagyunk, ha a gyerekek a vitát követően észerű időn belül maguk találnak megoldást. A kérdés sokkal inkább az: mit kellene tenni ahhoz, hogy egy szituáció egy adott ponton ne forduljon át végtelen vitába. Melyek azok a szabályok, amelyek segítenek megtalálni a harmonikus együttélés mikéntjét?
Béketárgyalás helyett megelőzés
A vita rendezése általában megoldja a konfliktust, de sokkal jobb lenne feltárni a testvéri veszekedések valós okait, hogy ne is alakulhasson ki hangos nézeteltérés. Ilyen konfliktust kiváltó, ám könnyen elkerülhető okok lehetnek a következők:
1. Amikor a gyerekek hazaérnek az óvodából, iskolából, sokszor éhesek, fáradtak, csalódottak vagy ingerültek. Amikor szülőként ezt látjuk, tegyünk félre mindent, és egy kis időt szánjunk a gyermekünk meghallgatására, megértésére és megvigasztalására.
2. Az unalom is jó oka lehet a testvéri veszekedéseknek. Különösen hétvégén kevés a kötelezettség, és a visszaeső civakodóknak van elég idejük veszekedni. Adjunk nekik tehát egy kis otthoni teendőt, hogy ne egymás marásával legyenek elfoglalva. Ösztönözzük őket, hogy foglalják le magukat "értelmesen", olvassanak, játszanak, beszélgessenek a kis barátaikkal, foglalkozzanak a hobbijukkal.
3. Nem ritka, hogy az egyik gyerek elhanyagoltnak érzi magát a testvéréhez képest. Az egyértelmű szabályok éppen erre valók, hogy segítsenek elkerülni a féltékenységből fakadó vitákat. Ha észrevesszük az egyik gyermekünkön, hogy azt érzi, a másik gyermekünket jobban szeretjük, akkor érdemes egy gyors önvizsgálatot tartanunk, hogy vajon mindkettőjükkel egyformán bánunk-e.
Természetesen vannak helyzetek, amikor különbséget szabad és kell is tenni, ilyen például az, amikor egy 10 éves gyermek tovább maradhat fent, mint az 5 éves testvére.
A szülők általában könnyebben találják meg azt a kompromisszumot, amit a gyerekek korukból fakadóan még nem látnak, és ami segítség lehet számukra. A testvéri veszekedések egy kis kreativitással megszüntethetők, a családi béke pedig újra helyreállhat.
Fotó: Gettyimages
