A társas érintkezés 7 szabálya, amit taníts meg a gyerekednek: sikeresebb és boldogabb lesz tőle
Már az óvodában látszik, melyik gyerek fogja sikeresen venni a felnőttkori akadályokat, és ki lesz az, aki folyamatosan küzdeni fog ezekkel. A sikerek ugyanis jó részt a fejlett társas képességeken múlnak. Ezek viszont szerencsére tanulhatók.
Aki tudja, hogyan viselkedjen társaságban, már majdnem teljesen sínen érezheti magát. A fejlett társas képességű emberek nem csak boldogabbak, hanem még a a karrierlehetőségeik is jobbak. Az ilyen gyerek tudja, milyen helyzetben mi a megfelelő lépés: kiáll az igazságtalanság ellen akkor, ha egy barátját bántják, de csendben marad, ha a focimeccsen nem ért egyet a játékvezetővel.
A társas képességek fejlesztését soha nem túl korai, de soha nem is túl késő megkezdeni. A következő hét területre figyelj oda, és a gyermeked is boldogabb lesz:
1. Osztozkodás
A gyerekek többségének van egy irigy korszaka 2-3 éves kora körül, fontos azonban, hogy ezt kinője. Sokkal népszerűbb az a gyerek az iskolában, aki örömmel osztja meg a magával hozott süteményt, és aki képes arra, hogy a magával hozott játékot kölcsön adja a társának. Ha vannak a családban testvérek, az osztozkodás általában természetes módon épül be a gyerekek életébe, de ha nincsenek, akkor is gyakorolhatjátok otthon ezt a viselkedést.
2. Együttműködés
A gyerek, aki képes együttműködni a társaival, jobb csapatjátékos, szívesebben veszik be a közös játékokba, és még a felnőttkori karrierjét is megalapozza, hiszen a legtöbb munkahelyen elvárás a kooperációra való képesség. Együttműködésre szükség van a párkapcsolatban éppúgy, mint a szakmai életben. Mindennek gyakorlása valamikor akkor kezdődik, amikor két gyerek együtt épít tornyot az óvodában, és kialakulnak a szerepek: valaki vezető lesz, a többiek pedig követik. Nem számít, a te gyereked helye hol van ebben a rendszerben, a lényeg, hogy ezt elfogadja, és természetes módon tudjon együtt játszani és dolgozni a többiekkel.
3. Odafigyelés
Az odafigyelés nem pusztán passzív hallgatást jelent, hanem azt, hogy teljes, értő figyelemmel fordulunk a másik felé. Sajnos ez az a képesség, amivel ma már gyerekek-felnőttek egyaránt küzdenek: mindannyiunk előtt ismert embertípus, aki beszélgetés közben néhány másodpercenként a telefonjára pillant. Pedig ez az odafigyelés lenne az alapja az iskolai és a magánéleti sikereknek is: nem csak a dolgozat sikerül jobban, ha a gyerek odafigyelt az órán, hanem barátnak és társnak is szívesebben választják, ha valódi érdeklődéssel fordul a másik felé.
A gyerek odafigyelésének fejlesztésére legjobb a sok beszélgetés és a sok mese. Nagy előnyből indul az, aki már kicsiként megtapasztalja, milyen az, amikor magába szippantja az olvasott történet.
4. Utasítások követése
Számos problémát okoz, ha a gyerek nem képes követni az utasításokat: ők azok, akiknek mindig hiányos a felszerelésük, beírásokat kapnak a rossz magatartásukért, és a sportban sem tudják kibontakoztatni a képességeiket, mert folyamatosan megszegik a szabályokat. Az állandó rendbontókat a többiek sem szeretik. pedig ezek a gyerekek általában nem direkt rosszak, csak meghaladja a képességeiket a szófogadás.
Legjobb, ha már 1,5-2 éves kortól megszokja a gyerek, hogy néha utasításokat kap. Fontos, hogy ezek egyszerűek legyenek, és egyszerre csak egy dolgot kérj, különben összezavarodik, és inkább bele sem kezd a feladatba. Mindig dicsérd meg, ha ügyesen végrehajtotta a kérést.
5. A személyes tér tiszteletben tartása
Sokszor nem is gondolnánk szülőként, de gyakran annyi az oka annak, ha egy gyereket nem kedvelnek a társai, hogy nem tartja tiszteletben a személyes terüket: túl közel megy hozzájuk, gyakran megérinti őket, túl hangosan beszél. A határok egyrészt személy- másrészt kultúrafüggők - az északi népek hagyományosan távolságtartóbbak fizikailag, mint a déliek -, de ha ezt veszed észre a gyereken, érdemes kedvesen figyelmeztetni, hogy álljon ki a másik arcából, és beszéljen halkabban. Szintén segít a határok meghúzásában, ha otthon rászokunk arra, hogy kopogjunk, mielőtt benyitunk a másik szobájába.
6. Szemkontaktus
Hogy kit tartunk rokonszenvesnek, és kit nem, néhány másodperc alatt, öntudatlanul dől el, és ez olyanokon múlik, mint hogy az illető a szemünkbe néz-e. Ha a gyereknek ebből - akár félénkség miatt - nehézségei vannak, kedvesen figyelmeztesd rá. Játszhattok is: kérd meg, hogy meséljen el egy történetet, közben pedig nézd a plafont, a padlót - bármit, csak őt ne. Utána meséljen el egy másik történetet, miközben rendesen a szemébe nézel. Ebből láthatja, hogy sokkal kellemesebb beszélgetőtárs az, aki rá figyel.
7. Jó modor
A “légy szíves”, a “köszönöm” és a “Jó napot kívánok” nem felesleges töltelékszavak. Számos ajtó nyílik ki azok előtt, akik képesek az udvarias, jó modorra. Ezt leginkább úgy építheted be, ha magad is ilyen módon kommunikálsz otthon. Ha a családban is természetes módon hangzanak el az udvarias fordulatok, a gyerek egyszerűen így sajátítja el majd a beszédet, és már egészen kicsi korában ez lesz a természetes számára.
