A NARCISZTIKUS ANYÁK NEM KÉPESEK SZERETNI A GYEREKEIKET
Álomképünk az anyaságról legkésőbb akkor szertefoszlik, ahogy megszületik az első gyerekünk. Persze, csodálatos dolog anyának lenni, de nem csak móka és kacagás. Sokan vannak köztünk, akik viszont egészen csecsemőkoruktól kezdve egy másfajta, fájó anya-képpel rendelkeznek. A narcisztikus anyák gyerekei sosem élhették meg, milyen az anyai óvó szeretet, és ebből nehéz meggyógyulni. De nem lehetetlen.
Az anyaság, bár egészen konkrétan prototípusa a leányálomnak – legalábbis a lányaim már kétéves koruk óta ábrándoznak róla, és én is emlékszem egy kislányra, aki nyolc babájának volt az anyukája minden délután, – mégsem az. Anyák napján, vagy reklámokban, nem beszélve a szülők számára gyakran frusztráló Anna, Peti Gergő könyvekről, csodálatos anyákat látunk. Akik boldogok, türelmesek, a legádázabb hiszti és szemtelenkedés közepette is bátorító barackot nyomnak a buksira, és elnézőn mosolyognak.
Ezt már olvastad: Hogyan ne neveljünk nárcisztikus gyereket?
Elkészítik a finom, egészséges ebédet a családnak, közben vidáman fogócskáznak a gyerekekkel, majd egész éjjel fennmaradva megvarrják a pókember-ruhát a farsangra. Egy mosolyuktól felszáradnak a könnyek, kreatívan kitalált meséikkel jó és erkölcsös embert nevelnek a gyerekeikből, és bölcs tanácsaikkal segítenek a kamaszkor útvesztőjében tévelygő nagyobbaknak. Itt már csak egy kérdés marad: hol vannak ezek az anyák abban a világban, ahol mi élünk?
Ha szereted, és megteszed, amit telik tőled, már jó lesz
Akinek van gyereke, az tudja, hogy az anyaság buktatókkal és akadályokkal teli utazás. A legtöbb anya életét, ha filmre vennénk, össze tudnánk vágni hosszabb-rövidebb kisfilmeket, melyek csak a fenti példás anya-viselkedéseket mutatják. De ki kellene venni belőle azokat a részeket, amikor anyának elege van, amikor nagyon dühös, nincs ereje kivasalni a kisruhát, elhessegeti a gyerekét, türelmetlen, torkig van az élettel és amikor olyat mond, amit jól megbán később. Hálistennek erről az árnyékos oldalról is egyre többet beszélünk, és már meg lehet úszni a folyamatos bűntudatot amiatt, hogy minden anya tökéletes, kivéve én. Ha a gyereked, mire felnő, azt érzi, hogy szeretted, és mindent megtettél, ami tőled telt, akkor elégedettek lehettek.
És akik nem képesek szeretni a gyereküket
De ez az anyai szeretet sem evidencia. Sajnos nem kapcsol be azon nyomban, ahogy felpillant a kisbabád a kinti, furcsa és zajos világra. Sok anyának elég megpillantani a ráncos kis arcot, hogy létrejöjjön a mindent felülíró szeretet, soknak pedig idő kell hozzá. És sok olyan anya van, akik minden hormonhatás és társadalmi elvárás ellenére, saját traumáik és sérülésük miatt nem lesznek képesek szeretetet érezni a gyerekük iránt. Róluk, és az ő gyerekeikről is kell beszélnünk.
A cikk teljes terjedelmében a divany.hu oldalán olvasható.
