A mesélés lényege, hogy mozduljon a történet, ott, belül
Hány éves korban és mit meséljünk a gyerekeknek? Vajon szülőként is ugyanúgy hat ránk a mese, mit csemetéinkre? Ilyen kérdésekről beszélgettünk Vaskor Gréta mese-, család- és párterapeutával, aki a „Kölöknet-élő interjúk” eheti vendége volt.
B.Zs: Lehet túl korán kezdeni a mesélést?
Szerintem nem. Talán már akkor is el lehet kezdeni mesélni, amikor a baba a pocakban lakik. Dúdolni, gondolni lehet a kicsire, de amikor megszületik, akkor a dalok, ritmusok és versikék mellett ringatni, ölelni is nagyon fontos.
Hogyan változik a mese mind témájában, mind a szereplők tekintetében, ahogy nőnek, fejlődnek a gyerekek?
Más mesét jó mondani egy kisgyereknek és mást egy nagyobbacskának. A ringatók, döcögtetők, dúdolók a mesék kisöccsei, előkészítői, hogy a kicsi szokja a ritmust, a hangot, szóval már egészen korán lehet el lehet kezdeni mesélni nekik. Ahogy ismételgetjük a mondókákat, versikéket, a testtudatuk is megjelenik, és szép lassan át lehet lépni az én-mesékbe, amelyek nagyon egyszerű történetek. Például mit csinált aznap a kiskacsa vagy a kislányunk, kisfiunk saját maga. Ahogy cseperednek és egyre nagyobbak lesznek, el lehet elkezdeni állatmeséket mondani nekik. Ezek is egyszerű történetek, karakteres szereplőkkel, melyekben jól felismerhetők a minőségek, a konfliktusok, és azoknak a megoldásai. Ezután jönnek az egyszerűbb mesék, amelyekben már emberszereplők is megjelennek. A klasszikus tündérmesék, varázsmesék kora olyan 4-6 éves korban jellemző, egyéni fejlettségtől függően. Ezek szövevénye egyre bonyolultabbá válik, ahogy a gyerekek elérik a 8-9 éves kort, amikor már jellemzően nagyon szeretnek ebben a mesetérben létezni, elidőzni. Hosszú, bonyolult meséket nem érdemes korábban elkezdeni, mert nem értik, máshogy kapcsolódnak hozzá, nem tudják magukat és a meseszereplőket elkülöníteni. Vannak persze egyedi sajátosságok, de feltételezzük, hogy a szülők jól ismerik saját gyermeküket.
B.Zs: A tanmesék tudnak abban segíteni, hogy a gyerekek az igazat és ne a hazugságot tanulják el a felnőttektől?
Elsősorban az a fontos, hogy a gyerekek környezete, a szülők, a testvérek ne hazudjanak. Legyen egységes, amit mondanak és cselekszenek, a példa, amit a kicsi lát. Persze, nem tudjuk a világot megváltani.
Nem feltétlen kell egyébként tanmeséket mondani, bár azok is tudnak működni, bármilyen mese megfelelő. Mert azokban a hazug mindig pórul jár, legalábbis nagyon sok mesében ez így történik. Nem is kell mindent túlmagyarázni nekik, mert ha érdekli a gyereket a mese és tud kapcsolódni hozzá, akkor maga fogja kérni, hogy mit meséljen a szülő, akár többször is ugyanazt mindaddig, amíg dolga van vele.
B.Zs: Hogyan meséljünk, mit preferáljunk: élőszóban, könyvből vagy engedjük a televízión és az interneten nézni a meséket?
Élőszóban mesélni nagyon jó, az az igazi varázslat a gyerekeknek, rengeteget tud adni, de nem szeretném ezzel terhelni se az édesanyákat, se az édesapákat, se a nagyszülőket, hogy csak ez az igazi mesélés. Ha olvasunk, az is izgalmas. Szoktam javasolni, hogy ha nem ismerjük a mesét, olvassuk el előre, mert belefuthatunk izgalmas képekbe és történetekbe, például a Grimm meséknél, de máshol is.
A mesenézést én leghátulra tenném a sorban, merthogy mi a mesélés egyik lényege? Hogy a hallott szó alapján a gyerek, kamasz, felnőtt képeket lásson, képeket alkosson, hogy mozduljon a történet, ott, belül. Ezt az élőszóban és az olvasott mesében át lehet élni, de ha ott van előttünk a kép, ha látjuk a sárkényt, a boszorkát, a szegénylegényt, akkor nem kell elképzelnünk. Nem mondanám, hogy tilos a mesenézés, hiszen a 21.században élünk, de legyen meg ennek a helye, ideje és az életkora. Kétéves kor alatt ne nézzenek a gyerekek mesét, ne kapjanak képet, hogy saját maguk, a képzeletük mozduljon meg. Ráér, ha majd nagyobbak lesznek.
B.Zs: Akinek kimaradt gyerekkorában a mesélés, tud ebben fejlődni felnőttként, amikor a gyerekének mesél?
Nekem is kimaradt ez az életemből. A nagyapám ugyan néha mesélt, de igazából én olvastam magamnak, úgyhogy itt az egyik élő bizonyíték arra, hogy lehet ebben fejlődni. Három gyerekem van és amikor nekik meséltem, azt vettem észre, hogy én is „belevarázsolódtam” a mesélésbe. Élveztem, mert nemcsak nekik, magamnak is meséltem. Felnőttekkel, kamaszokkal dolgozom és náluk is ugyanúgy tud hatni ez a varázslat…
A teljes beszélgetést itt tudod meghallgatni:
