A gyerekem butább, mint gondoltam!
Egy szülő mindig legjobb tudása szerint próbál segíteni a gyereknek, ha a tanulásról van szó. Alsó tagozatban még szerencsésnek is érezik magukat, mert amit a gyerek tanul, azt ők a kisujjukból kirázzák.
Én pont ilyen jóindulattal álltam ehhez a témához, egészen addig, míg Vekerdy Tamás a Pszinapszison tartott előadásában tükröt nem tartott elém. Hogyan is történik az otthon tanulás jó gyerek - jó szülő - jó kapcsolat esetén? Azaz a mi családunkban is.
Vekerdy így magyarázta a folyamatot:
1.
Az első három percben kiakadunk: "A gyerekem butább, mint gondoltam! Döbbenet! Azt hittem, sokkal jobb a helyzet..."
Nálunk egy matematika feladat kapcsán jött az első kiakadás. Tisztán emlékszem a szövegre: "Ha egy virágcsokorban 3 szál virág van, akkor 5 virágcsokorban hány szál virág van összesen, ha minden csokorban ugyanannyi szál virág található?" És akkor a lányom csak nézett rám, azokkal a gyönyörű, nagy, kerek szemeivel, én meg szinte hallottam, ahogy kattogtak a fogaskerekek a kis fejében. Iszonyatosan koncentrált, de nem tudta.
Próbáltam a virágokat cukorkákkal helyettesíteni - azt valahogy jobban érti, gondoltam - de nem. Úgy sem értette. Elő is kapartam néhány szem cukorkát a fiókból, kirakosgattam az asztalra, tologattam ide-oda, és közben végig az zakatolt a fejemben: mit nem lehet ezen érteni???
2.
A szülő-gyermek kapcsolat második próbatételét követő három percet így jellemezte a pszichológus: "Nemcsak buta, még jellemtelen is!"
- Figyelsz te egyáltalán, amíg én a matematikával a lelkemet teszem ki?
- Igen!
- Igeeen? Még hazudsz is? Nem inkább a kenyérgalacsint gyurmázod az asztal alatt?
És én csak bólogatni tudtam. Nincs annyi ujjam, ahányszor elhangzottak ilyen vagy ehhez hasonló párbeszédek köztem és a lányom közt. Én magyarázok, ő nem érti. A szemeit forgatja, pisilni kell neki, szomjas, közben a radírjával játszik, kihegyezi a ceruzáját, és így tovább. Közben próbál úgy csinálni, mintha figyelne, de ha rákérdezek, az utolsó mondatom utolsó két szavát sem tudja visszamondani...
3.
És aztán jön a harmadik három perc, aminek a jelmondata a következő: ez a gyerek engem nem szeret! És ezt eddig észre sem vettem...
És tényleg. Miután rászólok, egyszer, kétszer, tízszer, hogy figyeljen már rám, a gyerekemnek szikrákat kezd szórni a szeme. Csapkodja a füzetet, visszaszól, ledobja a ceruzát, közben pedig puffog, hogy ő ezt nem érti, és utálja. Én meg látom rajta, hogy komolyan mondja, és már nemcsak a matekot, hanem engem is utál. Hibáztat, hogy a tanító néni nem is így mondta el, hogy én rosszul magyarázom.
Ha ilyenkor nem hagyom abba a közös tanulást, akkor még számon is kér, mert azt ígértem, hogy 5 perc alatt kész leszünk, ezzel szemben már egy órája hegyi beszédet tartok neki.
Az eredmény Vekerdy szerint - és szerintem is: 10 perc múlva a gyerek sír, a szülő üvölt.
A cikk forrása: she.hu
