A fiam nem nehéz eset, csak nagyon érzékeny gyerek – A HSP (szuperérzékenység)
Amikor a fiam kisebb volt, nem volt egyszerű eset. Mindennek úgy kellett lennie, ahogy ő akarta. Ha nem úgy történt, harcolt, és akkor semmi sem mentett meg minket.
Már kisbabaként is ilyen volt. Egyszer 6 hónapos korában a füvön ült feszülten, és módszeresen pitypangot húzkodott. Amikor eljött az idő, hogy bemenjünk, felkaptam és ő jajgatni kezdett. Nem csak egy kis szipogás volt, jajveszékelésről beszélünk. Dühében megrázta apró öklét, és sóvárogva nézett a pitypangokra, amiket magunk mögött hagytunk. Visszatettem a fűbe, ő pedig elégedetten mosolygott, de amint újra felvettem, a jajveszékelés újra kezdődött, és dühös vörös foltok jelentek meg az arcán.
Nem gondoltam volna, hogy egy kisbaba ilyen hisztit tud rendezni amiatt, hogy abba kell hagynia egy tevékenységet, amikor még folytatná. Mert ennek a kicsi gyereknek komoly érzései voltak azokkal a pitypangokkal kapcsolatban, egészen biztos vagyok benne.
Nem csak az átmenetekkel volt gondja. Néhány hónappal azután, hogy szilárd ételt evett, meglehetősen válogatósnak bizonyult. Ha egy étel nem felelt meg az ízlésének, felemelte az orrát, és befogta a száját. A ruhákkal is finnyás volt: se címkék, se semmi karcos. Gyakran panaszkodott, hogy túl meleg vagy túl hideg van.
Kisgyermekként, de még általános iskolás korában is hajlamos volt dührohamokra, és nehéz volt kibillenteni. Egy másodperc alatt felrobbant, ha valami felzaklatta.
Ha teljesen őszinte vagyok, az intenzitása időnként teljesen kikészített. Mint sok erős akaratú gyermek szülője, én is magamat hibáztattam, amiért nem tudtam megszelídíteni őt, és frusztráltnak éreztem magam – sőt néha traumatizáltnak is – amiatt, hogy úgy nézett ki, mint egy kis zsarnok, aki megpróbálja irányítani életünk minden részletét.
Mindezek ellenére egyébként hihetetlen értékes gyerek volt. Nagyon okos – megfontolt lélek, és az agyában mindig forogtak a kerekek. Szeretett olvasni, történeteket kitalálni és a számokkal játszani. 3 évesen tanult meg olvasni, 4 évesen már manipulált a törtekkel. Óvodába lépésekor „nagyon tehetségesként” könyvelték el.
Gyermekkorának nagy részében azonban impulzivitása némileg rejtély volt számomra. Könnyű volt „makacsnak” – vagy a valamivel pozitívabb kifejezéssel: „nagyakaratúnak” – címkézni, de nemrég rájöttem, hogy ezek nem feltétlenül pontosak. Személyes kutatásaim közben ráakadtam Dr. Elaine Aron klinikai pszichológus weboldalára, aki megalkotta a „nagyon érzékeny személy” (HSP) kifejezést. Mindig is „érzékenynek” tituláltak, és amikor elolvastam a HSP tulajdonságainak listáját, megvilágosodtam. Hirtelen értelmet nyert csend iránti igényem, az erős érzelmeim és az a hihetetlen képességem, hogy befogadjam a körülöttem lévők érzéseit. Nem voltam furcsa; Csak része voltam a populáció 20%-nak, akik „nagyon érzékeny” génállománnyal születtek.
Először nem jutott eszembe, hogy a fiam is ugyanúgy nagyon érzékeny lehet. Sok szempontból érzéketlen – időnként tud önelégült lenni, és nem kifejezetten introvertált vagy félénk. Ám amikor rákattintottam a rendkívül érzékeny gyermekeket jellemző tulajdonságok listájára, a fiamra szinte minden tulajdonság ráillett. Itt volt róla minden: az ételekre, szagokra, ruhákra való érzékenységétől az intuitív képességig és a perfekcionizmusig minden.
Dr. Aron kijelenti, hogy a rendkívül érzékeny emberek is normálisak, tulajdonságaik veleszületettek, mégis sok nagyon érzékeny embert félreértenek. Félreértettem volna a fiamat ennyi év alatt? Lehet, hogy nem is egy makacs, akaratos emberke volt. Talán csak érzékeny volt, sebezhető – valaki, aki másoknál intenzívebben érzékeli a világot, aki mélyen, minden érzékszervével átérzi a dolgokat.
Vajon túl kemény voltam vele? Bár volt bennem együttérzés, és felismertem, hogy makacssága összefügg a tehetségével, tudom, hogy nem volt mindig elég türelmem hozzá. Az viszont tény, hogy nagyon nehéz volt, mert én is érzékeny ember vagyok, így nehéz volt hagynom, hogy a hevessége csak úgy lehengereljen.
Most 10 éves, gyönyörű, érett, érzékeny lélekké fejlődött. Már sokkal jobban képes megérteni és kezelni hatalmas nagy érzéseit. Képes megfékezni magát, amikor ésszerűtlen, és mindennek nekiesik, gondolkodás nélkül. Még mindig könnyen elkeseredik, állandóan versenyzik és heves, független, de a dührohamok mára már a múlté (hála a jóistennek!)
A középső gyermekkorba lépve szembetűnő az, hogy milyen mélyen gondolkodik a dolgokról. Esténként, amikor lefektetem, megosztja aggodalmait – az iskolával, a barátaival, sőt a világ helyzetével kapcsolatban is. Felfogja, érzékeli az apró dolgokat a körülötte lévő emberekből. Mélyen magába szívja a dolgokat, intenzíven gondolkodik rajtuk, és nagyon gyakran segítségre van szüksége érzései feldolgozásához.
Hálás vagyok, hogy bizalmasának tekint – egy olyan biztos pontnak, akivel meg tudja osztani ezeket a dolgokat. Noha elszomorodom a vele szembeni türelmetlenségem miatt, de tudom, hogy köztünk erős, bensőséges kötelék van. Hiszen mindketten rendkívül érzékeny emberek vagyunk, és teljes szívünkből szeretjük egymást.
Mint minden szülő, én is remélem, hogy a világ nem lesz túl kemény hely számára. Remélem, továbbra is ajándékként fogom megélni az érzékenységét, képes leszek segíteni őt átvészelni a nehézségeken, és legfőképpen elfogadom őt annak a csodálatos gyereknek, aki.
A cikk forrása: https://www.scarymommy.com/
Nyitókép: GettyImages.com
