Szülő- és gyereknevelés

„A félelmet inkább lehetőségként, mintsem akadályként érdemes felfogni”

Mit kaphatunk a szorongástól?

Közhelyszámba megy, mégis igaz, hogy „felgyorsult világunkban” egyre kevésbé kiszámítható, merre tart az életünk, hol leszünk öt, tíz vagy húsz év múlva. Ez persze összefügg a lehetőségek megsokszorozódásával és a korábbinál nagyobb szabadsággal, ugyanakkor melléktermékként mégis meg kell küzdenünk a bizonytalansággal. Meera Lee Patel író és illusztrátor úgy gondolja ez a szorongás nem feltétlenül bénító, sőt. Megismerve és elfogadva saját félelmeinket, akár használni is tudjuk őket saját kreativitásunk, vágyaink és álmaink szolgálatában!

Meera Lee Patel több év szerkesztői munka után döntött úgy, hogy kiszáll a könyvkiadásból és helyette szabadúszó illusztrátor lesz. Önerőből tanult meg rajzolni és festeni, majd megtalálta saját stílusát és azt is, hogyan tudja mindezt megélhetésre váltani. Sok ilyen és ehhez hasonló történetet lehet hallani és látni szerte az interneten.

Arról viszont már kevesebb szó esik, hogy mennyi stresszel, szorongással és bizonytalansággal jár belevágni valami teljesen újba.

Pár évvel később, már elismert illusztrátorként, második könyvében a félelem leküzdésében szerzett tapasztalataira reflektál. Saját szövegeivel, valamint híres írók és művészek idézeteiből készült illusztrációival arra próbál másokat ösztönözni, hogy a félelmet inkább lehetőségként, mintsem akadályként érdemes felfogni. Úgy gondolja ugyanis, hogy az újdonságtól és a bizonytalanságtól való félelmeinkkel történő szembenézés az egyik legerősebb ösztönzés arra, hogy jobbá váljunk. Tanácsai nemcsak feltörekvő íróknak, festőknek vagy művészeknek jöhetnek jól, hanem bárkinek, aki érezte már magát elbizonytalanodni egy nagyobb döntés vagy váltás előtt!

1. Felejtsd el az imposztor-szindrómát!

Imposztor-szindrómának nevezzük azt, amikor valaki hiába teljesít a lehető legjobban, az eredményeit mégis kudarcként éli meg. Tulajdonképpen egy önmagunknak állított csapda. Ez a gondolkodási torzítás azonban elhiteti velünk, hogy függetlenül attól, mennyire képzettek vagyunk, mennyi energiát tettünk egy projektbe, minden eredményünk hibás vagy kevés. A sikert pedig a szerencse játékának tulajdonítjuk. Azok a személyek, akik hajlamosak az imposztor-szindrómára, nehezen hiszik el magukról, hogy képesek elérni a céljaikat, mert folytonosan attól félnek, hogy előbb-utóbb „lebuknak”. Kiderül, hogy nem elég tehetségesek, nem elég ügyesek, nem elég jók. Egyszerűen nem elegek. Ráadásul ez a fajta gondolkodás akadályozza, hogy megragadjuk a lehetőségeket, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és azt is, hogy úgy fogadjuk el magunkat, ahogy vagyunk. Önmagában azzal még nincsen gond, hogy a tökéletesre törekszünk. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy mindig, mindenhol nem tudunk száz százalékot nyújtani.

A cikk teljes terjedelmében a mindsetpszichológia.hu -n olvasható.

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás