7 kerülendő dolog, ami meg tudja mérgezni a szülő-gyerek kapcsolatot
Az a szülő, aki a következő hét hozzáállást el tudja kerülni a gyereknevelésben, csak jót tesz a gyerekeinek.
A nevelési stílusunkat gyakran arra alapozzuk, amit a saját szüleink esetében láttunk. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az idők változnak, és a pedagógia is folyamatos fejlődésen megy keresztül. Ezért nem árt újra és újra megkérdőjelezni a saját szülői magatartásunkat, a gyereknevelésről alkotott elképzeléseinket.
Nézzük, melyek azok a dolgok, amik régen még bőven belefértek a gyereknevelésbe, ma már viszont ideje lenne tőlük megszabadulni.
1. Nem vesszük komolyan a gyerekeket
Attól még, hogy nekünk, szülőknek több élettapasztalatunk van, még nem jelenti azt, hogy automatikusan mindent jobban tudunk. Ha komolyan vesszük a gyerekeinket, ha odafigyelve meghallgatjuk őket, és ha bizalmat szavazunk nekik, csodálatos kapcsolatot alakíthatunk ki velük, mert csak így tudnak szülők és gyerekek egyenrangú felek maradni.
2. Saját negatív érzéseinket vetítjük ki a gyermekeinkre
Anyának és apának is szabad sírni, dühösnek lenni és félni. És ezt meg is beszélhetik a gyerekeikkel, lehetnek nyitottak, kimutathatják az érzéseiket. De ez nem jelenti azt, hogy a dühöt, a haragot vagy a szomorúságot át kell adnunk a kicsiknek, akik valószínűleg nem is tehetnek semmiről. Ha mi dühösek vagyunk, mert például a munkahelyünkön nem mennek jól a dolgok, az nem a gyermekünk hibája. Ennek ellenére néha mégis úgy bánunk velük, mint a bűnbakokkal, mintha ők tehetnének mindenről. A felnőttek ezt a viselkedést megértik és fel is fogják, de a gyerekek még nem. Mielőtt saját magukat hibáztatnák anya szomorúságáért, jobb, ha leülünk velük beszélgetni, hogy éppen miért vagyunk csalódottak, bosszúsak, szomorúak, kimerültek.
3. Megakadályozzuk a gyereket abban, hogy azzá váljanak, amivé lenni szeretnének
A szülők csak a legjobbat akarják a gyerekeinknek: ne legyenek gondjaik, felnőttként anyagi biztonságban éljenek, jó iskolában tanulhassanak... Ugyanakkor vigyáznunk kell, hogy ne csak arra koncentráljunk, hogy mi szülők milyen "jó dolgokat" szeretnénk a gyerekeinknek. Ha a gyermekünk egy szupernek tűnő iskolában csak szenved, akkor lehet, hogy az mégsem az ő helye. Ha nem kedveli a legjobb barátnőnk gyerekét, az sem baj, akkor sem szabad a gyereket mindenáron barátkozásra kényszeríteni.
4. Rájuk kényszerítjük a saját beteljesületlen álmainkat
Beteljesületlen álmok sora kísér minket végig egész felnőtt korunkon keresztül. És amikor úgy érezzük, hogy mi magunk már nem tudjuk megvalósítani a saját álmainkat, akkor ráerőltetjük azokat a gyermekeinkre. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindenkinek joga van a saját álmaihoz.
5. Kevés empátiát mutatunk
2023-ban gyereknek lenni teljesen más, mint nekünk volt gyermekkorunkban. Ami nekünk nehéz volt, az a gyermekeink számára gyerekjáték lehet, és akár fordítva is.
Ha a gyermekünk aggódik, fél, szorong valamitől, és még ezt meg is osztja velünk, akkor nem szabad azzal elutasítanunk őt, hogy "Hisz’ az semmi", vagy, hogy "Mi is túléltük"... - mert ezzel csak azt tudatosítjuk bennük, hogy a problémáikkal nem fordulhatnak a szüleikhez, és a bizalom könnyen meginog.
6. Túlságosan kritikusak vagyunk a gyerekkel
Gyermekünk jó jegyet kap, de nekünk ez mégsem elég jó? Az állandó követelménytámasztás, ragaszkodás ahhoz, hogy mi lehetne jobb, a legapróbb hibák keresése és a más gyerekekkel való összehasonlítgatás megviseli a gyereket. Mert, ha már kiskorától kezdve megtanulja, hogy soha nem lehet elég jó, akkor azzal azt tanítjuk neki, hogy már meg sem kell próbálnia "jónak" lenni ezáltal hamis önkép alakul ki benne, állandóan alulértékeli magát, vagy betegesen ambiciózus lesz. Természetesen motiválnunk kell egy gyereket, de irreális elvárásokat támasztani, állandóan csak elégedetlennek lenni nem.
7. Nem vesszük észre gyermekünk igényét
A rohanó mindennapokban sokszor öntudatlanul is a saját szülői igényeinket helyezzük előtérbe. Azért kell ma korábban lefeküdnie a gyereknek, mert fáradt, vagy mert mi szeretnénk a saját nyugalmunkat? Ez akkor jelent gondot, amikor már észre sem vesszük, hogy minden csak körülöttünk forog, mert ekkor tartósan elhanyagoljuk a gyermekeink igényeit.
A Brigitte MOM cikke nyomán
Fotó: GettyImages
