7 dolog, amit minden felnőtt teherként cipel, ha gyerekkorában nem szerették
A gyermekkor minősége egész életünkre rányomja a bélyegét. Befolyásolja a személyiségünket, a természetünket, a képességeinket, szóval sok minden azon múlik, hogy milyen gyerekkorunk volt. Mindannyian másként reagálunk azokra a dolgokra, amelyek az életünk során érintenek minket, mivel mindenki más dolgokat tapasztalt kisgyermekként.
Tökéletes ember nincs, ahogyan tökéletes szülő sem létezik, de minden szülőnek egyetlen szigorúan kötelező feladata van: szeretni a gyermekét!
Aki úgy nő fel, hogy otthon nem kap szeretetet, vagy mellőzve érzi magát, arra sok nehézség vár élete során. Sokszor az is előfordul, hogy a szülő ugyan szereti a gyermekét, ám képtelen mindezt kimutatni. Ez is nagyon veszélyes lehet, ugyanis azok a gyerekek, akik szeretet nélkül nőnek fel, a következő terheket cipelik magukkal felnőttként:
1. Nem tudják, hogyan kell elengedni
Az elengedést felnőttként igazi tortúraként élik meg. Túlságosan erősen ragaszkodnak a dolgokhoz és az emberekhez, sokkal erősebben, mint kéne, és ez kétséget szül, ami rendkívül megmérgezheti a mindennapokat.
2. Mindig az elutasítást várják és elzárkóznak
Amikor a helyzet kezd komolyra fordulni, a legtöbb ilyen ember elzárkózik. Sosem tudnak felhőtlenül örülni, hiszen mindig arra számítanak, hogy a jó dolgok után csakis a rossz jöhet. Számukra az elutasítás egy biztos dolog, hiszen úgy érzik nincs mód arra, hogy ezt kiküszöböljék.
3. Elrejtik a sebezhető/érzékeny oldalukat
Egyfajta védekező mechanizmus, amely révén próbálják magukat megóvni a világ kegyetlenségeitől. Csakis a legközelebbi embereknek mernek megnyílni, de a bizalmukat pillanatok alatt el lehet veszíteni.
4. Bizalmi gondjaik vannak
Ez nem azt jelenti, hogy nem akarnak másokban megbízni, hanem egész egyszerűen nagyon nehezükre esik. Tudják, hogy igazán csak magukban bízhatnak, ezért minden egyedül próbálnak megoldani.
5. Átlépik a határokat
És itt a saját határaikról van szó. Sokszor olyan helyzetbe kerülnek, amelybe kényelmetlenül érzik magukat. Nincsenek tisztában a saját korlátaikkal, ezért legtöbbször csak sodródnak az árral.
6. Sosem mondják ki elsőnek, hogy „Szeretlek!”
Nem azok a típusúak, akik könnyedén beszélni tudnak az érzelmeikről. Ezért minél jobban a nyakukba zúdítod az érzéseidet, annál inkább ellöknek maguktól. Az érzelmekhez időre van szükségük.
7. Folyton kételkednek magukban
Sosem érzik úgy, hogy valamit jól csinálnak, vagy hogy valamiben jók lennének. Mindig megkérdőjelezik a saját tudásukat és tehetségüket, ezért a legtöbbjük önbizalomhiányban szenved.
A cikk forrása: filantropikum.com
