6 dolog, amit a gyerekek szépen, csendben, észrevétlenül lesnek el a szüleiktől
A gyerekek nem csak azt szívják magukba szivacsként, amiket mélyen a szemükbe nézve, tanácsként mondunk nekik, hanem szépen, csendben azt is kifürkészik, hogyan viselkedünk mi felnőttek, miket mondunk másokról, miket mondanak mások rólunk, vagy hogyan reagálunk egyes helyzetekben.
A szakértők válaszai alapján összeállított lenti lista hétköznapi metakommunikácós helyzeteket sorol, amelyekben gyermekeink árgus szemmel figyelik minden mondatunkat és lépésünket. Véletlenül sem akarunk ítélkezni, inkább csak arra felhívni a figyelmet, hogy e téren is lehetünk egy kicsit tudatosabb szülők.
1# Hogyan érzünk a partnerünk, nagyszülők, mások iránt
– Bármennyire is azt hisszük, hogy finoman fogalmazunk az anyósunkról, a tanító néniről, és gondoljuk azt, hogy a gyerek eközben nem látja, amikor a szemünket forgatjuk, valójában azonnal detektálják a nonverbális jeleket – mondja Jazmine McCoy klinikai pszichológus.
A gyerekek pillanatok alatt érzékelik a kritikát és a negatív hanghordozást, még akkor is, ha megpróbáljuk ezeket vicces vagy ironikus köntösbe bújtatni.
Pedig nagyon fontos lenne, hogy megfelelően fogalmazzuk meg véleményünket másokról, mert ez segít a gyermeknek a biztonságos, magabiztos, érzelmileg stabil, szorongásmentes kötődés kialakításában az adott személlyel, például az anyóssal vagy a tanító nénivel.
https://www.instagram.com/themompsychologist/
2# Hogyan tekintünk saját testünkre
– A gyerekek sas szemmel figyelik, hogyan beszélnek a felnőttek a saját és mások kinézetéről, testéről, és kiválóan tudnak a testbeszédünkből olvasni – állítja Alyssa Miller dietetikus. Ezekből az apróságnak tűnő, észrevétlen szülői megjegyzésekből átemelik maguknak a jó és rossz szokásokat, ezekből tanulják meg, hogy mit tartsanak jónak, rossznak vagy akár károsnak.
Megfigyelik, hogyan nézünk magunkra a tükörben, és ebből következtetéseket tudnak levonni.
Feltűnik nekik, ha a strandon folyton takargatjuk magunkat, ha kritikusan törölgetjük ki magunkról az elkészült képeket, ha nem szeretünk fényképezőgép elé állni arra hivatkozva, hogy el vagyunk hízva, és nem nézünk ki jól. A felnőttek a mindennapi cselekedeteiken keresztül folyamatosan azt "tanítják" a gyerekeiknek, hogyan tekintsenek ők a saját testükre.
3# Mit tartunk valódi értéknek
– A gyerekek észreveszik, hogy mit értékelünk valójában, észreveszik, ha a tetteink és a tanításaink között ellentmondás feszül – mondja Laura Markham klinikai pszichológus, a Békés szülő, boldog gyerekek című könyv szerzője.
Méltathatjuk például a csapatsportokat a gyereknek, hogy milyen nagyszerű dolog az összefogás, és milyen jó dolog barátként egymásra számítani, ha a meccs után szülő első kérdése, hogy „Ki nyert?”.
Újra és újra elmondhatjuk a gyereknek, mennyire fontos az őszinteség, ha rávesszük őket, hogy füllentsenek a korukról a jegypénztárnál. A gyerekek úgy tanulnak értékeket, hogy megfigyelik a szülők viselkedését, majd következtetéseket vonnak le arról, hogy a szülők mit tartanak fontosnak vagy elítélendőnek.
Függetlenül attól, hogy mit akarunk beléjük sulykolni, a gyerek úgy kerülnek ki a gyerekkorból, hogy világos elképzeléseik vannak a szüleik és a saját maguk értékrendjéről.
A hétköznapokban újra és újra hangsúlyozzuk saját értékrendünket, hogy mi miket tartunk fontosnak, majd ültessük át ezeket a gyerekek mindennapi problémáira, hogy ezt ők is jól megértsék.
4# Önsajnálat vagy annak hiánya
– Bár a különböző gyerekek különböző személyiséggel rendelkeznek, például az együttérzés kinyilvánításának és elfogadásának képessége gyakran a körülöttük lévő felnőttek tükörképe – véli Miller.
Ha gyermek egy iskolai hiba miatt marcangolja magát, akkor vigasztalhatjuk azzal, hogy ne vegye annyira a lelkére a dolgot, de ha mi is így kezeljük a saját kudarcainkat, akkor a gyerek ezt tanulja el.
A gyerekek átveszik a szüleiktől ahogyan kezelni "kell" a hibákat, ahogyan magunkról beszélünk és akár az irreális elvárásokat is a szülőktől tanulják meg.
Sokan, akik keményen bánnak önmagukkal, akaratlanul is arra tanítják a gyerekeiket, hogy kritikusak és szigorúak legyenek önmagukkal. Ezzel szemben azok a felnőttek, akik elnézőek önmagukkal, elismerik a hibáikat és túllépnek rajtuk, megtanítják a gyerekeket a rugalmasságra és arra, hogy a hibáinkból tanulunk a legtöbbet.
5# Ételekhez, étkezéshez fűződő viszonyunk
– A gyerekek odafigyelnek a körülöttük élő felnőttek étkezési szokásaira, valamint arra, ahogyan az ételekről beszélnek. A szülők, nagyszülők „direkt módon befolyásolják” a gyerekek ételválasztásait, étkezési szokásait, ételekről kialakuló hiedelmeit – szögezi le Miller.
Az olyan ártatlan megjegyzések egy tányér sütemény körül, mint az "ezek károsak", mind hatnak a gyerekekre.
Az ételek „jó” vagy „rossz” felcímkézését, az étkezések elutasítását vagy az evéssel kapcsolatos "bűnös" kifejezéseket a gyerekek megfigyelik és észrevétlenül internalizálják.
Idővel az ilyen megjegyzések és viselkedésmódok alakítják ki a gyermek ételekhez fűződő viszonyát, és „potenciálisan egészségtelen étkezési szokásait, attitűdjeit.
Kutatások arra világítanak rá: a gyerekek hajlamosak ugyanazokat az ételeket fogyasztani, mint a szüleik, mind gyermekként, mind felnőttként. A felnőtt példamutatása, az ételekhez való kiegyensúlyozott és pozitív viszonya segíthetnek a gyerekeknek egészséges étkezési szokások és az ételekhez való egészséges viszony kialakításában.
6# Hogyan beszélünk a gyerekről más felnőttek előtt
Tegyük fel, hogy a gyermekünk hisztirohamot kapott a játszótéren, és amint hazaérünk cinikus megjegyzésekkel körítve elmeséljük a történteket Apának, vagy még élcelődünk is rajta: "Nagyszerű délelőttünk volt...!". Tévedés azt gondolni, hogy a gyerek ebből mit sem ért.
Lehet, hogy nem tudják, mit jelent pontosan, amiről beszélünk, de azt érzékelik, ha gúnyolódunk, ha negatívan gondolkodunk róluk, ami nem csak az önbecsülésüket csorbítja, hanem a szülő-gyerek kapcsolatot is mérgezi
– fogalmaz McCoy. Tehát bármikor, amikor egy anyukatársunkkal vagy rokonunkkal beszélgetünk telefonon, ügyeljünk a megfogalmazásra, és arra, hogyan meséljük el a gyerekkel kapcsolatos történéseket, mert a gyerekeink csupa füllel hallgatják végig a társalgást. Telefonálás közben tegyünk úgy, mintha a gyermekünknek beszélnénk, amibe az apró üzeneteket (a tanulságot, a jó problémamegoldást) ügyesen bele lehet csempészni, hiszen úgyis mindent hall és figyel a gyerek, mint egy igazi kis titkos ügynök.
Forrás: A HuffPost cikke nyomán.
Fotó: 123RF
