5 TIPP, HOGY A GYEREKED VALÓBAN SZÓFOGADÓBB LEGYEN
Szeretnénk, ha a gyerekünk követné az utasításainkat, de azt nem, ha a későbbiekben bárki más szavára is a kútba ugrana. Eszes, gondolkodó embert akarunk nevelni, aki megtanul megfelelően mérlegelni az életben. Ehhez gyakorlásra van szüksége, amit mi tudunk számára biztosítani már a kezdetektől. Minél többet gyakorolhat, annál kevésbé fogja ezt a vágyát szófogadatlansággal kielégíteni.
Minden családban eljön az a pillanat, amikor a gyerek (nagyjából másfél éves kortól) egyszer csak elkezd szófogadatlanná válni. Az érdekli, amit nem kaphat meg, és igyekszik azt ismételgetni, amit külön kérünk tőle, hogy ne tegyen. Ez azért van, mert önállósodni, függetlenedni szeretne, és meg akarja tapasztalni, mekkora hatalma van önmaga és a közvetlen környezete fölött. A szófogadatlanság valahol egyfajta korosztályi sajátosságnak mondható, nem csoda tehát, ha minden család küszködik vele. És azért valljuk be, hogy a gyerekünkből mi sem szívesen csinálnánk agyatlan robotot, aki gondolkodás nélkül követi mások utasításait, kezdetben csak a miénket, de később akár bárki másét (lázadó kortárs, mérgező partner, kizsigerelő főnök). Szeretnénk, hogy eszes legyen, hogy saját véleménnyel rendelkezzen, és megtanuljon mérlegelni az életben – ehhez azonban elengedhetetlen a gyakorlás. Az önállósodás és a függetlenedés gyakorlása akkor is, ha nekünk ez kényelmetlen, és jóval több odafigyelést és energiát igényel.
A Divány.hu Szerzőjéről
Tarkovács Cecilia szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint ötéves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.
Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.
Ugyanakkor érthető az is, hogy szülőként bizony nem hagyhatunk mindent a gyerekre, nekünk is meg kell tartanunk azokat a kereteket és szabályokat, amelyek a testi és lelki biztonságát védelmezik mind a gyereknek, mind a többi családtagnak. A gyerekek önállósodásának mindazonáltal lehet olyan kereteket szabni, amelyeken belül teljes szabadságot kaphatnak a gyakorlásra, kívüle viszont el kell fogadniuk a szülői irányítást. Ha van kellő lehetőségük saját egyéniségük és képességeik megcsillogtatására, úgy a mi irányításunkat is sokkal szívesebben elfogadják. Az alábbiakban ezeknek a kereteknek a felállításához adunk nektek tippeket.
1. Ismerd el, hogy mi az, amit szeretne, vagy nem szeretne!
Nemcsak a felnőttek, de a gyerekek számára is nagyon fontos, hogy azt érezzék: meghallgatják és megértik őket. Sőt, nekik sokszor saját maguk megértéséhez is a mi segítségünkre van szükségük. Amikor ellenkezünk velük és nem törődünk azzal, ők mit éreznek, azt a látszatot keltjük, hogy őket sem látjuk. Egy önállósodni vágyó személynek márpedig fontos, hogy felhívja magára a figyelmet, és éreztesse egyediségét, különállóságát. Ha segítünk neki visszatükrözni, amit érez és amit szeretne vagy nem szeretne egy konfliktus során, azzal létrejön köztünk a kapcsolat, ami által azt érzi, hogy odafigyelnek rá és megértik, és ez már segít neki abban, hogy elengedje a pillanathoz való ragaszkodását. Még nekünk, felnőtteknek is sokkal könnyebb túllépni akár egy bagatell nézeteltérésen is, ha azt érezzük, hogy a másik tudja, milyen érzések és gondolatok kavarognak bennünk, és ezt meg is érti. A gyerek is lehet csalódott vagy dühös, akarhat otthon maradni, amikor indulni kell, és kellemetlenséget okozni, amikor azt érzi, nem figyelünk rá – de ha mindezt elismerjük a számára, és kifejezzük együttérzésünket, máris nő az esélye annak, hogy a következőkben szófogadó legyen.
2. Készítsd fel a várhatóra!
A gyerekeknek mind nagyon fontos a kiszámíthatóság. Időérzék híján, valamint a felnőtteknek való állandó kiszolgáltatottságukból fakadóan sokszor érzik úgy, hogy kiszámíthatatlanul ráncigálják őket egész nap, ez eleve frusztrációt okoz bennük, és csak még nagyobb ellenkezések és kiborulások származhatnak abból, ha nincsenek felkészítve a történésekre. Ha előre – és többször emlékeztetve őket – megbeszéljük velük, hogy mi után mire számíthatnak, azzal először is erősítünk a biztonságérzetükön, másrészt pedig a saját rákészülésüknek, döntéseiknek adunk lehetőséget, ami az önállósodási szükségletüket kielégítheti, így a szófogadatlanságot is kiküszöbölheti. Fontos viszont, hogy ne időhöz próbáljuk meg kötni a várható eseményeket, hanem inkább sorrendiséghez, korábbi történésekhez, mert a gyerekek ezekkel tudnak alapvetően számolni.
A cikk teljes egészében a divány.hu oldalán olvashatjátok.
