5 apró figyelmesség, amivel egy pedagógus megkönnyítheti az autista gyerek órai munkáját
A tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy az autizmus spektrumzavarral élő gyerekek nehézségeit néha még a legjobb pedagógusok is nehezen értik meg, pedig már néhány apró figyelmességgel óriási segítséget nyújthatunk abban, hogy ezeknek a kisgyereknek ne a folytonos iskolai kudarcok, az állandó lemaradás érzése jusson.
1. Ültessük közelebb a táblához
Az autista gyerekek érzékelése, észlelése és információfeldolgozása teljesen eltérő, agyuk másképpen szűri ki a zavaró zajokat, hangokat, mint az átlag gyerekeké. Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, egy hasonlattal élünk: sokszor úgy kell tanulniuk, teljesíteniük a tanórán, mintha egy teljesen átlagos képességű gyereknek üvöltő zene, állandó ajtócsapkodás, hangos szirénázás és zavaró villanykapcsolgatás mellett kellene koncentrálnia egy adott szövegre.
Ebből következik, hogy minél ingerszegényebbé tesszük a tanuló környezetét, annál inkább tud majd figyelni az órán. Ültessük az autista tanulót ablak, azaz természetes fény mellé, egészen közel a tanári asztalhoz. Minimanizáljuk számára az osztályzajt, a látóterében lévő ingereket.
2. Fényképezzük le a táblát az óra végén
Egy autista tanuló szétszórtsága vagy esetleges lassúsága miatt nem tud mindent nyomon követni, ami a tanórán elhangzik. Bármennyire is próbálja figyelemmel kísérni az órát, nem képes rá. A büntetés, "leckéztetés" jellegű jellegű megoldások nem fognak célt érni.
Fényképezzük le az órán a táblára leírtakat, adjunk kész vázlatot számukra. El sem hisszük, hogy mekkora segítséget jelent ez nem csak a gyereknek, de a szülőnek is az otthoni tanulás, a házi feladat elkészítése során.
3. Mutassunk minél több grafikont, képet, videót
Nehezebb az autizmussal tanulók számára csak a hallott információk feldolgozása, vagyis könnyebben fel tudják fogni a vizuális információkat, mivel agyukat így kevésbé veszi igénybe a gondolataik rendezése.
Az autisták agya a halánték és a nyakszirt környékén aktívabb, míg az elülső kéregnél az átlagtól teljesen eltérően működik. Az autista agy a kognitív információkat elég jól fel tudja dolgozni, ha a vizuális részekért felelős terület megtanulja átvenni az elülső agykéreg tervező-döntéshozó szerepét.
Adjunk minél több vizuális támogatást a tananyaghoz, ami nem csak a tanulás könnyíthető meg.
4. Alakítsunk ki "nyugisarkot"
Hiába jól bevált eszköz a büntetés egy átlagos gyerekek esetében, mégsem hatékony megoldás az autistáknál. A büntetést az ok-okozati viszonyok megértésének nehézségei miatt nem értik meg, ezért nincs viselkedés módosító hatása. Azzal, hogy megtiltunk valamit, vagy büntetünk valamit, még nem tanítottuk meg nekik, hogy mi a gond azzal, amit tettek.
Megfélemlítés vagy megszégyenítés helyett alakítsunk ki egy kellemes "nyugisarkot", ahova az autista gyerek félrevonulhat, időt tölthet, ha szüksége van rá. Egy megfelelően kialakított "nyugisarokban" a felfokozott érzelmeket átélő vagy az autista meltdown-on éppen áteső gyermek elvonulhat, magában megnyugtathatja testét-lelkét, és biztonságban érezheti magát.
Így alakítsd ki a nyugisarkot: Nem csak hiszti esetére NYUGISAROK – Tökéletes hely, ahol gyermekünk nyugalomra lelhet
5. Hagyjuk a gyereket ventilálni
Az autista gyerek sztereotip, olykor furcsa mozgása idegrendszerének önkéntelen válaszreakciója arra, hogy éppen belső feszültséget él át. Ez lehet akár pozitív feszültség, öröm, izgatottság is. A környezet számára zavaró mozgásokat el tudjuk kerülni, ha már előre "betervezzük a szünetekbe" a kényszeres mozgásigényt.
Szaladgálás a levegőn, trambulinozás, hintázás, stresszlabda nyomogatás rövid idő alatt vezeti le a stresszt. Ez a fajta lemozgatás segít rendezni, strukturálni, kiegyensúlyozni az idegrendszert - ezáltal csökkenthetők a sztereotip mozgások, túlmozgások.
Ha a gyerek nem bír a szünetig várni, kényszert érez az "ugrálásra", "fészkelődésre", szakítsuk meg a tanórát, adjunk pár perc szünetet neki. Ehhez használhatunk egy 2-3-5 perces homokórát, ami jelzi a gyereknek, hogy mennyi idő jut "mozgásra".
