Személyes nekrológ Ferge Zsuzsa halálára

A magyar szociológia egyik legnagyobb alakja távozott körünkből. Szerencsésnek tartom magam, mert egyike lehettem Ferge Zsuzsa tanítványainak. Azoknak, akik a nyolcvanas évek végén az általa alapított szociálpolitika képzésen elsőként vehettek részt. Korábban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végeztem, ahol akkoriban a piac és a verseny lázában égtünk, hiszen a szocializmusban ebből nem jutott sok, ezért számomra különösen izgalmasak voltak az órái. Bár korábban is tanultam némi szociológiát (ez abban az időben tűrt kategória volt), de ezen a képzésen értettem meg igazán, hogy a világ mennyire nem fekete-fehér. A hallgatók és oktatók színes köre, az oktatás tartalma, és leginkább a képzés közelítésmódjának változatossága nagyon tanulságos volt számomra. Itt hallottam először a harmincas évek szociálpolitikájáról, az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról vagyis ONCSA-ról, amely nagycsaládosok részére épített lakásokat, vagy a vonatkozó pápai enciklikákról, például XIII. Leo pápa Rerum Novarumjáról, a szegénységgel és egyéb társadalmi problémákkal foglalkozó, a maga idejében progresszívnek tekinthető keresztényszocialista nyilatkozatról. A Közgázon a dialektikus materializmus és a neoklasszikus gazdaságelmélet után a kereszténydemokrata megközelítés és a részletesen bemutatott skandináv jóléti rendszerek megismerése meghatározó élményt jelentett.

Miután az oktatás és az oktatáspolitika már akkor is érdekelt, óhatatlanul találkoztam Ferge Zsuzsa úttörő oktatásszociológiai írásaival. De az elmúlt negyven évben számomra lenyűgöző volt, ahogyan Zsuzsa mindig meg tudott újulni úgy, hogy az alapvető fókusz, az egyenlőtlenségek újratermelődése mindig is a középpontban maradt. Akárcsak Gerhard Richter, a kortárs képzőművészet legnagyobb alakja, ő is többször is váltott a problémák megközelítésében és bemutatásában és ennek nagy szerepe volt abban, hogy újra és újra sikerült jelentős alkotásokat létrehoznia. Az oktatásszociológián túl a társadalmi struktúra vizsgálatában, a szegénységkutatásban, és nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban, például a szociálpolitikában is maradandót alkotott, amikor  hozzájárult a hazai intézményrendszer átalakulásához.

Ferge Zsuzsa szép kort élt meg és bizonyosan szerepet játszott ebben, hogy kételyei ellenére örök kíváncsi maradt, és fiatal korától napjainkig megőrizte azt az intellektuális tisztaságot és érdeklődést, ami őt jellemezte. Emlékszem, pár évvel ezelőtt váratlanul megkeresett azzal, hogy derítsük ki, az uniós forrásokból épület felújításra az iskolák mely köre kapott pénzeket és hogyan hasznosították azt. Sajnos akkor már nem igazán lehetett a köz érdeklődésére joggal számot tartható, de politikai szempontból kényes információkhoz hozzájutni. Kilencven évesen egy interjúban azt nyilatkozta, hogy hátralévő életében az emberi méltóságot, annak sebezhetőségét szeretné kutatni. Ha szeretnénk, hogy öröksége fennmaradjon, érdemes lenne ezt az irányt folytatni. Fontos lenne, hogy késői gondolatai minél több követőre találjanak, mint ahogy az is, hogy korábbi meglátásai, tudományos eredményei is minél több emberhez eljussanak. Egy biztos, sokunknak fog hiányozni.

(A fotót Féner Tamás készítette, jelenleg az irodám falát ékesíti.)