Szobatisztán az óvodába

Mi a szobatisztaság?

Akkor mondható egy kisgyerekre, hogy szobatiszta, ha önállóan tudja szabályozni ürítési funkcióit, jelzi, ha vécére kell mennie, vagy önállóan elmegy, és jelzi, ha segítségre van szüksége. Amikor már éjszaka sem kell a pelenka, a gyermek ágytiszta is.

Először a szobatisztaság alakul ki, majd - ritkábban ezzel egy időben, gyakrabban ezt követően – az ágytisztaság. Ahhoz, hogy a szobatisztaság ne okozzon gondot, meg kell várni, míg a gyerek testileg-lelkileg megérik a „pelenka nélküliségre”. Ez nagy általánosságban kétéves kor körül következik be. A testi érettség azt jelenti, hogy megfelelően fejlettek az idegrendszeri pályák, a záróizmok, a hólyag mérete. A lelki érettség alatt a gyermek szándékát értjük, azt, hogy ő maga is akarja, amit a szülei elvárnak tőle. A szobatisztaságnak nem feltétele, hogy a gyermek beszéljen, hiszen szavak nélkül is képes jelezni, ha pisilnie kell.

Hogyan alakul ki?

A szobatisztaság, ha engedjük, hogy a gyermek megtapasztalja a folyamatot, vagyis engedjük, hogy saját ütemében haladjon, gyorsan, két-három hét alatt kialakul. Legjobb módszer, ha levesszük a pelenkát és már nem is adjuk vissza, először természetesen nappalra, majd a délutáni alvásnál, legvégül éjszaka sem használjuk. Eleinte előfordulnak ügyetlenkedések, kisebb balesetek, de napról napra javul a helyzet. A gyerekek érzékelik a szülői elvárást, optimális esetben ennek meg is akarnak felelni, így aztán gyorsan megtanulják, hogy hova lehet, hova kell pisilni, rövid idő alatt képessé is válnak arra, hogy visszatartsák a pisit addig, amíg megfelelő helyre érnek, vagyis szobatiszták lesznek.

Az előforduló bepisilésekkel, bekakilásokkal legyünk türelmesek, mert nem egyszerű, amit meg kell tanulniuk a gyerekeknek. Egy feltétlen reflexnek (akkor pisil, amikor az inger jelentkezik) kell leépülnie, átalakulnia feltételes reflexszé, ki kell alakulnia a magasabb idegi szabályozásnak, s ez nem megy zökkenők nélkül. Vannak, akik a pisiléssel küzdenek, vannak akik a kakilással boldogulnak nehezebben. Ha türelmesek és megértőek vagyunk, következetesek abban, hogy nem adjuk vissza a pelenkát, ha már egyszer levettük, akkor a siker nem marad el. Tapasztalni fogjuk, hogy már a délutáni alvás alatt is száraz marad a pelus, és két-három hónap múlva már éjszakára sem szükséges. Bármennyire is kényelmesek a pelusok, a gyerekek rövid időn belül hozzászoknak a bugyihoz, és már nem is nagyon akarják, hogy felkerüljön rájuk a pelus. Vannak kicsik, akik nem is használják a pelust akkor sem, ha rajtuk van, már nem akarnak belepisilni.

Bízzunk meg gyermekünkben, segítsük azzal, hogy olyan útitervet készítünk, ami lehetővé teszi az időnkénti megállást. A nyugodt biztatás segíti a kicsit, hogy kibírja, amíg leszállunk a metróról vagy a buszról, s találunk egy olyan helyet, ahol nyugodtan pisilhet. A szülő nyugalma, biztatása, türelme, megértése a legjobb segítség a gyereknek. A balesetektől sem kell kétségbe esni, inkább számítani kell rájuk, s ha bekövetkeznek, gyorsan orvosolni kell a bajt. Egyre ritkábban fordul majd elő, hogy szükség lenne az „elsősegélycsomagra”.

Szobatisztaság és óvoda

A nappali szobatisztaság – az előbbieket figyelembe véve – hároméves korra általában kialakul. Valóban nincs törvényi szabályozás arra, hogy csak szobatiszta gyerekeket lehet az oviba felvenni, de tudni kell, hogy a valóságban az óvoda sem személyi, sem tárgyi feltételeiben nincs felkészülve a pelenkásokra. Az óvoda elvár egy bizonyos önállóságot, amit a gyereknek az első három évben kell elérnie, ilyen az önálló evés, az önálló öltözködés és a szobatisztaság.

A délutáni alvásnál előforduló balesetekkel az óvodák általában nagyon toleránsak. Egy-egy ilyen alkalmi bepisilés is jelzés: nyugtalanabb a gyerek, nagyon fáradt, esetleg beteg lesz. A sorozatos, hosszabb időn át (2-3 hét, hetente 3-4 alkalom) előforduló bepisilést érdemes komolyan venni. Olyan üzenet ez, amire figyelni kell. Konzultáljanak az óvónőkkel, a gyerekorvossal, esetleg egy pszichológussal. Sok esetben egy-egy tanácsadási alkalom segíthet a problémák felderítésében, azok jobb megértésében. Ugyancsak érdemes szakemberhez fordulni, ha háromévesen még nem sikerült szobatisztává válnia a kicsinek.

A támogató, elfogadó családi környezetben általában könnyen és időben szobatisztává válnak a gyerekek. Biztatni, bátorítani kell őket, egyre több elvárást támasztani velük szemben, és ezzel párhuzamosan egyre több önállóságot biztosítani számukra.

S végül még valami: a szobatisztaság kialakulásának szinte spontán folyamatát megakaszthatja, visszafordíthatja a szülői tétovázás, szorongás, ami legtöbbször a kapkodásban, következetlenségben nyilvánul meg. Ne csak a gyermekükben, önmagukban is bízzanak!

Fotó: Freepik
A cikket utoljára 2023.03.13-án frissítettük.