Oviblog - Indulatok fék nélkül
Amikor három hete elkezdtük az óvodát, pár dolgot biztosan tudtam. Arra számítottam, hogy az én eddig is meglehetősen vagány, egyszem fiam majd játszi könnyedséggel veszi a számára felmerülő akadályokat, és hamar megszeretik a többiek is. Azonban az, hogy több mint kétszáz gyerekkel találkozik csemetém nap mint nap, kissé kitágította a viselkedésének korlátait, és erre nem voltam felkészülve.
Mikor először jött haza úgy, hogy kedvenc esti időtöltése a mi ütögetésünk lett, még a szemünk sem rebbent. Elmagyaráztuk neki, hogy anyának és apánakfáj ha itt-ott ilyen erősen talál el. Úgy láttuk, megértette. Aztán jöttek az újabb attitűdök. Például egy kocsisokat megszégyenítő új szótárt kezdett használni, ha mérges volt – megjegyzem, a szavak többsége itthon még sosem hangzott el. De ugyanígy elindult nála a halandzsa-beszéd is, ami a csúnya szavakkal együtt használva nálunk abszolút kiverte a biztosítékot.
Csak álltam ott, és vártam, hogy a lila köd elmúljon a szemeim elől, és ne indulatból reagáljak a legújabb szösszenetekre. De napról napra nehezebben ment a megnyugvás, és amikor mindezeket - gyermekem részéről - egy eddig sosem tapasztalt hisztizés is megkoronázta egy gumicukor miatt, teljesen elveszítettem a türelmemet, és ordítottam, mint akinek elmentek otthonról.
Kívülről biztos felemelő látvány lehettünk: egy óvodás, aki karjait maga előtt keresztbe fonva, a hisztitől vöröslő, durcás arccal, hatalmas eltökéltséggel tekint a világba, és egy anya, aki minden végső erejét összeszedve próbál uralkodni magán, nehogy túlmenjen azon a „bizonyos határon”.
Mindenáron orvosolni akartam ezt a naponta megjelenő problémát, mert nem hittem el, hogy csak a gyerek hajának leordításával lehet eredményesen lezárni az ilyesfajta konfliktusokat. Mentőövért kutakodtam az interneten valamiféle megoldás után, és nemsokára siker koronázta erőfeszítésemet.
A pozitív fegyelmezés módszerének napjaink egyik legnagyobb képviselője, Dr. Jane Nelsen remek ötleteket adott a hisztik és más romboló hatású megnyilatkozások kezelésére. Azóta sokkal egyszerűbben játsszuk le ezeket a meccseket, és nem egyszer előfordul, hogy kisfiam pár perccel később mosolyogva jön oda azzal, hogy „már jobban vagyok, megnyugodtam". Ilyenkor mindig megöleljük egymást, és utána egész este jó a hangulatunk.
A jövő héten szülői értekezlet lesz, amire - most még - nagyon kíváncsi vagyok. Főleg az érdekel, hogy más anyukák miket tapasztalnak csemetéjüknél otthon, és ők vajon mit tesznek egy esetlegesen felmerülő nevelési nehézségnél.
