A csoportok (ki)alakulása
Pedagógusként és szülőként is érdemes gondolni arra, milyen fontos szerepet tölt be a csoporthoz való tartozás a gyerekek életében. A csoport nem pusztán lányok és fiúk halmaza: túlmutathat a közösségen és olyan többletet tartalmazhat, amit mi, szakemberek, tudunk tudatosan formálni. Hiszen ez lenne a dolgunk. Idő kell ahhoz, hogy az egymástól elkülönült emberekből egy közös értékrenddel és normákkal rendelkező csoport jöjjön létre.
A csoportfolyamat magába foglalja a csoport fejlődését, a csoporton belüli kommunikációt és a csoporton belüli döntési folyamatokat.
A csoportalakulás az a folyamat, melyben elkülönült egyedekből egy minőségileg új, közös értékekkel és normákkal rendelkező csoport keletkezik. Gondoljunk csak az óvodai vagy iskolai csoportunkra, ahol kezdetben csak a gyámoltalanul egymás mellett ülő, álló, játszó gyerekeket látjuk, akik megszeppenve méregetik egymást. Később ugyanezek a gyerekek egy közös cél érdekében küzdenek az iskolaversenyen, vagy éppen siratják meg anyák napján az édesanyákat.
Ahhoz, hogy tudatosan tudjuk a csoportunkat „csoporttá” formálni, tisztába kell lennünk a csoportok fejlődésének fázisaival. Hiszen mindehhez a pedagógus részéről időre, türelemre és nagyfokú tudatosságra van szükség.
A csoport a fejlődés során különböző fázisokon megy keresztül; az egymást követő szakaszok sorrendje szinte mindig azonos.
Azért is érdemes az alábbi szakaszokat gyerekcsoportokkal dolgozó szakemberként ismernünk, mert ez az ismeret rengeteget tud segíteni abban, hogy megértsük, mi folyik éppen az osztályban, egy kiránduláson, ki miért dühös, hogyhogy már október van, és még mindig verekednek, mitől lett „zizi” az egyszer már megnyugodott osztály. Segít továbbá átgondolnunk, mikorra szervezzünk rövidebb, illetve hosszabb kirándulást; vagy, hogy mikor érdemes a tanítási órára versengést idéző, és mikor együttműködést kereső feladatot, gyakorlatot vinnünk. Bármennyire is szeretnénk, a nehezebb szakaszok nem kikerülhetők, nem lehet megúszni a konfliktusokat, de tudatos munkával le lehet rövidíteni az egyes időszakokat.
Az alábbi fejlődéstörténetet meg lehet élni egy tanév során, de egy kétnapos kirándulás során is. És természetesen a következő évben minden újra kezdődik, bár lehet, hogy olyan gyorsan érkezünk el az alkotásig, hogy észre sem vesszük, mikor volt a vihar.
- Alakulás szakasza
A legfőbb feladat ebben a szakaszban a másik ember és a csoport előtt álló feladat megismerése. A csoportcél még nincs tisztázva, ami nagyfokú bizonytalanságérzettel társul. A csoporttagok nem ismerik egymást, nincsenek kialakult csoportszerepek, éppígy a vezető szerepe is kialakulatlan. Fontos kérdések ebben a szakaszban: „Ki vagyok én?, Kivel kerültem egy csoportba?, Mi a csoport célja?” Ha ügyesek vagyunk, akkor a szakasz végére kialakul a „mi” érzés a tagokban.
- Viharzás szakasza
Ebben a szakaszban kialakulnak a konfliktusok, a csoporttagok keresik a helyüket. Versengés indul a szerepekért, kiválasztják a formális és az informális vezetőt. A szakasz legfontosabb kérdése: „Hol van a helyem a csoportban?” A szakasz végére többé-kevésbé kialakulnak a csoportszerepek és a csoportstruktúra.
- Normák kialakulásának szakasza
Ekkor már a személyközi kapcsolatok szorosabbá válnak, és kialakul a közösen elfogadott normarendszer. Megjelenik az összetartozás érzése. A szakasz központi kérdése: „Hogyan működjünk?” A szakasz végére mindenki érzékeli a tőle elvárt magatartást és teljesítményt.
- Működés szakasza
Itt már mindenki a csoport céljára, a feladatra koncentrál. Ez az igazi csapatmunka. A közösen elért eredmények pedig tovább mélyítik a személyközi kapcsolatokat. A szakasz központi kérdése: „Mit csináljunk?”
- Felbomlás szakasza
Ez az a szakasz, amiről gyakran elfeledkezünk. Pedig fontosnak tartom, hogy egy folyamatnak legyen vége, hogy legyen búcsú, akkor is, ha jövőre újra találkozunk. Ez mindkét félnek segít a közös munkát és az együttlétet lezárni. Ekkor szűnnek meg a szerepek, a kölcsönös függés már nem olyan erős.
Végezetül még néhány gondolat a csoportról
Tudnunk kell, hogy a csoport alapvető a fiatalok számára, mert identitás- és értékképző ereje van.
Hogyha egy csoport jól funkcionál, akkor egyetlen gyerek számára nehézséget okoz, hogy rendbontó módon viselkedjen. Ha azonban egy csoport rosszul funkcionál, a hibákat és provokációkat akkor is fel lehet használni konstruktív módon: a nehézségek megbeszélése vagy a tevékenységek közös megtervezése meghozhatja a pozitív csoportnormákat. A küzdelem, a győzelem közös megosztása a legrosszabb tanulók esetében is pozitív hatással van a közösségi élményre és az egymás közötti kapcsolatok átélésére.
És egy jó tanács: soha ne felejtsük el megdicsérni a csoporttagokat és saját magunkat se. A pozitív megerősítés csak előre lendíti a csoport alakulásának folyamatát.
