Rövid óvodatörténet
Mióta van óvoda?
Arra a kérdésre, hogy mi történik egy kisgyerekkel háromévesen, 10 emberből 9 bizonyára azt válaszolná: óvodába megy. A gondolkodásunkban manapság ez az életkor és intézmény teljesen összeforrottak. De elgondolkodott-e már valaki azon, hogy mióta van ez így, egyáltalán mióta van nálunk óvoda, és vajon milyen volt a kezdeti idők óvodája? Mi minden történt ott, kik foglalkoztak a gyerekekkel, hogyan nézett ki egy óvoda, s hogyan néztek ki maguk az óvodások? Ugorjunk vissza nagyjából kétszáz évet az időben!
A gazdasági fejlődéssel a XIX. század elején egyre több és egyre nagyobb manufaktúra jött létre Magyarországon is. Ezek azután egyre több munkaerőt igényeltek, nőket és férfiakat egyaránt, így a városi családokban tömegessé vált, hogy mindkét szülő állást vállalt. Gyermekeik felügyelete sokaknak jelentett megoldhatatlan problémát.
Az első óvodák
Az első hazai óvodát 1828-ban nyitotta meg Brunszvik Teréz grófnő Budán, a Krisztinavárosban. A grófnő azt remélte, hogy ha sikereket ér el óvodája működtetésével, akkor hamarosan sok ilyen intézmény létesül majd, elsősorban a vagyontalan családok számára, akik nemcsak gyermekük napközbeni felügyeletére, de jó nevelésére is képtelenek. Hamarosan még két másik intézmény is nyílt, azok is Budán. Ezek az intézetek nem a mai értelemben vett óvodák voltak, sokkal inkább amolyan kisgyermekiskolák, ahol valójában elemi oktatás folyt. Olvasásra, betűismeretre, vallási ismeretekre okítottak itt, eleinte német nyelven. Maga Brunszvik Teréz is oskolaként emlegette intézményét.
Minthogy az alapító nagyra tartotta Pestalozzi svájci pedagógust, sőt annak iskoláját személyesen is meglátogatta, nem meglepő, hogy az első magyar óvodában a szemléltető oktatás, azaz a környező világ érzékszervek általi megismertetése állt a középpontban. Pestalozzi elvei szerint „a kéz, a fej és a szív” kiművelését egyformán fontosnak tartották.
A foglalkozásokat, vagy ahogy akkoriban nevezték: a beszéd- és értelemgyakorlatokat eleinte szinte kizárólag férfiak tartották. A gyerekeknek gyakran tanítottak dalocskákat és versikéket is, lehetőleg olyanokat, amelyek valamilyen erkölcsi tanulságot vagy viselkedési szabályt fogalmaztak meg.
Az óvodák elterjedése Magyarországon
A budai óvodák mellett hamarosan vidéken is megjelent ez az intézménytípus. Az első falusi kisdedóvót 1836-ban Tolna megyében, Hidja-pusztán hozták létre, uradalmi cselédek gyermekei számára. Elsődlegesen itt is őrizték és gondozták a gyerekeket, de igyekeztek sok hasznos ismeretet is megtanítani számukra. 40-60 gyerekkel egyetlen óvónő és egy segédnő (ma azt mondanánk, dajka) foglalkozott. 1837 után már képzett óvók és óvónők foglalkozhattak a gyerekekkel, mert ekkor indult el ez első óvóképző Tolnán.
Az óvoda még jó ideig nem tartozott a hivatalos intézményrendszerhez. 1891-ben lépett csak életbe a kisdedóvást szabályozó törvény, amely az intézményeken túl az óvók képzését is szabályozta, valamint előírta, hogy óvodában csak képzett óvókat lehet alkalmazni. Az óvóképzés elkülönült intézetben folyt, két évig tartott és 14 éves kortól jelentkezhettek ide a jelöltek. Lányok és fiúk is kérhették felvételüket, feltétel volt az ép testalkat és a zenei hallás, valamint nagyjából a mai felső tagozatosnak megfelelő iskolai előképzettség. A képzők mellett mintaóvódákat állítottak fel, amelyekben a száz évvel ezelőtti képzősök a szakma fortélyait tapasztalt óvóktól leshették el. Egyfajta szakmai gyakorlat helyszíne volt ez a képzés ideje alatt. A képzés végén képesítő vizsgát kellett tenni, de a végzettek 18 éves korukig nem dolgozhattak önállóan, csak idősebb óvók mellett.
Kossuth Lajos és az óvodai mozgalom
Minden történelem tankönyvben benne van, hogy Kossuth Lajos börtönévei alatt tanult meg angolul, és ebben a három évben, 1837 és ’40 között több művet le is fordított magyarra. E könyvek egyike volt Wilderspin angol pedagógus Gyermeknevelés című műve, amelynek német változata jutott el Kossuth-hoz, így az alapján készítette el a fordítását. Ezen túl Kossuth a Pesti Hírlapban, a korszak vezető politikai lapjában is gyakran írt az óvodáztatás ügyéről a negyvenes években, olykor még vezércikket is. A nevelésről azt vallotta, hogy politikai jelentősége nagy, ezért is tartotta fontosnak, hogy az ország politikai kérdéseit taglalva iskolai és óvodai kérdésekben is megnyilatkozzon. Az óvodát a magyar nyelv terjesztésére kiemelkedően alkalmasnak tartotta, tagja volt a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületnek is. Az egyesület tagjai évi hat ezüstforintot fizettek be óvodák létrehozására, tevékenységük olyan sikeres volt, hogy 1848-ra már 89 óvoda működött az országban.
(Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998. című műve alapján)
Óvodás leszek!
"Mikortól járhat egy gyermek óvodába, miért is jó az ovi, milyen hátrányai lehetnek? Tippeket adunk ahhoz is, hogyan fogad- tassátok el a csemetével az új helyzetet." Minden, amit az oviról tudni érdemes, a Babaneten.
A hazai óvodáztatás története nagyjából 200 évre tekint vissza. Alapvető céljait tekintve ma is nagyon hasonló ez az intézménytípus, bár főként az utóbbi években-évtizedekben nagyon sok változás is történt az óvoda falain belül. A legfrissebb információkról kapcsolódó cikkeinkben olvashatnak.
