Szobatisztasági problémák, alvászavar és több tünet is jelezheti, ha egy óvodás gyerek idegrendszere még éretlen!
A csecsemőkori reflexekről főképpen azon gyerekek esetén hallunk a leggyakrabban, akik szenzoros érzékenységgel, figyelmi zavarral vagy valamilyen idegrendszeri eltéréssel küzdenek. De mik is ezek a csecsemőkori reflexek pontosan? Hogyan kapcsolódhatnak a későbbi tanulási vagy viselkedési nehézségekhez? És miért nem mindegy, hogyan állunk hozzájuk szülőként?
Szilágyi Kinga gyógypedagógiai- és mozgásfejlesztő szakember, gyermek- és családsegítő coach, a Kunigunda Központ szakmai vezetőjének írása segít eligazodni a reflexek világában – eloszlatva a tévhiteket, közérthetően, gyakorlati példákon keresztül.
Ha valaki valaha is megfigyelt egy újszülöttet, bizonyára látta, ahogy hirtelen mozdulatokra a baba karjai széttárulnak, mintha kapaszkodót keresnének, például amikor édesanyja leteszi őt ölelő karjaiból. Ez a jól ismert Moro-reflex, amely a csecsemő egyik legkorábban megjelenő védekező reakciója.
A csecsemőkori reflexek automatikus, velünk született mozgásminták. Ezek az agytörzs irányítása alatt működnek, és kulcsszerepük van abban, hogy elindítsák az idegrendszer érési folyamatait. Egymásra épülnek, meghatározott időrendben jelennek meg és tűnnek el – pontosabban: integrálódnak a magasabb idegrendszeri működésbe.
Amennyiben ez a folyamat nem történik meg megfelelően, az hosszú távon befolyásolhatja a gyermek figyelmét, mozgását, érzelmi szabályozását – sőt, iskolai teljesítményét is.
Mi történik, ha egy reflex „bennragad”?
A reflexek jelenléte természetes – a gond akkor kezdődik, ha túl sokáig aktívak maradnak, és nem alakulnak át tudatos, szabályozott mozgásokká. Ha például a Moro-reflex nem integrálódik időben, a gyermek idegrendszere folyamatos „készenléti” állapotban maradhat. Minden ingerre túlságosan erősen reagál: ijedős, szorongó lehet, vagy épp túlmozgásos, impulzív, nehezen alkalmazkodik a változásokhoz.
Ilyen esetben az agy nem képes megfelelően szűrni az információkat, ezért a gyermek minden külső ingert stresszként él meg. A tartós stressz pedig – a kortizol nevű hormon emelkedett szintje révén – hatással van az idegrendszerre, az immunrendszerre, és általánosságban a gyermek közérzetére, fejlődésére is.
Tévhit: „a reflexeket ki kell kapcsolni”
Gyakran találkozni azzal a félreértéssel, hogy a reflexeket valahogy „le kell építeni” – mintha felesleges, eltávolítandó működések lennének. Ez hibás elképzelés. A reflexek nem tűnnek el, hanem beépülnek a szervezet működésébe, és szükség esetén – például veszélyhelyzetben – újra aktiválódhatnak. Ezt igazolja a tény, hogy időskori demenciában egyes csecsemőkori reflexek indokolatlanul felerősödnek.
A cél tehát nem a reflexek megszüntetése, hanem azok életkornak megfelelő szabályozása.
Ha indokolatlanul maradnak aktívak, akkor akadályozzák a fejlődést – de ha időben és jól integrálódnak, akkor éppen hogy segítik azt.
Egyensúly, mozgás, tanulás – mind egy rendszeren múlik
A csecsemőkori reflexek sorrendben aktiválódnak és kapcsolnak ki. Olyan ez, mintha egy házat építenénk: ha az alapok nem stabilak, a rájuk épített falak sem lesznek azok, és egy újabb emelet már nem is húzható fel rájuk.
Ebből a bonyolult kronológiai sorrendből kiragadva különösen két reflex játszik nagy szerepet a tanulási és viselkedési problémák kialakulásában:
- TLR – Tónusos Labirintus Reflex: főként az egyensúlyi rendszerrel, testtartással áll kapcsolatban
- STNR – Szimmetrikus Tónusos Nyaki Reflex: az ülés, írás, mászáshoz szükséges mozgások kialakulását befolyásolja számos más funkciója mellett
Ha ezek a reflexek (többek között) aktívak maradnak, az iskolaérettség szempontjából jelentős hátrányt okozhatnak.
Alarm jelek – mikor érdemes gyanakodni?
Számos dolog utalhat arra, hogy egy gyermek idegrendszere nem érett a korának megfelelő szinten. Ilyenek lehetnek például:
szorongás, szobatisztasági problémák, székletvisszatartás, alvászavar, figyelemzavar, nem tud nyugton ülni, állandóan beszél, elábrándozik vagy nehezen jegyzi meg a feladatait, a széken ülve folyton maga alá húzza a lábait miközben felső testével szinte az asztalra dől, maszatolva eszik, ír, morzsázik, olvasási, írási nehézségei vannak, rossz szem-kéz koordináció, gyenge a labdajátékokban, nehezen tanul meg úszni vagy biciklizni, rajzolás közben kidugja a nyelvét pótcselekvésként, tornagyakorlatokat (bukfenc, kötélmászás, kézenállás) nem tud elvégezni, írás közben betűket cserél, szavakat hagy ki, iskolásként nem tudja rendesen leolvasni az analóg vagy digitális órát stb.
Ha ezek közül több is jelen van, érdemes szakértői vizsgálatot kérni – mert ezek a jelek idegrendszeri éretlenségre is utalhatnak.
Reflexekre hangolt fejlesztés – de nem mindegy, hogyan!
A jó hír, hogy az idegrendszer plasztikus, vagyis képes új kapcsolatok kialakítására, új minták megtanulására – még későbbi életkorban is. Reflexkorrekciós tornák és fejlesztő programok segítségével célzott mozgásokkal aktiválható és az idegrendszer újrahuzalozható.
A szülőknek azonban érdemes tudni, hogy nem minden módszer hat minden gyermeknél egyformán jól, ma Magyarországon közel 14-féle mozgásfejlesztés van jelen, ezek közül a legismertebb, a TSMT típusú mozgásfejlesztés sok gyermeknél beválik, de például a szenzorosan érzékeny gyerekek esetén túl intenzív lehet. Nekik a DSZIT – egy gyengédebb, szülő-gyermek kapcsolatot is építő megközelítés – sokkal eredményesebb lehet.
A Kunigunda Központban végzett prevenciós szűrés nemcsak az idegrendszeri elakadások felmérésére alkalmas, hanem segít eligazodni a terápiás lehetőségek között is – személyre szabott javaslattal és -ha szükséges -további szakember-ajánlással.
Korai felismerés – a kulcs a fejlődéshez
Ma már tudjuk: sok tanulási és viselkedési probléma hátterében nem szándékosság vagy fegyelmezetlenség, hanem éretlen idegrendszeri működés áll. Az idegrendszeri éretlenség hátterében több tényező is meghúzódhat, nem mindig könnyű felismerni az okokat, összetett és egyedi okok is állhatnak mögötte. Ezeket időben felismerve, megfelelő tornával, fejlesztéssel, szülői támogatással gyökeresen javítható a gyermek életminősége.
Az én tapasztalatom szerint egy jól felépített, 4 hónapos reflexkorrekciós programban (TLSZ Program) részt vevő gyermekek 60%-ánál jelentős javulás volt tapasztalható, egy részük elakadásai, problémái végleg megoldódtak. Kb. 30%-uknál pedig további szakértői támogatásra (pl. logopédus, fejlesztőpedagógus, gyermekpszichiáter, pszichológus, konduktor stb.) volt szükség. Csupán néhány eset igényelt komolyabb orvosi vagy speciális beavatkozást.
A csecsemőkori reflexek kérdése komplex és sokszor vitatott terület, de a tudományos alapjaik megkérdőjelezhetetlenek. A megfelelő felismerés és a korai beavatkozás kulcsfontosságú ahhoz, hogy a fejlődési problémák ne okozzanak tartós nehézségeket. A prevenció és a tudatos fejlesztés pedig minden gyermek számára biztosíthatja a legjobb startot az életben.
Fotó: 123RF
