Szelektív mutizmus: a tünetek általában bölcsődés és óvodás korban jelentkeznek
Vannak gyerekek, akik otthon, a családjuk körében felszabadultan beszélgetnek, ám bizonyos helyeken vagy bizonyos személyek jelenlétében szó szerint megnémulnak, és egy hang sem jön ki a torkukon. Ezek jellemzően mindig ugyanazok a helyzetek, így a szülők már jó előre tudják, hogy a gyermekük az óvodában vagy éppen a kedves közértes néni előtt fog megnémulni. Mi ez a szelektív mutizmus, és miért kell komolyan venni?
Az érintett gyerekek szelektív mutizmusát, amiről szó van, sokáig elbagatellizálták, és pusztán félénkségnek állították be. A hallgatást gyakran az aktív ellenkezésnek vagy passzív agressziónak tulajdonították, és nem foglalkoztak vele külön. De ennek a megítélése mára sokat változott, az érzelmi rendellenesség nevet is kapott. Ma már a szelektív mutizmusra akaratlan viselkedésként tekintünk, vagyis a szelektív mutizmusban szenvedő gyermek nem maga dönt úgy, hogy nem szólal meg, nem akar beszélni, hanem egyszerűen nem képes rá.
Szelektív mutizmus jelentése
A szelektív mutizmus kifejezés olyan érzelmi rendellenességre utal, amely általában már óvodáskor körül kezdődik, és amelyet szociális szorongás vált ki. Az érintett gyermekek nem beszélnek, bár fizikailag képesek lennének rá. Bizonyos társas helyzetek, helyek vagy emberek miatt azonban képtelenek szóban megnyilvánulni. A „szelektív” kifejezés arra utal, hogy nem némulnak meg teljesen, hanem csak bizonyos helyszíneken (például óvodában, iskolában) maradnak csendben. Otthon viszont különösebb gond nélkül beszélgetnek a szülővel vagy a testvérrel.
Az orvostudományban ezt a mentális betegséget ma már a szorongásos zavarok közé sorolják. A szelektív vagy régebbi nevén: elektív kifejezéseket felváltva használják a szakemberek.
Totális mutizmusról akkor beszélünk, amikor a gyermek egyáltalán nem beszél, máshol sem, másokkal sem – elviekben tudna beszélni, de gyakorlatilag csak suttog, pszichés okok miatt elnémul. A totális mutizmus egyben érzelmi zavar is, sokkal ritkábban fordul elő, mint a szelektív mutizmus.
Mi a szelektív beszédképtelenség oka?
A szelektív mutizmus okairól keveset tudunk. Úgy tűnik, hogy a genetikai hajlam mellett a környezet, amelyben a gyermekek felnőnek, nagy szerepet játszik. Ma az orvostudomány több tényező együttes jelenlétét feltételezi:
- Személyiségjegyek: A mutizmussal élő gyermekek és kamaszok nagyon hasonló személyiségjegyeket mutatnak, már mielőtt zavaruk bekövetkezne: félénkek, bátortalanok, tartózkodóak és érzékenyek. Sokan közülük szoronganak is, ha idegenekkel vagy új helyzetekkel találkoznak. Gyakran intenzíven keresik az óvónőjük, gondozónőjük társaságát. Nem ritkán ezek a gyerekek a túlzottan féltó, óvó környezetből kerülnek ki.
- Hajlam: a szelektív mutista gyerek egyik szülője általában szintén erősen introvertált vagy gátlásos személy, illetve előfordul a pszichiátriai betegségek előfordulása a családban.
- Fejlődési zavarok: A szelektív mutista gyermekekre jellemző, hogy elmaradnak társaiktól a nyelvi fejlődésben. A fejlődési elmaradása azonban inkább a velük való foglalkozás hiányának, mintsem az intelligenciájuknak tudható be.
Milyen tipikus helyzetekben fordul elő?
A szelektív mutizmus általában akkor alakul ki, amikor a kisgyereknek egy helyzetet szélsőségesnek érzékel. Az egyik ilyen klasszikus érzelmi kihívás az óvodakezdés, amikor a nem beszéléssel menekülnek a túlságosan megterhelő szociális helyzet elől. De nem kell megijedni, mert attól még, hogy óvoda- vagy iskolakezdéskor a gyermekünk az első napokban "megnémul", még nem jelenti azt, hogy szelektív mutista lenne. Bizonyos fokú félénkség és visszahúzódás teljesen normális és érthető az ilyen új helyzetekben.
Más a helyzet akkor, amikor az "elnémulás" néhány héttel az óvoda vagy hasonló helyzetek megkezdése után jelentkezik, mert az általában már a szeparációs szorongás jele, ami legtöbbször átmeneti ideig tart.
Szelektív mutizmusra gyanakodhatunk, ha a kisgyerek otthon felszabadultan beszélget, de az óvodában vagy az iskolában visszahúzódik, magába zárkózik, és inkább csak csendes szemlélője a körülötte lévő eseményeknek.
Szelektív mutizmus tünetei
A gyermek csak számára kiszámítható helyzetekben és csak bizonyos személyekkel beszél (gyakran otthon és az egyik vagy mindkét szülővel).
- Bölcsődében, óvodában (más környezetben) a gyermek hallgat, annak ellenére, hogy képes beszélni.
- Más hangokat is elnyom (például köhögést, nevetést vagy sírást).
- Kerüli a szemkontaktust.
- Félénknek, gátlásosnak vagy szorongónak tűnik.
- Beszédfejlődésük általában az életkornak megfelelő, vagy csak kisebb beszédrendellenességeik vannak.
- A viselkedés több mint egy hónapon keresztül fennáll.
Ha úgy érezzük, hogy gyermekünkre a fenti tünetek jellemzőek, akkor elsősorban bízzunk meg a sok tapasztalattal rendelkező bölcsődei gondozó nénikben, óvó néninkben, és ha nem kapunk megnyugtató visszajelzést, akkor forduljunk a gyermekorvoshoz, aki szükség esetén szakrendelésre fog irányítani bennünket.
Ezen a problémán túl a kisgyerek gyakran egyéb rendellenességeket is mutat, például ágybavizel, székletürítési gondokkal küzd, depresszió, hangulatingadozás jellemzi vagy fél a sötétben elaludni.
Szelektív mutizmus kezelése
A szakemberek a terápiát mindig egyénre szabottan alkalmazzák, a kezelés legtöbbször viselkedésterápiából (pszichoterápiából) áll. A szelektív mutista gyermek védett környezetben tanulja meg, hogyan építsen bizalmat egy idegennel (terapeutával), és hogyan közeledjen mások felé kommunikatívan. Ez kezdetben történhet játékosan, gesztusok, arckifejezések és játékok segítségével. A cél később az, hogy a verbális kommunikáció ismét félelem nélküli legyen. Sok esetben segít emellett a művészeti, zene-, mozgás- és állatasszisztált terápiák.
Ha a mutimizmus először az óvodában jelentkezett, fontos, hogy az ottani gondozókat is bevonjuk a kezelésbe.
A viselkedésterápia mellett a szülőket és testvéreket is be lehet vonni a családterápiába vagy a szülői tréningbe, ahol a zavar családi okait lehet alaposan átbeszélni, és segítséget lehet kérni az érintett gyermekkel való bánásmódhoz.
Hogyan gyógyítható a szelektív mutizmus?
A lefolyás nagyon különböző lehet. A mutizmus néhány hónap után ismét eltűnhet, de krónikussá is válhat. Vannak olyan esetek, amikor a terápia jól működik, a gyerekek egyre magabiztosabbak lesznek, és később ismét normális beszédmagatartást mutatnak. Minél korábban kezdődik a mutizmus terápiája, annál jobbak a gyógyulás esélyei.
