Pszichológus az iskolásításról: Az óvodás gyerektől olyat akarnak kérni, amire még nem érett az agya
Iskolaelőkészítővé alakítaná az óvodás gyerekek utolsó évét a kormány szeptembertől. A tervezett iskolásítás szakmailag egyfajta visszatérésként értelmezhető a hetvenes, nyolcvanas évekbe, amikor az óvónők írás-előkészítéseket tartottak, holott ma már sokkal korszerűbb pedagógiai módszerei vannak a gyerekek iskolára való felkészítésének. (Fotó: Kerepeczki Anna)
– Nehéz értékelni ezt a jogszabálytervezetet, mert szakmailag homályos, és aki megalkotta, nem ért a gyerekekhez. Úgy tűnik, hogy iskolát akarnak csinálni az óvoda utolsó évéből, ami elfogadhatatlan. Ennek éppen az ellenkezőjét kellene csinálni, az óvodát kellene bevinni az iskolába – mondta dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának (ONOAP) tervezetéről a Népszavának adott interjúban.
A belengetett tervezet szerint azok a vegyes csoportokkal működő óvodák, ahol legalább három csoport működik, illetve ahol a hatodik életévét betöltő gyermekek száma eléri a tizenhárom főt, az iskolakezdést megelőző évben úgynevezett „korcsoportos bontású óvodai nevelést" kellene biztosítani. A hivatalos indoklás szerint azért, hogy gördülékenyebben menjen az átmenet az óvoda és az iskola között.
Kötelező 6 éves kori beiskolázás kudarca
– Ez az intézkedés az első osztályos évismétlők magas számának növekedésére születik válaszképpen. A 2023/2024-es tanévben közel ötezer gyerek ismételte meg az első osztályt, ami az összes első osztályos gyermekek körülbelül öt százaléka. Én attól tartok, hogy ez a mostani iskolásítás nem több kormányzati adminisztrációs fogásnál, amely nem a valódi pedagógiai problémára reagál – világított rá Földes Petra oktatáspolitikai elemző a Kölöknet egy korábbi interjújában.
A gyerekek kötelező 6 éves kori beiskolázásával ugyanis csak növekedtek a problémák az oktatásban. Sok hátrányos helyzetű szülő információ vagy lehetőség hiányában nem kérvényezi a plusz egy év óvodát, ezért az iskolaéretlen gyerek bekerül az iskolába, és hihetetlen szenvedéseken megy keresztül ő is, és a környezete is. Akik ezt a tervezetet megalkották, azoknak fogalmuk sincs, hogy milyenek a mai gyerekek, vagy a gyerekek úgy általában – legyen szó a káros környezeti hatásokról, vagy a rengeteg rájuk zúduló információról. Ezek mind megváltoztatják a gyerekek idegrendszeri érését, ami nem azt jelenti, hogy rosszabb az agyuk, hanem hogy egyénenként is másképp fejlődnek.
Ha levisszük az iskolát az óvodába, akkor még hamarabb szembesül a kudarccal, mert olyasmit akarnak tőle, amire még nem érett az agya."
– nyilatkozta Gyarmathy Éva a Népszavának, aki szerint mindez a gyerekek bántalmazásával felérő bűn.
Úgy gondolja, hogy az óvodai ellátás a jelenleg a legjobban működő része az oktatásnak, amit fontos lenne megóvni, hogy a gyerekek minél később kerüljenek azokba az iskolákba, ahol tulajdonképpen bántják őket. A tervezet veszélyezteti a vegyes életkorú csoportokat is, holott a szakpszichológus szerint az a természetes, ha mindenféle korú gyerek együtt van az óvodában, hiszen nem csak a szociális fejlődést szolgálja, de a gondolkodás fejlődését is, ha a gyerekek egymástól tanulhatnak.
Földes Petra a Kölöknet szakértőjének korábbi nyilatkozata alapján: "Amikor megérkezik egy kiscsoportos, a nagyobbak mutatják meg nekik a szabályokat, szokásokat. Ilyenkor mindig csak néhány gyerek van, akik a szülőktől való elválás szorongását élik meg. A kisebb számú belépő miatt a vegyes csoport – beleértve a gyerekeket és az óvodapedagógusokat – jobban tudja támogatni a beszoktatás folyamatát, az indulás pedig hosszabb távon is kihat a gyerekek és a szülők biztonságérzetére. A vegyes csoport előnyei azonban csak akkor mutatkoznak meg, ha a különféle érettségű gyerekekkel való foglalkozásra az óvodapedagógusok módszertanilag fel vannak készülve.".
Gyarmathy: "Végtelen ostobaság központi mérésnek kitenni a kicsiket"
Szintén aggodalommal tölti el a szakembereket az, hogy az új ONOAP-tervezetben azt írják: „a gyermekek fejlődésének vizsgálata céljából a tanköteles kor betöltésekori nevelési évben diagnosztikus mérési rendszer alkalmazható”. „Veszélyes tendencia, hogy mindent mérni akarnak. A mérés önmagában persze nem rossz dolog, de nem mindegy, hogy mit csinálunk az eredményekkel, milyen döntéseket hozunk meg erre alapozva.
Azt a gyerek jövőjét alapvetően meghatározó döntést például, hogy mehet-e iskolába, nem lenne szabad egy központi mérésre alapozni.
A legjobb vizsgálati mód a megfigyelés, amit a helyben lévő szakemberek, óvópedagógusok, logopédusok, fejlesztőpedagógus, pszichológus tud megtenni, mert ők látják a gyerekeket a mindennapokban. Egy ilyen központi mérésnek kitenni kicsi gyerekeket végtelen ostobaság lenne” – véli Gyarmathy Éva. Úgy gondolja, a 2020 előtti rendszer, amikor a gyerekeket ismerő szakemberek döntöttek az iskolaérettségről, kiválóan működött. „Ez a rezsim a gyerekek legnagyobb ellenségévé nőtte ki magát, a mindent központosítani és kontrollálni akaró őrület bűn rájuk nézve. Ha mindez megvalósul, már nem csak a nagyobbakat, de a kicsiket is elkezdik bántani, aminek súlyos következményei lesznek” – teszi hozzá a szakember.
