Mumus a beszoktatás? Egy óvónő tanácsai
A kiscsoport első pár hete nem könnyű időszak sem a szülő, sem a gyermek számára. Az óvodapedagógusok szerint sokat tehetünk mi magunk is azért, hogy a háromévesünk hamar megbarátkozzon az új környezettel, és elfogadja anya és apa hiányát.
Mit szabad, és mit nem?
Ha úgy érkezik az óvodába egy kicsi, hogy otthon semmi szabály nincs, neki a beszokás sokkal nehezebb lesz.
– Fontosak a szabályok, hiszen ezek a gyermekek testi- és lelki épségét szolgálják – kezdi Pintér Edit, a Szigetszentmiklósi Csicsergő Óvoda óvónénije. – Kiscsoportban az otthonról hozott szabályok a kiindulópontok, amikből aztán nagycsoportos korra eljutunk odáig, hogy akár saját szabályokat is alkothatnak egy-egy társasjáték során. Ha úgy érkezik az óvodába egy kicsi, hogy otthon semmi szabály nincs, mert mindent megengedünk neki, akkor annak a gyermeknek a beszokás is sokkal nehezebb lesz. Ha otthonról nem hozott olyan szabályrendszert, ami segíthetne neki eligazodni az új terepen, akkor nincs miből gazdálkodnia, folyamatosan falakba ütközik, és minden egyszerre zúdul a kisgyermekre.
Legyen napirend!
– Nem kell percre pontosan az óvoda rendjét követni, de legyen rendszeresség a kicsi életében! A legfontosabb, hogy a pihenésnek legyen egy kialakult rendje. Délutáni alvás nélkül teljesen szétesik a nap végére a hároméves, mivel az oviban rengeteg új inger és zajhatás éri őt. Sokat segíthetünk a kicsinek, ha otthon kialakítunk egyfajta sorrendbeliséget, ami ismerős lesz számára az óvodában is. Ebéd után már ne legyen játék! Késmosás, fogmosás után következzen a mese, aztán az alvás.
Az ovis „mantra”
megreggelizünk, játszunk, ebédelünk, alszunk, és aztán itt lesz anya
– A sorrendbeliség, és az időrendbeliség azért is nagyon fontos, mert a kisgyermeknek ez ad biztonságot. Ez által fogja megtanulni azt is, mikor érkezik érte anya vagy apa, hogy mennyit kell majd rájuk várni az óvodában. Kiscsoportban ez a mantránk: megreggelizünk, játszunk, ebédelünk, alszunk, és aztán itt lesz anya. Célszerű, ha ezt az öt napirendi pontot a szülő is minden alkalommal elmondja a kiscsoportosnak úton az ovi felé. Ha mindez rögzül a kicsi fejében, és azt látja, hogy napról-napra így is történik, akkor biztonságban érzi majd magát.
Szoktassuk önállóságra a kicsit!
– Nem kell egy háromévesnek teljesen egyedül felöltöznie, de próbálkozzon! Válasszunk egyszerűen fel- és levehető ruhadarabokat. A külcsín helyett a praktikumot és a kényelmet helyezzük előtérbe! Megkötős cipő helyett könnyen felvehető tépőzáras lábbelit vigyünk az óvodába. A kicsinek ezáltal sikerélménye lesz, másrészt nem kell megvárnia, míg a dadus néni őt is felöltözteti. Az óvodában a gyerekek önállóan járnak mosdóba, ezért érdemes a gyermeket otthon is arra szoktatni, hogy önállóan végezze a dolgát. Sajnos nincs arra kapacitás, hogy mindenkit külön kikísérjünk, de természetesen ellenőrizzük, sikerült-e rendesen a tisztálkodás. A kisgyermek már 2 éves korától kaphat otthon feladatot, amit minden egyes alkalommal neki kell elvégeznie: terítésnél ő tegyen szalvétát az asztalra, vagy párosítsa ő a zoknikat. A lényeg, hogy felelősséget vállaljon valamiért.
Jó érzésekkel kezdje a beszoktatást!
Érjük el, hogy a kicsi várakozással telve, jó érzésekkel kezdje a beszoktatást.
– Az óvónénivel és az óvodával soha ne fenyegessük a beszoktatásra váró gyereket: ne mondjuk olyat, hogy „Na, majd megbüntetnek, ha ezt csinálod ott is!”, vagy „Mit szól majd az óvónéni, ha nem eszel szépen?” Mondjuk el helyette azt, milyen sokat játszhat majd, mennyire fogják szeretni őt, milyen érdekes meséket olvasnak majd neki lefekvés előtt. Érjük el, hogy a kicsi várakozással telve, jó érzésekkel kezdje a beszoktatást. Az is lényeges, hogy a szülő is partnerként tekintsen az óvodapedagógusra, és bízzon benne, hogy gyermeke jó helyen, szeretetteljes környezetben tölti a napját. Előfordul, hogy feszültség támad a szülő és az óvónő között, hiszen különböző emberek vagyunk. Azonban ne a gyermek előtt adjunk hangot a nemtetszésünknek, hanem keressünk lehetőséget a vitás helyzet négyszemközti tisztázására.
A cikk folytatása: csalad.hu oldalán.
