Mire utal, ha az óvodás gyerek nem szeret rajzolni, színezni? Miket rajzolgatnak az 1,5-6 éves gyerekek?

Nem is gondolnánk, hogy mennyi mindent ki lehet olvasni egy óvodás korú gyerek rajzából, ami a fejlettségi szintjére utal. Az első, ami általában a felnőtt szemlélőnek szembe tűnik, az a kisgyerek színhasználata: használ-e színeket vagy csak egy színnel rajzol? Ha csak egy színnel rajzol, az akár utalhat arra is, hogy problémái lehetnek a kéz- és ujjügyességgel, különben különböző ceruzákat használna magától. Ahogy belemélyedünk a kedvesen esetlen alkotásaikba, veszünk észre egy sor más dolgot: megfigyelhetjük a rajzokon, hogy milyenek az arányok, például, amikor a kisgyerek saját magát, egy fát vagy egy házat rajzol mekkorára rajzolja a többi tárgyhoz képest. Nagyon kicsinyre rajzolja magát, vagy sokkal nagyobbra, mint a házat? Jó távolságra rajzolja ezeket az alakzatokat egymástól vagy túlságosan közel egymáshoz? Mennyire használja ki a rajzlap felületét? Ki vannak-e színezve a területek, és ha igen, hogyan? Vonalon belül marad-e a színezéssel? Tud-e egyenes és átlós vonalakat festeni? A körök zártak vagy nyitottak? A tető csúcsát háromszögnek festi, vagy lekerekíti a tetőt? Hiányoznak-e olyan fontos dolgok, mint a szem, az orr, a száj, a fül és az ujjak, amikor embert ábrázol?

Jó pár megfigyelni valót felsoroltunk, amit nem csak önmagában, hanem a kisgyerek életkorához mérten kell megítélni, hogy aztán ezekből következtethetünk a gyermek önérzékelésére, térérzékelése, kézügyességére és egy sor más dologra.

Mit jelez, ha a gyerek finommotorikája nem megfelelő?

Ha egy gyermek nem tud az életkorának megfelelő módon rajzolni, vagy feltűnően kerüli a rajzolással, kézműveskedéssel, festéssel kapcsolatos tevékenységeket, az gyakran különböző nehézségekre utal, amelyeket szakember segítségével mindenképpen tisztázni és kezelni szükséges. A megfelelő finommotorikának, grafomotorikának és írásképességnek később ugyanis máshoz is lesz köze.

A jól koordinált testérzékelés az alapja az arányos finom-, grafo- és írásmotorikának. Ez azt jelenti, hogy a finom- és grafomotoros problémákkal küzdő gyermekeknek nem csak a rajzolással, színezgetéssel gyűlik meg a bajuk, mert ez önmagában még nem lenne probléma, hanem ezzel párhuzamosan az egész testet érintő érzékszervi, mozgásos és térérzékelésüket is érinti.

A gyermek fejlődésében a nagymotoros készségek (azaz a testkép érzékelés, koordináció), a finommotoros készségek és az érzékszervi észlelés kölcsönösen befolyásolják egymást. A finommotoros és grafomotoros készségek zavarai gyakran kéz a kézben járnak az észlelési zavarokkal és az egész testet érintő ügyesség (nagymotoros készségek) rendellenességeivel.

• Ha például egy gyermek nagyon nyugtalan, és nem képes finoman irányítani a testmozgását, akkor nehéz lesz neki stabil alaptartást felvennie ülés vagy állás közben, azaz, hogy képes legyen nyugodtan megmaradni egy széken. Ennek következtében hiányozni fognak a precíz finommotoros és grafomotoros tevékenységek fontos előfeltételei.
   
• Ha a gyermeknek problémái vannak az egyensúlyérzékeléssel, a taktilis-kinesztetikus érzékeléssel és a tónusszabályozással (a testfeszültség helyzetnek megfelelő használatával), akkor nem lesz képes lazán tartott alkarral mozdulatlanul és egyenesen ülni, és pontosan rajzolni vagy írni.
   
• Ha egy gyermek hipotóniás (rongybaba szerű testtartás, „dől” ülés közben), akkor a kézügyessége is kevéssé lesz erős. Ez akadályozza a dinamikus és nyugodt írást, és görcsösen tartja majd az izmait a váll-kar területén.
   
• Néha az is előfordulhat, hogy a gyermek túl sok erőt fejt ki, amit nem tud könnyen szabályozni. Nem tud lassítani, nem marad vonalban színezés közben, az írás megközelítése túlzott, túl nagy az írási nyomás és túlírja a vonalat.

Keresztkoordináció zavara

Azok a gyermekek, akik kisgyermekként túl rövid ideig koordinálatlanul vagy egyáltalán nem kúsztak babaként, és ezért nem alakult ki jó keresztkoordinációjuk, később gyakran nehezen rajzolnak ferde és keresztirányú rajzokat. Erre azonban a gyermeknek nagy szüksége lesz, házak rajzolásakor, a betűk, számok formálásakor. Néha a térbeli helyzet érzékelése is nehézségekbe ütközik, és a kézügyességük fejlődése is késik. A keresztkoordináció mind a jobb, mind a bal agyféltekét stimulálja.

Melyik életkorban mit rajzol a bölcsis, ovis kisgyerek?

Íme egy hozzávetőleges iránymutatás arra vonatkozóan, hogy a gyermeknek mikor mit „kell” tudnia rajzolni – az alábbi felsorolás egyénenként, életkoronként változhat, ne vegyük kőbe vésett előírásnak, és semmiképpen ne essünk attól kétségbe, ha a gyermekünk még nem tudja a lent felsoroltakat. Ha bizonytalanok vagyunk a gyermek rajzolási képességeit illetően, forduljunk az óvó néninkhez, aki kellő szakértelemmel tud véleményt mondani a gyermek fejlődéséről vagy a lehetséges fejlődési eltérésekről.

• 1,5-2 éves kortól a gyermek az egész karjával ökölbe vagy mancsba szorítva ákom-bákom alakzatokat rajzol, vagy erővel ütögeti a papírt, hogy pontokat és lyukakat hozzon létre.
   
• 2-2,5 éves kortól a gyermek már az első spirálokat és kör alakzatokat rajzolja, és a könyök vagy csukló használattal próbálja kiszínezni a területeket.
   
• 2,5-3 éves kortól a gyermek egyre finomabb fogással tartja a ceruzát, és spirálokat és zárt köröket, valamint függőleges és vízszintes vonalakat rajzol, határozott kezdettel és végével.
   
• A 3-3,5 éves gyermeknek már elkezdik a ceruzát 3 pontos fogásban tartani.
   
• 3,5-4 éves kortól a gyermek legalább 3 részből rajzolja az első fejet vagy ízeltlábúakat. A karok derékszögben rajzolódnak, és gyakran a fejhez kapcsolódnak.
   
• 5-5,5 éves korától a gyermek elkezdi a nevét nyomtatott betűkkel írni. Egyes gyerekek tükrözik a betűket, ami ebben a korban még teljesen elfogadott. Szintén ebben az életkorban a gyermek az első kis alapformákat is megrajzolja, mint az egyenes vonalak, négyzetek, körök, spirálok, átlósok, X-ek, háromszögek, félkörök, ovális formák, „sárkányformák” és az első összefüggő mintákat is elkészíti.

Kerüli a kisgyerek a festést és a rajzolást? Így segíthetsz!

Még, ha nincs is kedve rajzolgatni, motiváljuk a gyerekünket arra, hogy alkossunk valamit „közösen”, és találjunk számára könnyebb kézműves elfoglaltságokat. Kezdjük azzal, hogy egy hangulatos alkotó sarkot alakítunk ki számára, vagy egy kreatívkodásra dedikált asztalkát csupa színes ceruzákkal, egy olyan kuckót, ami már önmaga kreatívitásra csábít. Fontos, hogy álljon itt mindenféle papír és színezőeszköz a kisgyerek rendelkezésére: vastag színezőceruzák, zsírkréták, zselésfilctollak, akvarellfestékek.

Lehet festeni ujjal, ér rajzolni földön fekve hatalmas rajzlapokra, használjuk fel a kartondobozok hatalmas felületeit, fogjunk be minél többféle felületű papírt, használhatunk színezőkönyveket, képkiegészítőket, amelyek főképp eleinte gyors sikerélményt adnak a kicsiknek. Alkossanak kedvükre, hogy aztán legkésőbb mire kezdődik az iskola, ügyesen tudjanak rajzolni kört, négyzetet, napot, házat és háromszöget.

Fotók: Freepik