Miért nem akar a gyerek bölcsődébe, óvodába menni? Az okok sokfélék lehetnek
A kisgyermek reggeli sírásának, tiltakozásának sokféle magyarázata lehet. Nem mindegy, hogy csak egyszeri ellenkezésről, átmeneti hangulatingadozásról van-e szó, vagy esetleg valamilyen mélyebb ok húzódik meg a háttérben. Hogyan segíthet a szülő?
A reggeli sírásoknak, tiltakozásoknak számos oka lehet. Legegyszerűbb ezeknek azonnal utánajárni, és az óvó nénivel is egyeztetni. Vegyük sorra a leggyakoribb okokat.
Túl rövidre sikerült beszoktatás
Ha a kisgyermek számára teljesen új a bölcsi, ovi, netán a beszoktatás sem ment olyan egyszerűen, mint a karikacsapás, akkor elképzelhető, hogy számára még minden szokatlannak, idegennek tűnik. Figyeljük meg, hogy a kisgyerek jól érzi-e magát az óvó néni társaságában. Ne vonjunk le azonnal messzemenő következtetéseket abból, ha a szülőt meglátva azonnal kiszalad a csoportszobából. Ez természetes, hiszen a szülő az, aki a kisgyerek elsődleges gondozója, és nem jelenti feltétlenül azt, hogy ne szeretné a gondozónőjét, óvónőjét. Mindenképpen érdemes megemlítenünk a pedagógusnak a gyerek reggeli ellenkezéseit. Kérdezzünk rá, hogy szerintük az oviban eltöltött idő nem túl hosszú-e a kisgyermek számára, mert ha igen, akkor érdemes korábban a gyerekért menni.
A szülő nem bízik meg a bölcsiben, oviban
Különösen a három év alatti gyermeknek tart hosszabb ideig megértetni, hogy anya nem hagyja őt ott örökre, visszamegy érte délután, és haza is viszi a bölcsiből, oviból. Ez az érési folyamat része, ami időbe telik. Az anyukák fejében szintén meg-megfordul a gondolat, hogy valóban jó-e a gyereknek "ha ott hagyom őt", ami szintén természetes érzés, hiszen a gyerek és szülő most válik le egymásról.
Mivel a gyerekek szenzitív antennáikkal azonnal fogják a körülöttük lévők rezgéseit, nem árt, ha a szülő is meg van győződve arról, hogy a gyermeke a legjobb kezekben van.
Akár az intézmény, akár az óvó néni személyét illetően a szülőben kételyek támadnának, annak utána kell járni. Például ha nem vagyunk abban biztosak, hogy a kisgyermek búcsúzás után elkezd-e játszani, kérdezzük meg az óvó nénit. Amiatt sem kell a szülőnek lelkiismeret-furdalása legyen, ha búcsúzkodás után örömmel indul dolgozni. Sok anyuka érzi magát kiegyensúlyozottabbnak attól, hogy szükség van rá a munkahelyen. Délután viszont jöhet a gyermekkel való játék, beszélgetés, játszóterezés, főzés, bármilyen közös tevékenység! A szülő-gyermek kapcsolat szempontjából nem az idő mennyisége, hanem az együtt töltött idő minősége az, ami számít.
A kisgyerek magányosan érzi magát
Attól még, hogy sok kedves gyerek veszi körül a saját gyermekünket a csoportszobában, érezheti magát egyedül, például attól, hogy a többiek nem azt akarták játszani, amit ő kitalált. Akár az is okozhatja az „egyedüllét érzését”, ha a legjobb barátjával összevesztek.
A felnőtt szemszögéből bármennyire apróságnak tűnik egy-egy apró-cseprő óvodai veszekedés, fontos, hogy ezt jól átbeszéljék otthon a gyerekkel.
Ha az a benyomásunk, hogy a gondozó néni ezekről a konfliktusokról mit sem tud, akkor bátran hozzuk szóba, ne szégyelljük, ha egy ideig mi vagyunk a gyerek szócsöve.
Testvér születése
Kistestvér születése után nem lehet könnyű megbékélni azzal, hogy a baba otthon maradhat az anyukával, a nagy "okos" testvérnek pedig bölcsibe, oviba kell menni, ha akar, ha nem. A nagyobb gyerekek ezt gyakran igazságtalanságként élik meg. Úgy érzik, hogy kirekesztődtek, vagy nem számítanak már annyira anyának. Az ő szemszögükből nézve a babának több kiváltságaik vannak. Ennek egy ellenszere van: ha a nagytestvérnek folyamatosan kimutatja a szülő a szeretetét, talál olyan idősávokat, ami kifejezetten a nagytestvér számára tart fent.
Mobbing a bölcsiben, oviban
Sajnos a bölcsődékben és óvodákban időről időre előfordul a közösségi kiközösítés, a zaklatás, ami egyértelmű ok arra, hogy gyerek ne akarjon bölcsibe, oviba menni. Ha gyermeket szándékosan kirekesztik a többiek, a jó szakembereknek erről nem csak tudniuk kell, hanem a helyzetet kezelniük is kell.
Fontos ilyenkor megerősíteni bántalmazást elszenvedő gyereket, hogy ki tudjon lépni a zaklatás áldozatának szerepéből.
A lehető leggyorsabban kell reagálni az extrém helyzetekre, hogy ne gyűrűződjön tovább a zaklatás.
Válás, családi helyzet változása
A válás, különköltözés is eredményezheti, hogy a kisgyerek már nem akar bölcsibe, oviba járni. A veszteségtől való félelem itt döntő szerepet játszik. A gyerekeknek időre van szükségük ahhoz, hogy feldolgozzák a szülő elköltözését. A kisgyerekben feltámadhat a bizonytalanság a maradó szülőt illetően, kételkedhet abban, hogy nem veszít-e el őt is. Sok-sok beszélgetéssel kezelni lehet a családi helyzet változását, szánjunk időt arra, hogy szeretetteljes módon elmagyarázzuk gyermekünknek mi történik körülötte.
Egyszerűen csak hiányzik apa vagy anya
Néha csak annyi magyarázat, hogy „Nem szeretem, ha nem vagy ott, anya, apa!”. Ez a legtermészetesebb érzés a világon! Mi felnőttek sem szeretünk elválni azoktól, akiket igazán szeretünk, csak nekünk van lehetőségünk ezt szóban is kifejezni, illetve tudjuk, hogy az elválás nem örökre szól. A gyerekeknek még az itt és mostban élnek, szomorúak amiatt, hogy nem lehetnek a szülővel éjjel-nappal.
Csak a szeretetteljes következetesség segít.
Fontos, hogy megengedjük a kisgyereknek a szomorúságot, mert ez is az élet része, a gyerekek ezekkel a helyzetekkel tanulják meg, milyen az, amikor szomorúak vagyunk, de nem tudunk ezen változtatni.
Ha tehát a gyermek „csak” szomorú, az egy fontos fejlődési lépcső, amin túl kell lendülni, és amit a szülőnek empátiával kell kezelni. Legyünk vele ott, adjunk lehetőséget neki a sírásra és vigasztaljuk is őt meg. Öleljük meg szeretettel, és mondjuk el, hogy hamarosan (délután) milyen sok szép közös dolog vár ránk.
Mit tehet a szülő?
Így, hogy már látjuk, mennyi minden bánthatja a gyerek lelkét, már csak az a kérdés: hogyan lehet ezeket orvosolni? Sajnos nincs szabadalmaztatott gyógymód. A megoldások gyakran még változatosabbak, mint az okok. Segíthet például, ha a gyermeknek megengedjük, hogy otthonról bevigye magával a plüssállatkáját, vagy hogy a kedvenc könyvéből olvassanak fel neki az óvodában. Függetlenül attól, hogy mi az oka, beszélgessünk vele jó sokat, és tartsuk szem előtt, hogy a szülő-gyermek-pedagógus nyílt párbeszéd elengedhetetlen
A rohanós reggeleket lassítsuk le, tervezzünk be több időt a készülődésre, készítsük elő a ruhákat még előző este. Az időhiány megszüntetésével, a felesleges konfliktusok is elmaradnak.
Minél inkább felkészülünk az ellenállásra és a jól ismert "nem akarok oviba menni" krokodilkönnyekre, annál nyugodtabban tudjuk gyermekünket megvigasztalni. Egy hosszú reggeli az anyuka ölében megnyugtat és boldoggá teheti a kisgyereket.
Tartogassunk a délutáni találkozásra is különleges jutalmakat (fagyizás, villamosnézés), amit kifejezetten a bölcsivel, ovival kapcsolunk össze – ez segíthet a gyermeknek, hogy kitartson egész nap, még akkor is, ha nem szeret bölcsődébe, óvodába járni.
Még akkor is, ha a csoportszoba ajtajában a kisgyerek pityeregni kezd, nem segít a helyzeten, ha anya újra és újra visszafordul, újra és újra elköszön . Legyünk egyértelműek és magabiztosak búcsúzáskor, így minimalizálhatjuk az elválás fájdalmát. Minél rövidebb és egyértelműbb a búcsúzás, annál könnyebben tud majd a kisgyermek továbblépni, és megérkezni a többiekhez. Még akkor is, ha a kisgyermek sír, fontos, hogy emiatt ne maradjon ki az oviból, minél gyakrabban hagyjuk, hogy a kisgyerek tiltakozás után mégis otthon maradjon, annál nehezebb lesz számára a be- vagy visszaszokás. Legyünk kitartóak, szeretetteljesen következetesek, beszélgessünk az elválásról is sokat a gyerekkel.
Különbséget kell tenni aközött, hogy a gyereknek nincs kedve éppen bölcsibe, oviba menni, és aközött, hogy bántást, fenyegetést él meg a gyerek az oviban. A rendszeres reggeli sírások okainak fontos utánajárni, és nem szabad rájuk legyinteni. De az is biztos, hogy ha nincs komolyabb oka a gyerek tiltakozásának, akkor nem lehet mindig mindent a gyerekre hagyni.
"Nem akarok oviba menni!"
1. Beszélgessünk a gyerekkel sokat az óvodáról.
2. Bízzunk az óvónőben, érdeklődjünk nála a gyerek felől.
3. Töltsünk minőségi időt a gyerekkel
4. Legyünk empatikusak, de következetesek.
5. A gyereknek az elválást is meg kell tanulnia.
6. Minden gyereknek, családnak megvan a saját maga megoldása, nem szabad másokéval összehasonlítani.
7. Bízzunk a megérzéseinkben, bízzunk meg a gyermekeinkben.
