Miért kérdezik a gyerekek folyton azt, hogy "miért?"
A gyerekek úgy három-négy éves koruk körül egy kérdésből játszi könnyedséggel csinálnak százat. De miért?
Linda Blair klinikai szakpszichológussal a BBC kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a gyerekek akkor kezdik feltenni a véget nem érő miért-kérdéseket, amikor az agyuk kognitívan fejlődik, és meg akarják érteni a körülöttük lévő világot.
Körülbelül két és fél éves korban már mindenféle idegi kapcsolatok jönnek létre a gyermek agyában, különösen azok a kapcsolatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy a dolgok hogyan csoportosíthatók, és hogyan okoz egy esemény valami mást”
– fejti ki.
Amint elkezdik megérteni, hogy a látott dolgok hogyan függnek össze egymással, tudásszomjat éreznek. Hamarosan ráébrednek, hogy ezt az igényüket úgy elégíthetik ki a legkönnyebben, ha kérdések hadát szegezik a körülöttük lévőknek, ami főképpen három és négyéves koruk között éri el a csúcsát. Ahogy a kisgyerekek egyre nyitottabbak és magabiztosabbak lesznek, annál többet érdeklődnek. Szinte gyorsabban kérdeznek, mint ahogyan megértenék a válaszokat.
A kisgyerekek a megnyugtató válaszokat keresik
A pszichológus szerint a miért-kérdésekhez a dolgok összefüggéseinek bizonytalansága vezet. – Azért kérdezik a miért-kérdést, mert nem értik, hogy egy adott dolog hogy-hogy másképpen néz ki, mint amit ismer. Például azt hiszik, hogy a kutyáknak rövid a szőrük, mert az ő kutyájuknak rövid a szőre, de aztán látnak egyet az utcán, amelyiknek hosszú... Amikor a felnőttek válaszolnak a miért-kérdésekre, az hozzásegíti a gyerekeket ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat a világukban – magyarázza.
Ennek két oka is van. – Először is, a magyarázatokból "jóslatokat" gyártanak a világról és arról, hogy mi fog velük történni a jövőben. (A felnőttekhez hasonlóan a gyerekek is a bizonytalanságtól tartanak a legjobban, amikor fogalmuk sincs, mi fog történni). A másik ok pedig az, hogy megoszthatnak velünk, felnőttekkel valamit, ami igazán érdekli őket. Így fontosnak, kompetensnek és szeretettnek érezhetik magukat, ez pedig növeli az önbecsülésüket.
Régebben azt hittük, hogy a gyerekek csak azért kérdezősködnek, hogy figyelmet kapjanak. A legújabb tanulmányok szerint valójában nem figyelemre, hanem sokkal inkább információra vágynak. Ez többről szól a figyelemfelhívásnál, mert ilyenkor a kisgyerekek meg akarják osztani a felnőttel az élményüket".
Mit tegyünk, ha már unjuk a századik miért-kérdést?
A pszichológus szerint egy okos módja van a miért-kérdések kezelésének: ha visszakérdezünk: „Te mit gondolsz?”.
A kicsik válaszaiból jobban megismerhetjük, hogy valójában mire is kíváncsiak. Vegyünk egy egyszerű példát: „Miért esik az eső?”. „Elképzelhető, hogy a gyerek olyan okból akarja tudni, amire mi nem is gondoltunk, mert mi felnőttek gyakran a saját szempontunk szerint közelítjük meg a kérdéseket, ahelyett, hogy kiderítenénk, mi az ő szempontjuk.” - magyarázza Linda.
Ha viszont visszakérdezünk, akkor megtudhatjuk, hogy mennyit tudnak már, pontosan mire kíváncsiak, és milyen jellegű információkra vágynak.
Lehet, hogy nem is az eső keletkezésének fizikai magyarázata érdekli őket, talán csak azt akarják kideríteni, hogy mit vegyenek fel, ha esik az eső? Vagy azt, hogy ki lehet-e menni esőben is a játszótérre? Minél hamarabb rájövünk, hogy valójában mire akar a kisgyerek rájönni, és minél hamarabb tudunk választ szolgáltatni, annál hamarabb véget ér a miért-cunami.
Mintaadás a tanulásra korai gyerekkorban
Ezzel arra ösztönözzük őket, hogy kíváncsiak és fantáziadúsak maradjanak. „Azzal, hogy megkérdezzük tőlük, hogy „Te mit gondolsz?”, fejlesztjük a képzelőerejüket.
Megtanulják azt, amit minden tudós tud, hogy nem csak egyetlen válasz létezik. Többféle válasz is lehetséges, és el kell döntenünk, hogy melyik a legjobb.
Eddig sima ügy, de mi van akkor, ha azt válaszolják, hogy "Nem tudom”, vagy egyszerűen még nem tudnak válaszolni? A pszichológus szakember azt javasolja erre, hogy találgassunk hangosan, hogy mire gondolhatott a kisgyerek, így leszűkítjük helyette a válasz-spektrumot. És az sem ördögtől való, ha nem tudjuk a választ a gyermek minden kérdésére. – Mondjuk neki nyugodtan azt: "Igazából én sem tudom, hogy miért van annyi csillag az égen. De, ha szeretnéd együtt kideríthetjük". Ezzel pedig azt tanítjuk a gyereknek, hogy senki sem mindentudó, egyúttal mintát kínálunk arra, hogy legyünk kíváncsiak, maradjunk érdeklődőek, és kitartóan járjunk utána a tudásnak. Ezzel az egyik legnagyobb ajándékot kapják, amit csak kaphatnak: arra bátorítjuk őket, hogy egész életükben folytassák a tanulást” – mondja.
Mit tegyünk, ha a gyerek tabutémákról kérdez?
A gyerekek óhatatlanul találkoznak olyan problémákkal, mint a fogyatékosság, bántalmazás, szegénység, válás, szexualitás, születés, halál, és sorolhatnánk... – hiszen ezek részei a világnak, amelyben élünk. Peer Krisztina gyermekpszichológus és Kele Fodor Ákos költő tíz ilyen kényes problémakört dolgozott fel tavaly megjelent Kibeszélő – Kényes témák gyereklálektana című könyvében, amelyben szülőket, nevelőket bátorítanak arra: merjünk ezekről a témákról már az óvodásokkal is beszélgetni. Ez azért különösen fontos, hogy ne érje a gyerekeket felkészületlenül, amikor a való életben találkoznak egy-egy kényes helyzettel. Jó hír, hogy a könyvnek 2024-ben megjelent a Kibeszélő könyv családi társasjáték változata is, ami 7 éves kortól ajánlott közös családi élményszerzéshez, bekuckózós beszélgetésekhez.
A családi társasjáték az alábbi képre kattintva rendelhető meg, amíg a készlet tart!
