"Szervusz, kedves Napsugár! Örülünk, hogy itt a nyár." – Legszebb nyárköszöntő gyerekversek
Vidám gyerekverseket válogattunk a nyári reggelről, napsugárról, libbenő Nyárlányról, tücsök ciripelésről, jókedvről, szünidőről. Köszöntsük ezekkel a kedves verssorokkal kedvenc évszakunkat, a nyarat!
K. László Szilvia: Nyárköszöntő
Szervusz, kedves Napsugár!
Örülünk, hogy itt a nyár.
Kérlek, süss jó melegen,
pihenhetsz a réteken.
Érleld meg a gabonát,
lombosítsd a sok szép fát,
langyosítsd a vizeket,
melegítsd a szíveket!
Őri István: Nyárköszöntő
véget ér
a hideg tél
elszalad
a tavasz már
virágos rét
fecskenóta
itt a nyár!
itt a nyár!
végre itt vagy
végre itt vagy
Aranyszemű Napsugár!
Őri István: Nyári reggel
Csip-csip, kismadár
éledezik a határ
Csip-csip, kismadár
szemét nyitja napsugár
Csip-csip, kismadár
messze hangzó ének száll
Csip-csip, kismadár
felébredt a napsugár
Csip-csip, kismadár
erdő, mező táncot jár
Csip-csip, kismadár
mosolyog a napsugár
Devecsery László: Nyári este
Minden muzsikál!
Csodaszép, csodaszép!
Ágak közt a fészek
pelyhes menedék.
Virágok kelyhében
tündérek ülnek,
s csendesen nékünk,
nékünk hegedülnek.
Gazdag Erzsi: Nyár
Cserregnek a verebek.
Nagy újság van, gyerekek!
Kis kertünkben hajnalra
kinyílott a hajnalka.
Itt a meleg, itt a nyár!
Mezítláb jár a madár;
ha elvásik a talpa,
felrepül a bokorra.
Nézd, hogy zsibog az utca!
Mennyi lányka, fiúcska!
Rétre mennek labdázni,
fogócskázni, cicázni.
Andók Veronika: Vakáció
Láttam a napot, súgta a szélnek:
várnak a tavak, csónakok, stégek.
És tényleg a táblán virul egy szó.
Csupa szín betűkkel: VAKÁCIÓ!
Két hónap napfény vár ránk a nyárban.
Kószálunk vígan viruló tájban.
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.
Tekergünk sokat, nem riaszt felhő,
csalogat mező, hívogat erdő.
Aranykalász közt pipacsok égnek,
kék búzavirág suttog a szélnek.
Távol a gyorsvonat füttye után
kaláccsal, cukorral nagymama vár.
Játszani, nyaralni, élni de jó!
Szeretünk, szeretünk, VAKÁCIÓ!
Zelk Zoltán: Vakáció
Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán,
vagy pusztára?
Folyópartra,
vagy erdőre?
Faluszéli
zöld mezőre?
Lepkét fogjunk,
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?
Akár erdő
akár folyó,
Gyönyörű a
vakáció!
Mentovics Éva: Libben a Nyárlány
Tarka kötényben
libben a Nyárlány,
napsugár csillan
illatos fátylán.
Pázsitok selymén
surran a lépte,
nyár tüze játszik,
csillan szemébe’.
Pitypangot pelyhez,
bokrétát bolyhoz,
lepkéket röptet
minden bokorhoz.
Lenge hajában
bódító bodza,
nyár kacagását
gyűjti csokorba.
Kányádi Sándor: Kánikula
Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.
De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.
Pillognak a récék, libák,
nem csinálnak most galibát;
kiapadt a kicsi patak,
mint a cérna, kettészakadt.
Itt-ott ha még van is, ami
víznek mondható valami,
odamennek a bivalyok,
s kimártják a kis patakot.
Egyedül egy árva csacsi
hangját lehet csak hallani,
megereszt egy bátor iá-t,
esőért az égre kiált.
Nyitókép: Getty Images
Napocskák: Pixabay
