KÁROMKODIK AZ OVIS GYEREK? VAN RÁ HATÉKONY MEGOLDÁS – DE NEM A BÜNTETÉS
A káromkodás vonzó a gyerekeknek, mert új feszültségkifejező eszköz, ráadásul tiltott. Ha azonban játékot csinálunk belőle az otthoni biztonságos környezetben, akkor nyilvános helyen nem fognak késztetést érezni arra, hogy szégyent hozzanak a fejünkre.
A gyerekek 4 éves koruk körül előszeretettel fognak hozzá a káromkodás művészetének elsajátításához. Még ha otthon oda is figyelünk arra, hogy szépen és tisztelettudóan fogalmazzunk, szinte elkerülhetetlen, hogy az ovisunk valahol fültanúja ne legyen olyan csúnya szavaknak, amelyek felkeltik az érdeklődését. És ez érthető is, hiszen belső késztetése van arra, hogy újat tanuljon, hogy többet értsen a világból, amely körülveszi, és amelynek napjainkban a szitokszavak is részét képezik. A káromkodás vonzó a gyerekeknek, mivel egy új feszültségkifejező eszköz, amely ráadásul tiltott. Általában meghökkenést vagy hangulatváltozást okoz a szülőkben, és ez egy függetlenedni vágyó, dackorszakban lévő gyereknek már önmagában is csábító.
Az önszabályozásnak ez is egy lépcsőfoka. Míg kezdetben a csecsemők számára többnyire a sírás és a harapás a legkézenfekvőbb önkifejezési és feszültséglevezető mód, a kor előrehaladtával ezt váltja fel a csapkodás és rugdosás, vagyis a végtagok kellően tudatos használata, amit végül az ugrásszerű beszédfejlődés, ergo a verbális agresszió követ.
A Divany.hu Szerzőjéről
Tarkovács Cecilia szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint ötéves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.
Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.
Tetszik nekünk, vagy sem, a szitokszavak elsajátítása, a legalapvetőbb kakától kezdve a már jóval szaftosabb trágár kifejezésekig, várható és valahol szükségszerű is. Bár a gyerekeknek hasonlóan feszültségekkel teli az életük, mint nekünk – még ha más értelemben is –, lényegesen kevesebb lehetőségük van ennek kifejezésére és megélésére, mint nekünk, felnőtteknek. Mi kibeszélhetjük magunkból, megoszthatjuk kizárólag azzal a személlyel, akitől tudjuk, hogy értő figyelmet kapunk, de a gyerekeink mind kommunikációs szempontból, mind a társaságot tekintve akadályozottabbak.
A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.
