Soha ennyit nem frusztráltuk az iskolakezdő gyerekeinket, mint ma!
Iskolaéretlenség
Az a jelenség, hogy egyre több gyermek nem válik iskolaéretté 6 éves korára, feltétlenül magyarázatot kíván, hiszen a modern társadalmakban éppen az ellenkezője lenne elvárható. A többiektől való lemaradást korábban szinte kizárólag a hátrányos társadalmi helyzettel, a szegénységgel és az ebből adódó családi körülményekkel magyarázták. Varga Mónika a hozdkiazellenorzot.hu és a Beírás felnőtteknek című könyv szerzőjének írása.
A stabil anyagi helyzet, a megfelelő szociális kapcsolatok és a támogató közösségi háló pozitívan hathat a gyermek fejlődésére, így az iskolára való felkészülésére is. A szegénység, a szociális elszigeteltség vagy a hátrányosan befolyásoló, esetleg megfélemlítő környezet ma is akadályokat gördít az iskolába készülő gyermek útjába.
Ezen okok természetesen ma is megvannak, de nagyságrendileg nem indokolják a növekedés mértékét.
A jelenség hátterét kutató tudományos magyarázatok között az élen szerepel az elszenvedett stressz, az instabilitás, a televízió és az okoseszközök elterjedése.
Ezek ma már ténynek számítanak, nézzünk meg néhány olyan tényezőt, amelyekre talán nem is gondolnánk!
Pánikkeltés és siettetés az iskolakezdés körül
Megfigyeléseim szerint olyan egyszerű okok is léteznek, amelyeket mi felnőttek provokálunk, legtöbbször túlzott aggodalomból vagy puszta jószándékból. Ha visszatekintünk a korábbi generációk iskolába lépésére, a gyermekek akkoriban nem voltak tudatában, hogy kismillió dolognak meg kell felelniük. Nem hallgatták az állandóan sopánkodó szülőket, hogy ki milyen dologban nem iskolaérett még, kinek mit kéne még megtanulnia, másképp csinálnia, hogy iskolába mehessen. A szülők nem beszélgettek semmi ilyesmiről a gyerekek előtt.
Az iskolakezdés hatalmas váltás, mindig is az volt. Olyan megterheléssel, elvárásokkal és feltételekkel szembesíti az első osztályosokat, mint soha azelőtt.
Csakhogy az ehhez szükséges „megtanulnivalókkal” korábban nem ijesztgették őket jó előre. „Majd megtanulod az iskolában” – mondták nekik akkoriban. Ezzel szemben ma mit hallanak? „Nem mehetsz majd iskolába, ha ezt meg azt nem tanulod meg”.
Szóval, szerintem két olyan „modern” hátráltató tényező lépett a képbe, amely felesleges stresszt okoz a kicsi óvodásnak: a pánikkeltés és a siettetés.
Pánikot kelt a gyermekben, ha mindenhonnan azt hallja, nem elég jó az iskolára és mennyi mindent kéne még megtanulnia. Még ennél is rosszabb, ha társaival hasonlítgatjuk és bezzeg-ezünk!
Rémületet kelt az is, hogy sietnie kell a fejlődéssel, ami valljuk be teljesen természetellenes. Olyan, mintha azt mondanánk neki: eméssz gyorsabban gyermekem! Korábban miért nem kellett sietnie?
Meglátásom szerint ezzel olyan gyermekeknek is jókora stresszt okozunk, akiknek egyébként a családi élete rendben lenne, és a tudományosan igazolt hátráltató családi stressz nem jellemző.
Fejlődni stresszes környezetben?
Az óvoda iskola átmenetnek teljesen gördülékenyen, sürgetés és szigorú határidők nélkül kellene zajlania, méghozzá úgy, hogy a gyermek nem is tudja, hogy éppen iskolaérettségi menetelésen vesz részt. És az óvónőknek sem dolga ijesztegetni és fenyegetőzni az iskolaéretlenség rettenetes következményeivel, mert sajnos erre is van példa.
Tehát a közvetlen környezet által keltett frusztráció, az állandó megfelelési vágy és a teljesítménykényszer megjelennek egy olyan korai életkorban, ahol semmi keresnivalójuk.
A stressz biológiai hatása ma már közismert: a veszéllyel való megküzdésre hivatott üzemmódban a szervezet lekapcsol, vagy kisebb lángra vesz minden olyan funkciót, ami nem létszükséglet a túléléshez. Márpedig az iskolaérettségre való felkészülés nem az. Fejlődni, tanulni nagyon nehezen lehet stresszes állapotban.
Hibáztatás, hibázás
Nagyon sok stresszt generál a hibázás lehetőségéhez való hozzáállás is. Ez kétféle tévútra vezeti a szülőket.
Egyik szélsőség, hogy gyermekünket minden kudarctól megkíméljük, és nem tanítjuk meg hibázni. A másik, hogy a hibákat eleve bűnként kezeljük és nem engedjük, hogy hibázzon.
Az első szülő ott lohol óvodás csemetéjével a futóversenyen és tökéletesre cicomázza a gyerek húsvéti kézműves alkotását. A második savanyú arccal meséli mindenkinek, hogy négyéves gyermeke csak második lett a futóversenyen, pedig nyerhetett volna, csak nem jó cipőt adott rá az apukája.
Mind annak a kisgyermeknek, akit megkímélnek a kudarcoktól, mind annak, aki nem hibázhat, komoly kihívást jelent megélni, ha valami nem az elképzelése szerint alakul. Márpedig az iskolai években az első komolyabb kudarcok is megérkeznek, és ezek a gyermekek nagyon megszenvedik majd az egyébként teljesen természetes „hibákat”.
Az így nevelt gyermekekben szintén mérhetetlen stressz halmozódik fel már az óvodás évek alatt. A megkímélt gyermek önbizalma nem lesz a helyén (túl- vagy alulértékeli magát), a hibákért megrótt gyermek pedig szorongani fog a hibázás lehetőségétől. Mindkét állapot akadályozhatja őket az iskolaérettséghez szükséges önállóság kialakulásában.
Idegrendszer „huzalozása” óvodás korban
A tudományos okok közül én az okoseszközök használatát emelném ki, ami minden kétséget kizáróan nagymértékben hátráltatja a gyermek fejlődését. Amit egy végzős óvodástól elvárunk (lásd ebben és ebben a cikkben), annak kialakulásához meseolvasásra, beszélgetésre, mondókázásra, rengeteg szabad játékra, közös játékra, kirándulásra és közösségben töltött időre van szükség. Az idegrendszer úgynevezett „huzalozása” ezek révén válik olyanná, amire az iskolában szükség lenne. Az okoseszközökön nevelkedett kisgyermek idegrendszere a villózó, őrült sebességű, készen kapott képek és ingerek millióihoz szokik hozzá, ne csodálkozzunk hát, ha figyelemzavar vagy hiperaktivitás, de legalábbis állandó unatkozás és ingerkeresés jellemzi majd.
EZ IS ÉRDEKELHET: Hogyan segíthetjük elő az iskolaérettséget?
Az iskolaérettség feltételei közé tartozik a testi (kb. 120–130 cm magasság, átlagosan 20–22 kg testsúly), biológiai, mozgás béli érettség, valamint a kellően jó fizikai és egészségi állapot. Ez utóbbit is komolyan veszélyezteti a szobában gépre görnyedő életmód.
Az éretlenség legfőbb jelei közé tartozik egyébként a figyelemzavar, a hiperaktivitás, az érzelmi labilitás, az agresszivitás és az önértékelési zavar. Ezek mind levezethetők a fent leírtakból.
EZ IS ÉRDEKELHET: Az „iskolaérett gyerek” és az „okos gyerek” nem ugyanaz
Instabil környezet a kisgyerek körül
Végezetül megemlíteném az instabilitás problémáját is, ami a felfoghatatlan sebességgel változó környezet miatt elvette a szülőktől a „biztos tanácsadó” szerepet, de ennek inkább az iskoláskorban, illetve a pályaválasztás kapcsán lesz jelentősége.
Óvodás korban a szülők válása, agyonhajszolt életmódja, kevés- vagy semennyi idő a kisgyermekkel való foglalkozásra jelentik az instabilitást, és mint erős stresszfaktorok, jelentősen hátráltathatják az iskolaéretté válás folyamatát.
Varga Mónika könyve: Beírás felnőtteknek
Olvasnál további hasznos ötleteket, tippeket a témában? Rendeled meg a szerző Beírás felnőtteknek című könyvét a lenti képre kattintva, amelyben erről a témáról is ír. A kötet végigvezeti az olvasót a gyermek-szülő és gyermek-tanár kapcsolat általános buktatóin, különös tekintettel a helytelen érzelemkezelésre, a felgyorsult világ és hibaközpontú oktatásból fakadó problémákra.
Fotó: 123RF
