Hogyan segíthetjük elő az iskolaérettséget? Pedagógust kérdeztünk
Amikor egy kisgyermek életében az iskolaérettség kérdéssé válik, addigra – jól működő családként és szülőként – a fontos teendők oroszlánrészét már elvégeztük. Vagyis ez nem egy olyan történet, hogy mindjárt kezdődik az iskola, gyorsan „érleljük meg” a gyereket. Születésétől fogva segítjük őt abban, hogy hat éves kora környékére iskolába mehessen.
Varga Mónika a hozdkiazellenorzot.hu és a Beírás felnőtteknek című könyv szerzőjének írása.
Az is téves feltevés, hogy az óvoda nem tette iskolaéretté, mert az óvoda is csak egy tényező ebben a bonyolult folyamatban. Az óvoda irányt mutat az intézményi elvárások tekintetében és jelzi a hiányosságokat, de az alapok otthonról érkeznek. Mint mindenben, itt is a szülőké a kulcsszerep.
Szóval mit tegyünk a kezdetektől fogva, hogy gyermekünk a megfelelő időre iskolaéretté váljon?
1# Érzelmi stabilitás és biztonságérzet
Az iskolaérettség egyik alapvető pillére az érzelmi stabilitás és a biztonságérzet. Ez segít majd elboldogulni a vadidegen környezetben. A szülőknek feltétlenül segíteniük kell a gyermeket abban, hogy:
• önállóvá váljon, és bízzon a saját képességeiben,
• érezze, hogy minden erőfeszítése értékes, és nem baj, ha valamit nem sikerül elsőre tökéletesen megoldani.
Érdemes tehát olyan feladatokat adni, amely fejleszti az önállóságot, például:
• az őrjítő maszatolás ellenére egyedül enni hagyni,
• a végtelen macera ellenére egyedül öltözködni hagyni,
• összerakós játékaival „szenvedni” hagyni,
• játék közben feleslegesen nem irányítani,
• ösztönözni, hogy apróbb ügyeket egyedül megoldjon (popsitörlés),
• ösztönözni, hogy önállóan segítsen otthon ebben-abban.
Állandó probléma az időhiány, mindenki folyton rohan valahová, és inkább gyorsan megcsináljuk a macerás dolgokat gyermekünk helyett, csak haladjunk már. De sokszor a játékokkal is türelmetlenek vagyunk, mintegy siettetve belesegítünk, vagy fennhangon elmagyarázunk neki olyan dolgokat, amire neki kellene rájönnie. Ezek a beavatkozások azt az érzést erősítik a gyermekben, hogy egyedül nem elég ügyes, mindenképpen másokra kell támaszkodnia.
Az érzelmi stabilitás megteremtéséhez a gyermeknek szüksége van még:
• a szülők folyamatos pozitív visszajelzéseire,
• dicséretre az erőfeszítésekért is, nem csak az eredményekért,
• sikerélményre,
• motivációra.
Ha egy kisgyermek sikerélmények által motivált, képes lesz magabiztosan és önállóan cselekedni, ami az iskolába lépés alapvető feltétele.
A dicséret viszont csak akkor ér valamit, ha konkrét dolgot, valós tetteket, „eredményeket” dicsér és haladásra ösztönöz.
Az állandó „ügyesvagyozás” csak arra jó, hogy a gyermek pedagógusaitól is az ujjongást várja majd, és valójában fogalma sem lesz, miért jár a taps és miért nem. Ha pedig soha nem kap dicséretet, mondván természetes, hogy mindent az elvárások szerint csinál, akkor emiatt marad el a sikerélmény és nem fejlődik ki az egészséges önbizalom.
A motiváció akkor hatásos, ha belülről jön. Vagyis, ha mi felnőttek ügyesen elérjük, hogy a gyermek akarjon megtanulni, megtenni dolgokat.
2# Szülői minta
A szülői példamutatás a másik alappillér, amely kezdettől fogva meghatározó a gyermek későbbi viselkedésére. A gyermekek mindenkinél többet tanulnak a szüleiktől, így fontos, hogy a szülők is példát mutassanak a viselkedésükkel, például:
• a türelemmel,
• a problémamegoldással,
• érzelem kezeléssel,
• és a munkavégzéssel kapcsolatban.
Hiába üvöltünk magunkból kikelve hisztérikusan tomboló gyermekünkkel; hiába intjük türelemre, ha mi folyton csak sürgetjük; hiába várunk tőle szorgalmat, ha minket is csak a kanapén heverni lát; valamint hiába várjuk, hogy meghallgassa társait, ha mi sem figyelünk otthon egymásra.
3# Szocializáció óvodán kívül is
A gyermeknek lehetősége kell biztosítani a megfelelő szocializációhoz, nem igaz, hogy ez csak az óvoda dolga. A szociális készségek leginkább a társas interakciók során fejlődnek. A szülők segíthetnek abban, hogy a gyermek minél több szituációban gyakorolja a közösségi viselkedést. Ennek számtalan módja van.
• vigyük őt gyakran közösségbe, játszótérre, baráti társaságokba, játszóházba,
• eközben tanítsuk meg, hogyan és miért várja ki a sorát,
• hogy hallgassa meg a többieket és vegye figyelembe mások érdekeiket is,
• segítsen másoknak, ha módja van rá,
• ismerje fel mások érzelmeit és forduljon empátiával társai felé.
Társaságban tudjuk megtanítani neki a konfliktuskezelés módjait is, a közösségben való létezés alapvető szabályait, az illemet és udvariasságot is.
Beszélgetéssel, példamutatással, a megfigyelt helyes viselkedés elismerésével és természetesen szükség esetén korlátozással vagy tiltással segíthetünk neki ebben. Nem elegendő a „nem szabad” vagy a „ne légy türelmetlen” tiltás, érthető magyarázatot is kell adni hozzá.
4# Finommotoros képességek
Negyedikként jöhet végre az unásig emlegetett ismeretek és finommotoros képességek fejlesztése, ami gyakorlatilag a gyerekkel való együtt játszást és a szabad játékot jelenti. A lényeg éppen az, hogy ne fejlesztés legyen, hanem játék! A kisgyermekek számára a legjobb tanulási mód, ha játék közben szerzik meg az iskolába lépéshez szükséges készségeket is (pl. számolás, olvasás, formák, színek).
NE vásároljunk állandóan fejlesztő célzatú játékokat, NE erőltessük minden játéknál, amit mi szeretnénk elérni, NE szabjuk meg folyton mi, hogy mit játsszon a gyerek! Leginkább hagyjuk őt szabadon játszani, vagy játsszunk vele olyasmit, amit hasznosnak vélünk és a gyerek is élvezi!
- Ha figyelmét, memóriáját szeretnénk erősíteni, játszhatunk kirakós játékokat, memória játékokat, csinálhatunk színezős- és logikai feladatokat.
- A szókincs és beszédkészség fejlesztéséhez természetesen a meseolvasás, a mondókázás, és az éneklés a legalkalmasabb. Pici baba korától érdemes mesét, verset olvasni vele, amennyit csak lehet. És beszélgessünk a gyerekkel, amennyit csak lehet!
- Az iskolai élethez szükséges finommotoros készségek (ujjak mozgatása, a szem-kéz koordináció) fejlesztésére számos egyszerű játék áll rendelkezésre: színezés, rajzolás, gyurmázás, festés, kivágás, bármiféle kézműveskedés, kirakós vagy építőjátékok, amelyek szintén játék célzattal, szabadon és örömmel végzendők. Nem kell feladatként kezelni és irányítani, csak segíteni.
- Millióféle játék és könyv szolgál arra, hogy használatával játék közben, észrevétlenül sajátítsák el ezeknek a képességeknek az alapjait. A gyerekkel együtt töltött időben végtelen alkalom kínálkozik arra, hogy valamit kíváncsiságból megszámoljunk, elolvassunk, kitaláljunk.
Írni, olvasni és számolni nem kell a gyermeket otthon megtanítani.
5# Napirend
Végül fontos az is, hogy a gyermeknek legyenek rendszeres napi szokásai, mint például a lefekvés és felkelés ideje, étkezési időpontok, és a feladatokkal való foglalkozás. A rendszeres napirend segít a gyermeknek felkészülni az iskolai életre.
Az iskolaérettség tehát hosszú évek munkája során alakul ki, rengeteg összetevője van és ha a fentiek szerint neveljük gyermekünket, észre sem vesszük, hogy megtörténik. Ha mutatkoznak még kisebb hiányosságok, azt további játékkal, esetleg még egy év óvodával általában orvosolni lehet. Amennyiben olyan probléma merülne fel, amit a szülők nem tudnak megoldani, ma már arra is számtalan megoldás kínálkozik. A gyermeket felmérő fejlesztőpedagógus javasolni fogja, mit tegyünk.
Ne felejtsük el, hogy minden gyerek más tempóban fejlődik, fontos tehát, hogy figyelemmel kísérjük a fejlődését, önmagához képest értékeljük, és ne erőltessük az iskolakezdést, ha még nem állna készen rá.
Varga Mónika könyve: Beírás felnőtteknek
Olvasnál további hasznos ötleteket, tippeket a témában? Rendeled meg a szerző Beírás felnőtteknek című könyvét a lenti képre kattintva, amelyben erről a témáról is ír. A kötet végigvezeti az olvasót a gyermek-szülő és gyermek-tanár kapcsolat általános buktatóin, különös tekintettel a helytelen érzelemkezelésre, a felgyorsult világ és hibaközpontú oktatásból fakadó problémákra.
Fotó: 123RF
