Gyermekpszichológus: "A mesék nem azonnal ható szérumok, hanem élethosszig tartó, immunitást nyújtó rejtett üzenetek"
Egy első osztályt kezdő gyereknek szinte hetek alatt kell elfogadniuk az iskola szabályait és a mindennapjait, ezért is fontos az óvodából az iskolába készülő gyereket elegendő lelki munícióval ellátni, amit többek között mesékkel tudunk jól megalapozni. A nemrég megjelent Nem félünk a farkastól című mesekönyv pedig egy olyan gazdag és sokoldalú válogatás, amely kifejezetten az iskolakezdés előtt álló gyerekeket készíti fel az előttük álló nagy útra.
Dr. Szvatkó Anna gyermekklinikai szakpszichológussal, a kötet társszerzőjével beszélgettünk a mesék szerepéről, meseolvasásról, iskolakezdésről. Interjú.
Kölöknet: A Nem félünk a farkastól című kötet, amelyet dr. Antalfai Márta pszichológussal közösen jegyeznek, elsősorban iskolába készülő gyermekeknek szól. A kedvesen illusztrált mesekönyvben szebbnél-szebb, kalandban bővelkedő meséket válogattak össze. Bennem elsőként az a kérdés merült fel: vannak iskolára való felkészülésre alkalmasabb és kevésbé alkalmas mesék?
Dr. Szvatkó Anna: Ahogy a szülőknek szóló bevezető szövegben is jeleztem, és ezzel kezdem erre a kérdésre is a választ, az első osztály megkezdése nagy lépés a gyerekek életében, az első komoly, már bizonyos értelemben téttel rendelkező átmenete. Ebben az átmenetben lényeges átrendeződések zajlanak le a gyermekek életében, valamint ezzel összefüggésben érzelem- és viselkedésszabályozási gyakorlatukban. Az addigi belső és érzelmi eredetű motiváció helyét egy külsőleg irányított, jutalmakkal és elmarasztalásokkal operáló motiválás veszi át. Szinte hetek alatt kell elfogadnia az iskola szabályait és a mindennapjait szinte teljes egészében meghatározó elvárásait. Az iskola a kultúra átadásának helye, ez rendben van, de a hazai közoktatás homogén gyermekközösségekkel számol, csupa könnyen kezelhető, remek intellektusú, jól szabályozott gyermekkel, akik képesek az aktuális tananyagot csuklás nélkül befogadni. Nem képes a hat év körüli kisgyermek életkori sajátosságaihoz, testi állapotaihoz, önszabályozásának éretlenségéhez, önbizalmának ingatagságához alkalmazkodni.
Ezért az iskolába lépéskor a gondos szülőknek nem csak az esetlegesen éretlen funkciókkal kell foglalkozniuk, és különböző fejlesztésekre vinni a gyermeküket, hanem a lelki ellenálló képességüket kell edzeniük. Ezek a mesék úgy lettek válogatva, hogy különböző oldalakról indítva ezt a védettséget váltsák ki a gyermekekben.
Nem felszínes és azonnal ható szérumok ezek, hanem mélyre futó és szinte az egész élet során felhasználható, mondhatjuk, elnyűhetetlen immunitást adnak az ártó, veszélyeztető életeseményekkel szemben. A mesékben minden megtörténik, nem csak a boldog vég, hanem előtte a sanyargás, próbák sorozata, és maga a halál – még ha az élet vizének lehetőségével is. Az iskolára készülés főbb érzelmi csomópontjaira igyekeztünk a meseválogatást kiélezni, a kisgyermekek életkori konfliktusaira rácsengő mesetémákat összegyűjteni.
Kölöknet: A könyvben szereplő meséket gondosan felosztották állatmesékre, tündérmesékre, tanmesékre. Esetleg más-más értelmi-érzelmi területet fejlesztenek az egyes műfajok? Melyik mesékkel kezdjük az olvasgatást?
Sz.A.: A felosztás nem a mi „művünk”, ezek létező mesecsoportok. Nincsenek ebben a vonatkozásban lineáris kapcsolatok a mesék és az egyes fejlődő kognitív funkciók és érzelmi területek között, ilyeneket ne várjunk a meséktől, nem ez a feladatuk. Az viszont, hogy például csökkentsék a gyermekek újtól való félelmét, és azt a feszültséget, hogy közben kifejezetten kíváncsiak az újra – erre képesek. A könyvünkben szereplő meséket nem sorrendben kell olvasni, hanem azt, ami a kisgyerek figyelmét megragadja, akár az illusztráció, akár a címe miatt is. Lehet válogatni a hosszabb és a rövidebb között, lehet királylányos vagy farkasos, a lényeg a meseolvasás közös élménye a szülővel.
Ha egy-egy mesét sokszor kell ismételni, az nemhogy baj lenne, hanem célba érés: valami olyanra talál rá a gyerek, ami a számára fontos tartalommal bír, még akkor is, ha ezt nem tudja szavakba foglalni.
Sőt nem is szabad vallatni, vagy kikérdezni a mesékről! El kell tudnunk hinni, hogy ezek a történetek elég erősek ahhoz, hogy hassanak. Egy-egy mese annyira fontos mondanivalót hordoz, hogy évszázadok óta mesélik vándortémaként a világ minden táján valamely variációját, és nem csak gyerekeknek. Ennek oka van.
Kölöknet: Mindegy, hogy milyen körülmények között, milyen testhelyzetben mesélünk a gyereknek? Mi az általános javaslata a szülőknek ezzel kapcsolatban?
Sz.A.: A gyermekük igényeire való nyitottság. Van, akivel össze lehet bújni, de az is lehet, hogy ezt nem szereti valamiért a gyerek. Akkor sétáljunk vele, vagy ücsörögjünk békésen, miközben ő jön-megy körülöttünk. Persze a legáltalánosabb, és a szülők nagy része számára az a legmeghittebb, ha a gyerek aktivitását finoman kontrollálva egymás mellett ülünk, és testközelben éljük át az izgalmas pillanatokat. De ez minden szülő-gyerek párosnál egyedi.
Kölöknet: Örök szülői kérdés, ezért én sem hagyhatom ki: fejből mondjunk mesét, vagy jobb, ha mesekönyvből olvasunk fel?
Sz.A.: Mind a kettő nagyszerű lehetőségeket rejt magában. Vannak pillanatok, amikor a „szájmese” a megoldás, mondjuk ha egy sürgősségi betegellátásra várunk, a borítékolható megpróbáltatástól szorongunk, és persze nincs velünk mesekönyv. Csodálatos kreativitás ébred ilyenkor minden szülőben, és bár azt hiszik, hogy most aztán összehordtak hetet-havat, a legnagyobb megdöbbenésre ezt a mesét kell mondani estéről estére heteken át.
Tehát minden helyzetből lehet mesehelyzet, főképpen a szülők saját mesebeli jártasságától függ a megoldás.
Ez a jártasság pedig a saját gyermekkori mesekínálat és fogyasztás eredménye, illetve az addig mesélt történetek kivonata. Egy a lényeg: a mese nem egyenlő az egyedül nézett rajzfilmekkel.
Kölöknet: Miben más a Nem félünk a farkastól című mesekönyv a piacon kapható többi mesekönyvhöz képest?
Sz.A.: Az iskolába lépés időszakára koncentrált sokoldalú mesekínálat a gyerekek számára, alapos tájékoztatás a szülőknek az iskolába lépés körülményeiről, a mesék komplex hatásáról, és vonzó megjelenés nagyszerű illusztrációkkal, Bogdán Viki rajzaival. Nem mellékesen egy kis betűismeretet is nyújt a könyv jól megjegyezhető iniciálékkal. Ebben az életkorban már megjelenik az írás-olvasás iránti érdeklődés is, nem baj, ha néhány betű kedves ismerőssé válik mesehallgatás közben. A népek meséi mellett megjelennek magyar írók kisiskolások számára írt humoros vagy éppen megható történetei. A mesecsoportok között a mottókkal finoman üzenünk a szülőknek, hogy tudják, hol járunk, és rájuk is gondolunk. Érdemes most elkezdeni az olvasást, az utolsó pillanatban vagyunk a szeptemberi iskolakezdéshez.
Nem félünk a farkastól – Iskolába készülő gyerekek és szüleik mesekönyve ezen a linken vagy a lenti képre kattintva rendelhető meg!
Fotó: 123RF
