Interkulturális nevelés
Egyre több a külföldi gyermek a hazai bölcsikben és ovikban, új kihívások előtt állnak a kisgyermekgondozók, óvodapedagógusok
Empátiára, kreativitásra, előítélet-mentességre és az adott kultúráról szerzett tudásra is szükségük van azoknak a pedagógusoknak, akiknek óvodai-bölcsődei csoportjába más kultúrájú, más anyanyelvű gyermek érkezik – hangzott el a VIII. Kisgyermeknevelési Konferencián, amelynek fókuszában idén a kultúrák kapcsolódásai és az interkulturális nevelés állt. A szakemberek egyetértettek abban: az interkulturális nevelés már rég nem csak elméleti kérdés, hiszen a magyarországi bölcsődékbe, óvodákba egyre több külföldi gyermek jár.
„Az interkulturális nevelés valójában a szülőkkel kezdődik. Nem a gyerekeket kell integrálni, mert ők többnyire természetesnek veszik azt a közeget, ahová kerülnek, még akkor is, ha vannak nyelvi nehézségeik – kevésbé érzékelik ugyanis a kulturális különbségeket. A szülőknek sokkal nagyobb gondot jelenthetnek az eltérő szokások, hagyományok, és az a kérdés, hogy ezeket a kultúrákat mennyire lehet harmonizálni” – mondta Palkóné dr. Tabi Katalin, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója.
Milyen kompetenciákkal kell rendelkezniük azoknak a pedagógusoknak, akiknek a csoportjában más anyanyelvű gyermek is van? Milyen különbségeket lehet megfigyelni abban, ahogy a más-más kultúrából érkező gyerekek játszanak? És milyen személyiségfejlesztő hatása van az interkulturális nevelésnek? Ezekkel a kérdésekkel már rég nem csak a nemzetközi óvodák és iskolák pedagógusainak kell foglalkozniuk. A migráció, a háborús övezetekből menekülők és a vendégmunkásként érkezők növekvő száma miatt a magyarországi óvodákban, bölcsődékben is egyre magasabb a külföldi gyerekek száma, a roma gyerekek inkluzív nevelése pedig továbbra is fontos feladata az intézményeknek.
Tolerancia, kreativitás, empátia és előítélet-mentesség
A plenáris előadásokon és a szekciófoglalkozásokon részt vevő szakemberek egyetértettek abban: mediátor szerepet játszanak azok a bölcsődei gondozók és óvodapedagógusok, akiknek a csoportjában más kultúrájú vagy anyanyelvű gyerekek is vannak, közvetítve a gyerekek, a szülők és az intézmény között is. A munkájuk azonban elsősorban akkor lesz sikeres, ha a szülőkkel szoros, bizalmi kapcsolatot tudnak kiépíteni.
„A pedagógusoknak valamelyest meg kell ismerniük azt a kultúrát, ahova a hozzájuk érkező gyermek tartozik, és meg kell figyelniük, hogy a gyerekek viselkedése mögött milyen kulturális okok állnak. És persze szükségük van olyan tulajdonságokra, mint a tolerancia, a kreativitás, az empátia és az előítélet-mentesség”
– magyarázta Palkóné dr. Tabi Katalin, hozzátéve: elhangzott az a megállapítás is, hogy meg kellene erősíteni azt a munkakultúrát, amelyben központi szerepet játszanak az esetmegbeszélések. Ezeken az alkalmakon a pedagógusok megoszthatják egymással a csoportjukban fellépő problémákat és a megoldási lehetőségeket. De legalább ugyanennyire fontos lenne, hogy a frissen végzett kisgyermekgondozók és óvodapedagógusok legalább alapszintű idegennyelv-tudással rendelkezzenek, hiszen ez a kapu a külföldi családokhoz.
Jól működő gyakorlatok
A konferencián gyakorló pedagógusok és intézményvezetők számoltak be saját, jól működő gyakorlataikról. A Józsefvárosi Egyesített Bölcsődékben például számos innovatív programot – például kutyaterápiát, természettudományos „felfedező” foglalkozásokat – beépítettek a mindennapokba, amelyek anyanyelvtől és kulturális háttértől függetlenül minden gyerek számára fejlesztő hatásúak. A Nagykovácsiban működő Amerikai Nemzetközi Iskolában együtt ünneplik meg azt a sokféle kultúrát, ahonnan diákjaik érkeztek. A bevándorló családok gyerekeinek bölcsődei és óvodai ellátást, a szülőknek pedig munkaerőpiaci segítséget nyújtó genti Center for Innovation in the Early Years munkatársa többek között arról számolt be, hogyan tudják feloldani azokat a konfliktusokat, amelyeket a kulturális különbségek váltanak ki. A felzárkózó településeken tevékenykedő Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványának intézményeiben pedig kiemelt szerepe van a családlátogatásoknak. Ezeknek hatására nemcsak szorosabbra lehet vonni a pedagógusok és a szülők kapcsolatát, de a szakértői hálózat arról is információt szerezhet, melyik család miben szenved hiányt.
Már bölcsődében kell elkezdeni az attitűdformálást
A szakemberek úgy látják, miközben számos kihívást tartogat a más kultúrájú, más anyanyelvű gyerekek integrációja az óvodai-bölcsődei csoportokba, az interkulturális neveléssel valójában mindenki nyer. „Az iskolában azt látjuk, hogy már a gyerekekben is sok az előítélet, ami egyértelműen a felnőttektől jön. A bölcsődében és az óvodában még szoros a kapcsolat a család és az intézmény között, ezért ekkor kell elkezdeni az attitűdformálást – hogy aztán az, amit a gyerekek az intézményben magukba szívnak, a családban is gyökeret verjen” – magyarázta az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója, a konferencia szakmai vezetője.
Apor Vilmos Katolikus Főiskola
A Váci Egyházmegye fenntartásában álló, pedagógus- és szociálpedagógus képzéssel, valamint a hitéletben segítőként dolgozók (kántorok, katekéták, lelkipásztori munkatársak) képzésével foglalkozó felsőoktatási intézmény, a Zsámbékon 1929-ben alapított tanítóképző szellemi és jogutódja. Alap- és mesterképzésein a hallgatók államilag elismert BA- és MA-diplomát szerezhetnek, de az intézmény a már diplomával rendelkezőket is számos szakirányú továbbképzéssel segíti. Székhelye Vác festői szépségű egyházi központjában, a Székesegyház szomszédságában álló történelmi épület, emellett Budapesten egy modern, a mai elvárásoknak megfelelő campusszal is rendelkezik. A főiskola szakmai tevékenysége tudományos ismeretekre és nemzetközi kapcsolatokra épülő oktatási gyakorlat alapján, katolikus szellemben – így más vallású, gondolkodású jelentkezők felé is teljesen nyitottan – zajlik, és különös hangsúlyt fektetnek az atipikusan fejlődő gyermekekre fókuszáló és alternatív pedagógiai módszerekre.
Fotó: Getty Images
