Dallamos tavaszváró versek óvodás gyerekeknek
Ébresztgessük a tavaszt a kisgyerekkel közösen az alábbi könnyen megjegyezhető, dallamos tavaszváró versikék mondogatásával.
Vidor Miklós: Virághívogató
Ibolya, ibolya,
vén erdőknek fiatal
mosolya!
Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nekünk a tavasz
kapuját!
Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!
Mentovics Éva: Kisüt a nap…
Kisüt a Nap, fogy a hó, eltűnik a takaró.
Illatozik a virág, zöldbe borul a világ.
Füstifecske csicsereg: – Megjött már a kikelet!
Kelepel a gólya pár: – Mehetünk a tóra már.
Galambos Bernadett: Szervusz, Tavasz!
Szervusz, Tavasz,
tűnj el, Tél!
Nem kell már a sok fehér!
Zöldelljen az erdő, rét,
nyitogasd a pipitért!
Gyermekláncfű, gólyahír
napfényért most néked ír.
Csald elő a meleget,
hadd űzze el a telet!
Szervusz, Tavasz,
tűnj el, Tél!
Hóval, faggyal megszűnjél!
Csanádi Imre: Tavasz ébresztő
Ébredj, új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító.
Mentovics Éva: Tavasztündér
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.
Zelk Zoltán: Ki kelti fel a tavaszt?
- Hegytető, te hófehér,
mondjad, meddig tart a tél?
- Megmondom én azt néked:
Míg a tavasz föl nem ébred…
- Szürke téli fellegek,
Hol alszik a kikelet?
- Túl az óperenciákon,
Ibolyából vetett ágyon…
- Zúzmarás ág, mondd meg azt,
Ki kelti fel a tavaszt?
- Három szellő keltegeti,
Másik három öltözteti,
Rózsafából a szekere,
Margaréta a kereke,
Ha elindul, olvad a hó,
Szalad előle Télapó!
Osvát Erzsébet: Itt a tavasz!
Kidugtam a fejemet,
hát mit láttam, gyerekek!
Erre szaladt Télapó,
a hátán hótakaró.
Megörültem, de meg ám!
Hívtam Szellő paripám,
ráültettem a Napot,
s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok!
Biztosan már tudjátok,
ki toppant be hozzátok.
Ismeritek zöld ruhám?
Tavasz jön a Tél után.
Böszörményi Ilona: Tavaszi köszöntő
Lehullt a jégbilincs,
Selymet bont a barka.
Tág, tavaszi széllel
Beszélget egy szarka.
Csengettyűs hóvirág
Levélházikóból,
Legényes tavasznak
Csilingelve bókol.
Violakék selyem
Az ég takarója,
Zöld rét felett lassan
Körözget egy gólya.
Ezüst tükrű a tó.
Döngicsél a dongó
Köszöntlek friss tavasz,
Rügyet, bimbót bontó!
Szabő Lőrinc: Tavasz
„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.
„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”
