Kevesebb házimunka = több idő a gyerekre

Teljesen mindegy, hogy az ember mennyire érzi magát szuper-anyának általánosságban, egy idő után be kell látnia, hogy bármennyire is igyekszik az élet minden területén helyt állni a sűrű hétköznapokban, egyre kevesebb minőségi ideje marad a legfontosabbra: a gyermekére. Képzeletbeli polipkarjainkat nap mint nap maximális kihasználtsággal működtetjük: helyt állunk a munkahelyünkön, visszük a háztartást (még ha párunkkal megosztva is), terelgetjük a gyermekünket, intézzük a család ügyeit, a bevásárlást, a számlákat, és még hosszasan sorolhatnám annak megfelelően, kinek mit dob a gép.

De hol marad idő ebben a sokaságban magunkra és arra, aki számunkra a legfontosabb széles e világon? Mert az nem minőségi együttlét, hogy délután loholva hazaérek a gyerekkel az óvodából, gyorsan adok neki uzsonnát és/vagy vacsorát, közben kipakolom még egyszer a mosogatógépet, rendet teszek a konyhában, majd mire végez, eszembe jut, hogy még az ágyneműjét is le kéne cserélnem, ki kéne gyorsan porszívózni az ágya alatt, ehhez pedig meg kell őt kérnem, hogy találjon magának valami egyszemélyes elfoglaltságot. Majd mire mindennel végeztem, és épp lehuppannék mellé játszani a szőnyegre, vagy rajzolni az asztalhoz, ő már totálisan kifáradt a nap eseményeitől, és nyűgösködik még egy félórát-órát, amíg fürdeni viszem és ágyba dugom.

Mikor, vagy hogyan tudtam volna ez idő alatt igazán vele lenni?  Mesét olvasni, repülőt hajtogatni, gyurmázni, vagy puzzle-t kirakni és közben figyelni, ahogy napról napra ügyesebb, okosabb, nagyobb lesz, ahogyan kinyílik számára a világ?

A válaszom röviden az, hogy semmikor, sehogy. Így nem. Így, hogy közben ezerfelé szakadok, képtelenség, hogy azt a szeretetet, odaadó figyelmet, érzelmi biztonságot nyújtó szülő legyek, aki elvileg lenni szeretnék.

Úgyhogy ezeket már sokadjára végiggondolva, odáig jutottam a megoldáskeresésben, hogy bizony le kell adnom bizonyos igényeimből.

Lehet ezeken hüledezni, vagy kiakadni, netalán meglepett arccal nézni, mert engem már nem érdekel: nem akarok mindenből tökéleteset, nem akarok mindenhol, mindenkinek megfelelni, csak egy boldog szülő szeretnék lenni egy kiegyensúlyozott, szintén boldog gyerekkel, aki, ha majd felnő azt mondhatja: felhőtlenül szép gyerekkora volt a szülei mellett.

Így hát, nem marad más lehetőségem, mint hogy azoktól a dolgoktól vegyek el időt, amiket otthon a legnagyobb időrabló tevékenységnek tartok. Leírom most pár pontba szedve, hogy melyek ezek. Hogy miért? Azért, hogy ha te is hasonló cipőben jársz, tudd, hogy nem szégyen ilyen áldozatot hozni. Azért, hogy ha magadra ismersz, érezd, nem vagy egyedül és hogy lásd, más is van rajtad kívül, aki szembe megy a kimondott-kimondatlan elvárásokkal. Azért, hogy minél többen lássák, mindig van más út, más lehetőség. Ha te is szeretnél több, jobb, értékesebb időt tölteni a gyermekeddel, szerintem nyugodtan engedd el, kezeld lazábban ezeket:

# Vasalás

Én komolyan vettem Vekerdy intelmét és tényleg csak nagyon szükséges esetben vasalok. Ki lehet úgy is teregetni, majd össze lehet úgy hajtogatni a ruhákat, hogy ne legyenek gyűröttek. Pro szint: amikor ruhát vásárolsz, válassz olyan anyagú darabokat, amiket nem szükséges vasalni. Tipp: használj kézi gőzölőt, amivel pikk-pakk kisimulnak az ingek vész esetén.

# Főzés

Ha a gyerek oviban van, akkor legalább a főétkezéseket nem neked kell megoldanod. Egyébként nyugodtan főzz meg két-három egyszerűbb ételt előre, amihez mindig hozzá lehet nyúlni, ha valaki éhes. Jelszó: maradékmentés! Ne dobj ki még jó, már elunt ételt, inkább készíts belőle valami újat. Ha más nem, magadnak egy hideg salátát, tésztát, rizottót: improvizálj és ne stresszelj azon, hogy nem szakácskönyvbe illő kreálmányokat teszel az asztalra. Lényeg, hogy finom legyen és lehetőleg egészséges. Tipp: kár begőzölni azon, ha a gyerek az evés miatt nyafog. Nem kell mindig séfet meghazudtoló menüt rittyenteni neki, és attól sem lesz semmi baja, ha egymás után két nap ugyanazt kapja ebédre. Pro tipp: ha megteheted, rendelj néha menüt, vegyél félig kész ételt (pld. grillcsirkét), ami mellé már csak néhány finomság kell a tányérra.

# Takarítás

Nem kell minden nap porszívózni. Ezt azok kedvéért írom le, akik pont olyan tisztaságmániások mint én voltam még néhány évvel ezelőtt is. Persze most is nagyjából rend van az otthonunkban, és nem támadnak meg a sarokból minden nap óriásra nőtt portigrisek, de azért előfordul, hogy eljutnak a cica-fázisig. Szerintem bőven elég a heti egy nagyobb porszívózás-felmosás, ha amúgy nem nyakig mocsokban él az ember, vagy esetleg, ha három naponta elindítod a robotporszívót (ha van olyanod), hogy ugyan tegyen már rendet. Az otthonod nem egy lakberendezési magazin „hozzá ne nyúlj semmihez, mert minden minimál” rovatából lépett elő jó esetben, hanem egy olyan hely, ahova a nap végén megpihenni térsz haza, és ahol úgy általában jól akarod érezni magad. Szóval tedd le szépen a kézi porszívót, menj, ülj le a kanapéra és nézd végig, ahogy a gyereked bábelőadást tart neked, mert ő sem akarhat mindig „takarítósat” játszani veled.

# Bevásárlás

Munkamegosztás fiúk, lányok! Ha van kivel megosztani a háztartást, akkor oszd is meg vele. Ne várj a sült galambra, hogy majd magától megkérdezni mit és hogyan segíthet, vagy hova menjen és mit beszerezni. Delegáld a feladatokat, ahogy a logika megkívánja. Akinek közelebb van a drogéria a munkahelyéhez, az menjen el beszerezni a cuccokat. Ha hétvégén belefér egy nagyobb bevásárlás, akkor zavarjátok le közösen, legyen ez családi program, így hét közben nem kell plusz időt pazarolni ilyen ügyekre. Tipp: alapélelmiszert, amiből minden hónapban ugyanazt veszed, nyugodtan rendelhetsz házhoz is, mert ha mindent összeadsz (útiköltség, idő, dugóban állás stb.) lehet, hogy ugyanott vagy, mintha a szállítási költségért fizetnél.

Te is alakítottál a begyöpösödött szabályokon a háztartásodban azért, hogy több időd maradjon a családodra? Írd meg kommentben, ha van egy jó tipped!