Elnézést, anyuka... Önök éppen válnak?

– Persze, valami gond van Rolival? – nyílik nagyra az anya szeme.

– Nos, nem is tudom, hogyan kezdjek bele... Egy ideje máshogy viselkedik... Esetleg történt otthon valami, ami miatt zaklatott lehet? – óvatoskodik a pedagógus.

– Úristen, a frászt hozza rám! Miért, miket csinál a gyerek? – emeli meg akaratlanul a hangját a nő.

– Ma például minden előjel nélkül földhöz vágta a műanyag poharát... Pár napja pedig fejbe ütötte Micit egy szerencsére szintén műanyag tekebábuval... – sorolta Timi néni, mire az anya arca elsápadt és szinte suttogva folytatta.

– Épp most költözünk szét a férjemmel...sajnos nem mindig konfliktusmentesen...

– Értem. Esetleg kér segítséget Roli miatt? Tudunk valamiben segíteni?

– Ugye nem hiszik azt, hogy bántottuk? – szorul el a nő hangja, a szemébe könnyek gyűlnek, amit oldalra fordulva próbál leplezni az épp öltöző gyerek előtt.

– Dehogyis, semmi ilyet nem mondtam, Anyuka. Egy válás mindenki számára megterhelő...tudom, én is keresztülmentem rajta tíz éve... – szolidarít váratlanul Timi néni, mire az anya kicsit megnyugodni látszik.

– Mit tudok tenni, hogy ne rosszalkodjon az oviban? – kérdezi minden erejét összeszedve és határozottan nagyokat nyelve a nő, hogy elfojtsa vele a kitörni készülő sírást.

– A gyerek nem rosszalkodik... Mondjuk úgy, hogy levezeti a feszültséget, vagy épp kijátssza magából azt, ami otthon stresszt okoz neki. Ebből még nem következtetünk arra, hogy megütötték őt, vagy földhöz vágták a poharát... – mondja lecsendesített hangon Timi néni.

– Őt nem is... – mondja zavartan a nő, aztán gyorsan hozzáteszi: – én nem akartam, hogy lássa ezeket, de ha a férjemnél elszakad a cérna...nem tud uralkodni magán. Mondtam neki, hogy ez előbb-utóbb ki fog derülni és hogy ne csinálja ezt, mert még a végén elveszik tőlünk Rolit... – gördül le egy könnycsepp az arcán akarata ellenére. Timi néni a vállára tette a kezét:

– Bajban vannak Anya? Beszéljünk erről máshol? – kérdezi a nőt, mire az könnyek között, kissé remegve megrázza a fejét, majd megszólal:

– Nem lehet. Megtudná és akkor elperli tőlem Rolit.

– Ne butáskodjon, ez nem így működik! Nem vesznek el egy gyereket csak úgy az anyjától!

– Timi néni, maga nem tudja milyen a férjem...hogy kiket ismer... Én meg nem ismerek senkit.

– Anyaaaa! – rohan oda váratlanul Rolika, majd hirtelen lefagyva megkérdezi: – Anya, miért sírsz, bántott a Timi néni? – az anyja leguggol mellé és átöleli.

– Örömömben sírok kicsim, mert Timi néni valami nagyon kedveset mondott! – pillant fel a mellettük álló pedagógusra, aki egy bólintással igyekszik igazolni az édesanya meséjét. – Futás a csoportba, délután jövök érted! – ad egy puszit a kisfiú arcára és visszalép Timi néni mellé, hogy kezet fogjon vele és végre elhagyhassa a helyiséget. Az óvónő azonban kézfogás helyett egy papírfecnire körmölt telefonszámot nyom a kezébe.

– Ha délután jön Roliért, jöjjön egy fél órával korábban és találkozzunk az irodában, addigra idehívom az óvodapszichológust is.

– Kérem, ne... nem akarok semmibe belekeveredni!

– Én pedig csak segíteni szeretnék, Roli érdekében...mindkettejük érdekében.

– Mi ez a szám? – pillant a nő a fecnire.

– Anyuka, már nem vagyunk kezdők. Sajnos. Higgye el, már sokat láttunk az elmúlt 20-30 évben. Ez egy bejáratott jogi képviselő száma – mondja magabiztosan Timi néni.

– Köszönöm. És kérem, ne haragudjanak, hogy nem szóltam erről... De jelenleg próbálok...

– Túlélni. Tudom – fejezi be a mondatot helyette az óvónő és még egyszer megsimogatja az anyuka vállát. – Vigyázzon magára! – mondja, majd kikíséri a nőt.

– Akkor jól gondolom, hogy ne küldjük haza a síró anyukás rajzot Rolival, igaz? – lép Timi mellé a dadus.

– Nem, azt tedd be a mappába, jól jön majd a pszichológusnál... – fújja ki a levegőt erőteljesen Timi néni.

– Komolyan mondom, szerintem te pályát tévesztettél Timikém! – veregeti meg a hátát a társa. – Amennyi nőnek te már segítettél...

– Igazad lehet, annyi különbséggel, hogy én nem csak a nőknek akarok segíteni... – hördült fel fáradt hangon Timi.

– Hát igen, mást nem tehetünk. Na menjünk, mentsük a menthetőt! – szorították meg egymás kezét az öltözőben, majd visszatértek a csoportba.

– Gyerekek, mindenki csücsüljön le a szőnyegre, így szépen körbe! Az lesz a feladat, hogy üzenetet küldünk egymásnak a levegőben! Mindenki mond egy kedvességet, egy aranyos dolgot arról, aki szembe ül vele és a tenyeréről lefújva elküldi neki ezt a képzeletbeli levelet! – huppan le Rolikával szemben Timi néni, miközben finoman megsimítja a kisfiú arcát.

– Rolival kezdjük...